Szerda röviden és képekben

Program: 8-16:30ig munka
19től Anyáékkal vacsi a Tündérkertben - megünnepelendő a bátyám rózsaszín kis műanyagkártyáját (=jogsit kapott a drága :) )
21 körül Corwinnak visszapasszolni a pendrive-ját (ebből 1 órás beszélgetés lett a Határ úton a kocsiban)
23 körül értem Újpestre, hogy Naginál zárjam a napot. - Rabló römi party hármasban az anyujával, zebratorta, toszkánai csokitorta, filmnézés, roséivás, sajt-majszolgatás, zenehallgatás, csacsogás.
Reggel fejedelmi és gyönyörű reggelim volt. Plussz míg készült, ki voltam tiltva a konyhából, úgyhogy macskát fotóztam. :)

Tündérkert - uborkasali

2 személyes Tündérkert tál (hárman ettük)


Erdeigyümölcsös kosárka - nyamm


Toszkánai csokitorta (na ez isteni)

Díjnyertes rosé (savanyúúúú)


Zebratorta
(kicsit száraz, sztem lekvárral lenne tökély)

Az egyik macska
(a másikról nincs fotóm, mert a szekrény tetején aludt)

Macska a gyönyörű és isteni reggelimmel :)

Pannónia feszt - első felvonás

Pannónia fesztivál
05.28-31.
Odafelé

Miután megírtam nektek a lelkes búcsúbejegyzésemet, nekiindultam a pályaudvar felé.Nagi hozott egy rakás saját készítésű kínai jellegű kaját, úgyhogy a vonatozás elsőszámú programja részünkről az volt, hogy míg körülöttünk mindenki a lerészegedésen dolgozott, mi belaktunk. Inni viszont nem vittünk semmit, még egy nyavajás fél literes ásványvizet sem, szóval rendesen áldottuk magunkat az eszetlenségünkért – vagyis leginkább az enyémért, hisz Nagi hozott enni, nekem kellett volna valami üdítőt vinni. Na mindegy, túl éltük. Aztán dalszövegeket olvasgattunk, beszélgettünk egy „kedves” orosházi pasassal, aki mindenre húzta a száját, nagyon menőnek gondolta magát, kissé ittas volt és amint megtudta honnan jöttünk, közölte, hogy ja „bunkó pestiek”… Ezután persze még megkérdezte, hogy nincs-e valami alkoholunk, amivel meg tudnánk kínálni....igazán kedélyes beszélgetés volt…
Jah, azt el is felejtettem mondani, hogy persze a vonat tele volt fesztiválra igyekvő emberekkel és mivel Nagi az utolsó percekben ért oda, nem nagyon volt helyünk. Fülkés vonat volt, szóval a kupék melletti keskeny folyósóra dobott táskáinkon vertünk tanyát, ami igazán vicces volt, mert persze valahányszor valaki el akart menni mellettünk, fel kellett állnunk, felkenődni a falra, neki meg átlépni a táskákat. Persze nem mi voltunk az egyetlen „útonállók”, szóval kész sorfal volt a vagon egyik fele.

Miután megérkeztünk, elindultunk, hogy fesztiválbuszra pattanjunk. 100 Ft-ért mentek a feszt buszok a vonatállomásról oda-vissza, illetve a buszpályaudvarra is, mint később megtudtuk. Persze a buszra felszállni teljesen esélytelen volt. Töménytelen sok ember volt így mi rövid tanakodás után úgy döntöttünk, hogy gyalogolunk – a birka effektus mindig bejön alapon elkezdtünk arra menni, amerre a tömeg. Közben ruhaváltás volt, mert mindenki húzta az agyam, hogy milyen hideg lesz, meg eső meg minden, szóval hosszú ujjú pólóban és pulcsiban mentem… persze verőfényes napsütés volt és fullasztó meleg – de legalább volt egy kis szél.

Hát mondanom sem kell, majd meg pusztultunk, mire odaértünk. Nem olyan nagyon hosszú séta (pár kilométer), de a nagy táskák + meleg + egy-két „kellemes” kis emelkedő kombináció tökéletes volt arra, hogy úgy érezzük, rendesen megküzdöttünk, mire odaértünk. Mi Nagival be is trappoltunk egy autószerelő műhely udvarára, hogy kérjünk 1-1 pohár vizet, mert az már nagyon hiányzott…
Egyébként külön bosszantó volt, hogy persze 3 fesztivál busz ment el mellettünk, mire fölértünk és az egyik ráadásul szinte üres volt. Szórakozásból, unatkozásból vagy mert „egy próbát megér” a hosszú-hosszú hátizsákos sorból mindig volt valaki, aki próbálta leinteni az elhaladó autókat, de persze senkit nem vettek fel…Kimerítő séta után végre megérkeztünk a bejárathoz, lerogytunk a fűbe, a benzinkútnál vettünk magunknak egy másfél literes ásványvizet és vártunk a bebocsátásra…

Vizsgavége

Most értem haza.

Kéééééééééééééééééész vagyok!

Minden vizsgán túúl... jippiiiii!!!

Négyest kaptam - kedvesrendesaranyossegítőkész volt a tanár, legalábbis velem. Hála és köszönet! (kicsit aggódtam, hogy megjegyezte, hogy bár bent voltam minden óráján, mindet át is aludtam...)

(Nymphának még tessék drukkolni, neki még van hátra kettő)

Az adózási ismeretek vizsga eredményem még nincs, de feltételezem, hogy nem buktam meg.

Most aludnom kéne, mert az esti 3 órás álomország nem volt éppen elég, reggel olyan voltam, mint egy élőholt, de valahogy átlendültem a holtponton, szóval most épp egészen pörgök... de nem akarok. Négytől munkahelyenszenvedés lesz, szóval pihennem kéne. Most bent nagy pörgés van, elindult a szezon, szóval jó lenne, ha nem hulla-üzemmódban tolnám a délutánt.

Holnap meg takarítás-rendrakás-tortasütésmegilyenek... asszem... hogy valójában mi lesz, azt majd meglátjuk. Mindenesetre este jön át Nyüzsi csacsogni...

Nem ígérem, hogy most hopp bepótolok mindent, mert máris sűrűsödnek a napok, de most már majd talán..... Igyekszem becsszó! :) Ma is legalább még 2-3 dologról szívesen leírnám a gondolataimat, de ha ittragadok, nem lesz pihenés, ha alszom, nem tudok írni... bent meg sztem nem lesz időm... de majd kialakul.

Mentem... nektek szép napot! Nekem szép álmokat! :))))

Ma este

Most épp a munkahelyen üldögélek. Még 2 óra itt, aztán repülés haza, szusszanás, összepakolás és induljon a banzaiii! :)
Nem tudom, hogy mikort fogok beszámolni erről a buliról, ha egyáltalán... de akkor már előre vetítem a dolgokat, mert nagyon rápörögtünk a dologra. Próbáltunk jóó sok ember beszervezni.. több-kevesebb sikerrel (de részemről az átlagnál mindenképp többel eddig)
Szóval jön Medve, Mufurc és én persze, mint általában. Mufurc hívott még 4 ember, akik elvileg jönnek, részemről jön Corwin és a tesója, Aggódomka (azt hiszem őt még nem neveztem meg eddig, szóval most lett elkeresztelve - egyik csoporttársam), jön Nagi, Kisherceg. Ők elvileg biztosak. Nympha sajnos nem jön - hüpp hüpp. Pillangószivet is hívtam, de úgy néz ki, dolgozik, szóval nem tud jönni.. azér még csábítom, hátha munka után... Nyüzsi naagy kérdőjel. Érdeklődött - hol találkozunk, hova megyünk, de mikor rákérdeztem, azt mondta nem tudja, olyan hanggal, mint aki nem jön - majd meglátjuk. Kószát még nem tudom. Azt mondta anno, hogy jön, de szerintem nem.. próbáltam hívni, de nem értem el - azért még reménykedek. :) Plussz győzkődtem a bátyámat is.. meglátjuk.
Szóval ez nagyjából a csapat...
tervek:
21-21:30 körül kezdődik elvileg a koncert. Mufurcot meggyőztem, hogy menjünk le már 20 órára a Wigwamba nyüzsögni, beszélgetni, inni. Szóóval elvileg 8tól indul a jókedv (vagyis már féltől, mert akkor találkozunk :))... Ezek után jön a vicces-necces része, ugyanis Nagi is, én is készülünk sütikkel :enyémet lásd lentebb - pogácsa, brownie - ő gesztenyés kockát csinál meg sajtos stanglit... Ennek a kényes pontja, hogy elvileg a Wigwamba nem lehet kaját bevinni. Hááát... majd "leetetjük a biztonságiakat" vagy bevetjük a "nagykérlelőszemek és szempillarebegtetés" nevű technikát... még kialakul. :D Mindenesetre én megígértem a Sonnynak még Szolnokon, hogy itt lesz süti - ő nem biztos, hogy emlékszik rá, de én igen... szóval LESZ süti. :D
A másik szórakoztató dolog amin át fogunk esni, hogy Mufurccal megegyeztünk, hogy kipróbáljuk az Irish carbomb nevezetű italt.
http://www.youtube.com/watch?v=2BbDLUDe1qw&feature=fvsr
Guinness + Jameson + Bailey's... minden ami ír.... állítólag rögtön meg kell inni, mert ha állni hagyják, a krémlikőr elkezdt szétgusztustalanodni benne (szakszó, mi? :D) és akkor egyre rosszabb íze lesz....de az ígéret szerint egyben lenyomva csokis tej ízű. Na majd meglátjuk. :)
Ezek után már nem lesz megpróbáltatás (ha jött volna Nympha, lenne még egy ígéretem egy Long island koktélra, de így ez kimarad) .... koncert, ugrálás, happiness... :) Remélem minél tovább tart majd....
Bevagyoksóóózva :) :) :) :)

juhéééj!

Ötös lettem a Magyarország turisztikai erőforrásai nevezetű tárgyból.. juhúú! Öröm, boldogság! :)
Még két vizsga van hátra szerda-szombat... kissé parásak... mármint leginkább az, hogy még nem tanultam, de azért remélem talpra esek.

Közben megjegyzem itt is, hogy a Pannónia feszt beszámoló nem marad el, csak késik... de így, hogy már többen érdeklődtetek, biztosan megírom majd, csak sokszor úgy el-elhessegetem a dolgot, merthogy "úgyse olvassa senki", és akkor inkább csinálok mást. :) De hát ha nincs igazam, akkor majd nekiülök. Még a Pierrot-koncertet se írtam le...
Azóta meg voltam Mucha kiállításon, könyvhéten, nagy beszélgetéseken meg úgy egyáltalán.. éltem, zsizsegtem, kattogtam.. lenne miről írni, csak megcsappan a lendület, aztán meg nem szedem össze magam.
Igyekszem a héten pótolni, de nem ígérek semmit.. Holnap délelőtt munka, este koncert, szerdán vizsga, szombaton vizsga.. közben tanulni kéne gőzerővel... meglátjuk.
Na de megyek aludni, mert holnap koránkelés és már ma is majdnem bealudtam a munkahelyen.

Féllábbalmárkint

Táska összepakolva, Bukfenc: menetkész, felpörögve, fullvigyor - Indulooooooook!!!!!!

Besózva

Holnap megyek Várpalotára!!!
Kaptam kölcsön sátrat, túrahátizsákot, polifoamot, a zene biztos jó lesz, már csak egy kis szerencse kell, hogy ne zúzzák le/lopják szét a cuccaimat, meg valami csodaszer, hogy a sok ugrálás után ne tolókocsiban jöjjek haza - de hát optimista vigyorral állok elébe, mint mindig. :D
Vigyázat Pannónia fesztivál, megyeeeeek!! :)

Szolnok - második felvonás - úton hazafelé

2009.05.20. hajnal 3:40, vonat Miskolcról
-------------------------------------------------
Ha valaki, hát én tényleg valami óriási szerencsecsillag alatt születtem.
Most 3:40 van és a Miskolcról induló első vonaton üldögélek. Úgy történt az eset, hogy a srácok megkérdezték, hogy kerülök haza Szolnokról. Mondtam, hogy 3-tól fél óránként vannak vonatok - az jó, de addig mit csinálok? (0:40 körül volt vége a koncertnek és ők nem maradtak ott, hanem indulás haza Miskolcra) Vince félig viccesen felvetette, hogy elvihetnek Miskolcra, de hát az nem lenne nagy segítség...
Kapva kaptam a lehetőségen - bár így a retur jegyem ugrott, de hát mindegy. Mivel 0:40 körül befejezték a koncertet és utána összepakoltak, hogy mennek, én meg senkit nem ismertem Szolnokon, jó ötletnek tűnt velük kocsikázni. :)
Hülyültek, Mcdrive-oztunk stb. Paddy mondta, hogy amiket hallok a kocsiban, arról úgy általánosságban szájzár (pedig nem is mondtak semmi necceset :)), ahogy ő mondta, "most már haver vagy" szóval most már tudjam, hogy mit adjak tovább - na nem mintha eddig kotyogtam volna.
Na ezért a "haver vagy"-ért már megérte. :)))
Szóval elkocsikáztunk Miskolcig, kitettük Paddyt, Samet (illetve korábban még Szolnoknál Seamust is, mert ő ott lakik ((?? - ebben nem vagyok egészen biztos, de az apja tuti ott lakik, meg valami gyárról is volt szó, gondolom ott dolgozik... na mindegy))), aztán a vonatállomáson kitettek engem is 3:25kor. (Egyébként nagyon aranyosak voltak, kicsit aggódtak, hogy rendben leszek-e, mondták, hogy ha bármi baj van, hívjam fel őket)
Elkezdtem böngészni a kiírást, mikor megy az első, legközelebbi vonat. 3:29, hatos vágány. Kimentem a peronokhoz - bent áll a vonat. Futás indul! Lépcsőn le, aluljáró, lépcsőn föl - mikor itt tartottam, bemondták, hogy a vonat azonnal indul, zárják be az ajtókat, stb. Felpattantam, leültem, lihegtem egy sort, aztán elindult a vonat. - Mázli egy. :)
Persze jegyem nuku, de hát gondoltam, majd megoldjuk. Jött is rögtön két kalaúz. Mondtam a pasinak, hogy hát én rohantam a vonat után, úgyhogy nincs jegyem, szeretnék venni. Olyan... "hát ezzel a szerencsétlennel meg mihez kezdjek" tekintettel nézett rám hosszan. Mondta, hogy elvileg így, helyszíni fizetésnél +2000 Ftot rá kell számolniuk a jegyárra. Én nem szóltam egy szót se, csak néztem kétségbeesetten. Nem vagyok egy rinyálós típus, hát most mit tudok csinálni... Kérdezte, van-e nálam annyi pénz. Feltúrtam a táskámat a dugi-5000-esemért, megmutattam - hát van.
4700 Ft lenne. Pfft.. Tele volt jószándékkal a srác egyébként. Kérdeztem, hogy hát tudok mást csinálni, minthogy kifizetem? Hát nem. Ennyi. Aztán beszélt pár szót a kolléganőjével, majd odafordult hozzám: Megoldjuk. :))))
Ekkor jutottam el odáig agykapacitásban, hogy közbevessem, hogy egyébként diákjegyet szeretnék.
Kérdezte, hogy nincs-e kisebb pénzem. 1270 lesz. ( :) ) - Hát nem hinném, de azért elkezdtem feltúrni a táskámat. Először elég reménytelennek tűnt a helyzet. Egy kétszázas, pár apró, és tudtam, hogy az ezreseimet már elköltöttem. Kiforgattam az egész táskámat, és Mázli kettő - három gyűrt 200as, 6 százas 3 huszas és egy tizes - pontosan annyi volt nálam apróban. Na ezt csináljátok utánam! :))

A koncert egyébként tök jó volt, bár így egyedül nem annyira szórakoztató, mint ha van legalább egy barát, akivel egymásba lehet karolni. Viszont így legalább építettem a "bennfentes" státuszt. :)
Vincenek írtam smst, mikor megérkeztem és szerencsétlenül ténferegtem kicsit - hol vannak, lehetne-e hozzájuk csapódni
Válasz: Hátul.
Rövid terepfelmérés után összeszedtem magam és elindultam a színpad melletti/mögötti ajtó felé, megkeresni őket. Szerencsére nem volt különösebben nehéz dolgom, kint voltak az udvaron a kocsinál. Puszi-puszi, sziahogyvagy stb. aztán bementünk. :)
Bent a fényben kiszúrták a pólómat, lefotóztak ketten-hárman :))))) aztán azon nyomban felkerültem az éppen akkor megkezdett kinek-hozzanak-vacsit-listára, szóval velük ettem banda+staff címszó alatt. *fullvigyor* :D
Kaptam is nemsokára "bennfentes" karszalagot, bár ez el volt rontva (vagy valami régi maradék), ugyanis SZOFI NAPOK 2007 volt ráírva... :)
Megetettek, megitattak, beszélgettek, hallgattam, aztán koncert, ugra-bugra, leizzadás, éneklés, sikítozás, taps, visszataps, ráadásszám, halleluja :)
Aztán aláírattam velük a pólómat, ami utána jött, azt meg már fentebb leírtam. Fuvar, vonat, mázli a köbön. :)
Most "megyek" aludni. 12:30tól munka, addig is minden alvás-lehetőséget meg kell ragadni.

-----------------------------------------------------------------
Na hát ennyi volt a mese a Szolnoki buliról. Persze biztos tudnék még róla beszélni, csomó apróság volt, amit nem írtam le, hiszen 1. odafele menet még nem történt meg 2. visszafelé jövet hajnalban azért nem volt lendületem 8oldalas élménybeszámolót írni. De mivel így is nagyon hosszú bejegyzéseket írok, nem fárasztom az esetleges olvasókat az olvasással, magamat meg a leírással. :)

Szolnok - első felvonás - út oda

Mily meglepő, megint Paddy and the Rats koncert lesz a középpontban. Mostanában ha történik velem valami, amit aztán le is írok, majdnem mindig kapcsolatban van velük. Pedig máson is kattog az agyam azért, de valahogy azokkal ritkán jutok el odáig, hogy leírogassam, pedig néha még meg is fogalmazgatom magamban, mit írnék. Na mindegy. Most előre gondolkodtam... a vonaton oda meg visszafelé leírogattam, hogy mi van velem pillanatnyilag, szóval előgyártott bejegyzéseim vannak, amit csak be kell gépelnem.
Dőlt betűvel szedve beírom ezeket, aztán mellé, ami még most jön hozzá majd.


2009. 05. 19. 18:30 Vonat, Kőbánya-Kispestről
-------------------------------------------------------
Most szálltam fel a Délibáb IC-re, amivel Szolnok felé vettem az irányt. Ez is egy olyan város, ahol nem jártam még. Az ismeretlen városba való utazást kezdem egészen megszokni. Egyre kevesebbet "készülök rá". Bár most is megpróbáltam térképet nyomtatni magamnak, befürödtem vele. (Ezt végülis, bár kétszer elővettem és próbáltam megtalálni magam, de nem jártam sok sikerrel így egyáltalán nem használtam) A munkahelyi nyomtató nagyon vacakul dobta ki, szóval kissé nehéz lesz kiigazodni rajta (nem lehetett), de majd kitalálok valamit. Szerencsére megkaptam Vince (a basszusgitáros) telefonszámát, szóval megfelelő hosszúságú tévelygés után lesz egy segítőkész ember, aki majd megmondja merre menjek - remélem.
Egyébként széles jókedvem van nem csak azért, mert Paddy&theRatskoncertre megyek (mellesleg megjegyzem, most először teljesen egyedül), meg mert van saját tervezésű pólóm (ami egyébként nagyon tetszett a srácoknak), hanem mert a vonatállomásra jövet beszéltem apával és a "volt" feleségével (továbbiakban Mosti). Mostival lehet, hogy találkozunk a hétvégén - jó lenne. Már rég szeretnék beszélgetni vele kicsit. Mostanában még telefonbeszélgetésre sem tudtam elcsípni, nemhogy találkozzunk is. Na de most majd talán (hűűha, közben most értünk be egy nagy felhő alá... lehet, hogy nagy elázás lesz ebből Szolnokon).
A másik fontos tényező, ami miatt vigyorgok, mint a tejbetök, az Apa. Mosolygós hangja volt, azt mondta, hogy a Margitszigeten van és épp most keringőzött egyet, mert olyan zene volt a szökőkútnál. Azt mondta, majd mesél "úgyis sejted a dolgokat".
Ha ezt nem mondta volna a végére, el se kezdek kombinálni, pedighááát...
Most kirakósozok a fejemben. :) Az elmúlt időszakban sokat volt sétálni, egyszer kávézóba is ment, most meg bejött Pestre, a Margitszigeten bóklászik, mi több, keringőzik. *Kíváncsi mosoly* - kivel??? :) Na majd szombaton megyek hozzá és jól kifaggatom.

Közben beértünk rendesen a felhő alá. Szakad.
Lehet, mondanom sem kell - nincs nálam esernyő, ez nem nagy hír. Ami viszont kicsit elbizonytalanító, hogy farmerkabátom, sapkám sincs. Egy szál póló, alatta +1 top. Jó lesz. Remélem meleg eső, mert akkor vigyorogva fogok csavarogni - bár nem kéne teljesen csatakosra elázni... Mindenesetre a "körbejárom a várost a koncertkezdésig" programterv kicsit meginogni látszik. De akkor mihez kezdekmagammal a fennmaradó 3 órában? Na majd meglátjuk... (Nem esett végilis. Vagyis akkor kezdette le szemerkélni, mikor megtaláltam a helyet. :) Kb 1 órát bóklásztam előtte a városban)
Fázik a karom - hülye légkondi! Most hirtelen ennyit rólam, ha unatkozok, majd még írogatok. :)

Kedd - Székesfehérvár

Ezt a bejegyzést eredetileg nem ide írtam, hanem levélben írtam meg valakinek, de gondoltam, ha már egyszer megírtam, akkor nem húzom az időt az újraírással, bemásolom ide, mert itt úgysincs benne semmi személyre szóló, és így legalább nem "húzom vele az időt", de ki se marad az elmesélése. :)
Szóóóval
A mostani „mese” Székesfehérváron játszódik, és hát hogy - hogy nem, már megint Paddy and the Rats koncert köré fonódik. :)
Kedden (2009. 05.05.) suli után rögtön a Déli pályaudvarra indultam egy rééégi-régi ismerősömmel/barátnőmmel. Sikerült egy kicsit rákattantanom őt is erre a zenére - a múltkor jött velünk a Külkeres koncertre, és megbeszéltük, hogy a székesfehérvárira is jön majd velünk. Végülis a többség, aki úgy volt, hogy esetleg lejönne velünk, nem jött, szóval Nagival édeskettesben vágtunk neki. Azért akartam mindenképpen lemenni a fehérvári koncertre, mert a Kodolányi napok keretében volt, szóval gondoltam, ha már a mi sulink "szervezi", nehogymárnee. Így legalább megnéztem hol van az iskola székhelye.
Székesfehérváron is most voltam először - nem mondhatnám, hogy sokat láttam belőle, mert kissé célirányosan haladtunk, de azért valamikor majd azt hiszem körbenézek.
Délután 5 körülre volt ígérve a koncert, de mi már 3kor lent voltunk. Egyrészt azért, mert gondoltuk miért ne, másrészt hogy beleszámoljuk az eltévedést is (ami nem volt :)), harmadrészt azért, mert a programleírás alapján úgy gondoltuk, hogy talán más érdekesség is lesz. Meg hát gondoltuk bekerülünk a diákforgatagba és jól érezzük magunk. Hát nem egészen így lett a dolog. Nem nagyon volt forgatag. Teljesen üres volt az épület. Követtük a kiírásokat, hogy megtaláljuk a pálinkkóstolás és a guiness bar helyszínét - két kis pult egy udvarban. Kint lézengett körülbelül 15 ember... Azért kikunyeráltunk magunknak egy-egy pálinkát (minimál alatti adagot kaptunk, de sebaj, úgysem lerészegedni szerettünk volna, csak ha már lehet kóstolni..), aztán úgy döntöttünk, hogy akkor már inkább kiülünk a tópartra. Ott aztán piknikeztünk egyet -májkrémes szendvicsek és keksz - aztán bolondoztunk, nosztalgiáztunk és hülye dalocskákat énekeltünk. Jóóó volt.
Körülbelül 1 óra múlva visszaténferegtünk, hogy megnézzük, többen vannak-e már, illetve megjött-e esetleg a banda. Hátul az udvarban talán 5 emberrel ha többen lettek... visszamentünk az épületbe, aula még mindig üres... bandukolás ki a főbejárathoz - ott megláttam a basszeros srácot. Lelkesen kiloholtunk, pont akkor érkeztek a fiúk. Ők is csak pislogtak, hogy hát ez így ennyi emberrel érdekes lesz... de hát "úgyse nagyon próbálunk" mondták, most akkor legalább.... azért elkeserítő volt. Míg ők összepakoltak, becuccoltak, beálltak, addig az Erika rajzol a nadrágom másik szárára is mintát (az egyik szárát én firkáltam össze pár napja), meg vettünk még 1-1 sört, pálinkát, aztán bohóckodtunk, rohangáltunk, átkötöttük a lábamon a fáslit. (Én is jó vagyok, fájó bokával, lábbal szökdécselek meg ugrálok). Eredeti tervek szerint most se nagyon ugráltam volna, a lábamat pihentetendő, de hát egyrészt nagyon felpörögtem, tudtam, hogy nem bírnám ki minimál-üzemmódban, másrészt úgy éreztük, hogy az aztán az abszolút mélypont lenne, ha még mi is csak üldögélnénk, míg a srácok játszanak. A koncert elejénél még volt egy 5-8 fő csoport a terem szélénél, ők egyszer összeszedték magukat, táncoltak kicsit, de hamar szétszéledtek. Szóval gyakorlatilag ketten voltunk Nagival (illetve még a pasi, aki fuvarozta a fél csapatot, az ott áldogált). Elég gáz volt. Mi viszont széles jókedvvel végigugráltuk az egész balhét - áttáncoltuk-rohangáltuk az egész termet. Nekem az egész olyan nagy mosoly volt, keserű szájízzel. Mert végülis én jól éreztem magam, de közben végig nagyon zavart, hogy most szerencsétlenek azért lejöttek Miskolcról, hogy egy ennyire szarul megszerevezett valamin gyakorlatilag pofára essenek. Na mindegy. A "sofőrük" felajánlotta, hogy ő megy vissza és elhoz minket Pestre, de mi még vaciláltunk. Elkértem itthon a balatoni nyaralónk kulcsát, hogy ha úgy alakulna, akkor oda menjünk "haza". Többszöri meggondolás után végül arra jutottunk, hogy a frásznak sincs kedve hazamenni, nyomás a Balaton. Kérdeztem a fiúkat, hogy ők most merre mennek - ők is a Balcsi felé vették az irányt, de ők Aligára mentek. Meghívtam őket, hogy ha van kedvük, jöjjenek át nyugodtan hozzánk, (Zamárdi-felső és Balatonszéplak-alsó (azaz Zamárdi és Siófok közt) félúton van a nyaralónk) de mondta a Paddy, hogy valószínűleg nem jönnek - nem a szomszédban van, inni szeretne és ha isznak, nem vezetnek.
Szóval ketten nyomás a vonatállomásra. Vettünk jegyet, pont jött a 20:20as vonat, ám nem volt teljesen 100%, merthogy ahol nekünk kellett volna, ott nem állt meg. Kérdeztük a kalaúzt még mielőtt fölszálltunk, hogy jön-e olyan, ami ott megáll, de nem... szóval fölszálltunk majd kitalálunk valamit alapon. Mikor már a vonaton voltunk, akkor is tanácskoztunk egyet a (nem túl okos de legalább kedves) vasutassal, meg beszállt a végén a beszélgetésbe egy bácsi is. Végülis megegyeztünk, hogy hát akkor majd vagy siófokon vagy zamárdiban leszállunk, aztán meglátjuk. Közben beszéltem anyával telefonon. Ő először mondta, h taxizzunk, aztán mikor másodszor beszéltünk telefonon, mondta, hogy hát igen, az lehet, méregdrága... buszt nézett, de elvileg az már nincs, hát akkor stoppoljunk. Erre a felvetésre teljes döbbenettel visszakérdeztem "Anya ezt te mondtad?". Ezen, mint utólag kiderült nagyon jót szórakozott.
Szóval végülis leszálltunk Siófokon a bácsival együtt, aki megmutatta nekünk, hol kérdezzük meg, hátha még megy egy busz. Ment volna, de csak 1,5 óra múlva. Semmi kedvünk nem volt megvárni, úgyhogy elindultunk. Az eredeti gyalogtúra tervet kiegészítettük azzal, hogy a 4sávos út mellett talpalunk kitartott hüvelykujjal és reménykedő mosollyal.
Sosem stoppoltam még, de hát valamikor ilyet is kell... ahhoz képest, az elején mennyi rázott fejet és döbbent tekintetet láttunk a kocsikban, egész hamar felvettek minket. Mondjuk először az az ember sem akarta, de aztán mégis megállt, mi meg futottunk, hogy juhéjj, felvesznek minket. :)) Egy férfi volt, meg a fia (huszonéves srác). Kérdezte, meddig megyünk, mi megmondtuk, aztán mondta, hogy hát addig nem, de Siófok végéig el tud minket vinni. Beszélgettünk - kissé le volt döbbenve, hogy este, lányok, stoppolás - mondta, hogy nem vagyunk normálisak, ne csináljunk ilyet, veszélyes stb. Elmeséltük neki a koncertet meg ilyenek - nagyon rendes fickó volt. Aztán mondta, hogy "ti ittatok!" ezt persze szemrebbenés nélkül, egyhangúan letagadtuk... valahogy nem tűnt jó ötletnek azt mondani, hogy "persze". Egyrészt azért, mert nem voltunk részegek, józanul pont ilyen idióták vagyunk, ha mi összekerülünk, mert így is hülyének nézett minket szerintem, akkor még a részeg libák cimkét is megkaptuk volna, meg mivel akkor már órák (és egy-egy szendvics + további kekszek és üdítő és rágó) "telt" el az ivás óta, nem nagyon éreztük úgy, h ez fontos lenne. Na mindegy. Mindenesetre a fia nagyon kedves volt, mondta, h "vigyük már haza őket", szóval végülis elvittek minket a nyaralónk utcájába. Mikor átértünk széplakra, akkor esett le nekik, hogy mi nem "haza" jövünk ide, hanem nyaralóba, nem vár otthon senki, akkor méginkább meglepődött az apa. Kérdezte, hogy ott a környéken vannak lakók is, ugye? Erre megint szemrebbenés nélkül mondtam, hogy persze, ott az x-edik háznál tudom hogy igen, és így-meg úgy... Hát ez sem volt éppen igaz (körbe mindenütt nyaralók), de Széplakon, meg a környéken már volt olyan ember, akit "vész" esetén lehetett volna riasztani... Szóval egy sor hálálkodás után kiszálltunk, integettünk, ahogy elhajtottak, aztán odasétáltunk a nyaralóhoz, és széles vigyorral - két mázlista, ha összekerül - bementünk. Ettünk egy szerencsétlen adag vacsorát, ittunk fél-fél pohár bort (ezt is Anyai javaslatra - bár tulajdonképpen ő Jager-t javasolt, hogy ha fáznánk (nincs fűtés), de nem akartunk rövidezni). Aztán rádió bekapcs, elő a kártyát - rabló römi és canasta. Éjfél körül takarodót fújtunk és leoltottuk a lámpát, de még 1,5 órán át beszélgettünk.
Másnap reggel Nagi ébresztett "Réka! Negyed 11 van!!" (részemről: "kit érdekel, tudnék még alduni" -de ezt nem mondtam ki) felkeltünk, zuhany, beágyaz, összepakol, indulás haza. Nem tudtuk mikor megy a vonat, de mikor kiértünk az állomásra, pont mondták, hogy érkezik. *már megint a mázli*
Na hát ez elúszni látszott, mert zavartan konstatáltuk, hogy bár mindkét oldalról jön a vonat, mi bizony rossz oldalon állunk. A vonat, ami nekünk kellett volna, a másik oldalon volt, alig pár szerelvényből állt és a peron másik végén szedte fel-tette le az utasokat. Na hát erről ennyit - néztünk egymásra, majd jön másik. Egy percig még álldogáltunk ott szerencsétlenül, aztán - csak át kéne menni a másik oldalra. A másik oldalról jövő vonat még nagyon messze volt, úgyhogy csak átmentünk előtte. Nekem meg megfordult a fejemben "Te, mi van, ha mégis elérjük?", merthogy a vonat még mindig ácsorgott. Na jó, próbáljuk meg - futás indul. Mindketten utálunk futni, nem is nagyon vagyunk belőle jók, nekem a lábam is fájt persze, és hát a peron a "rövid táv"nál jóval hosszabb volt. Nagi többször megállt, feladta, én viszont nem hagytam magam, hiszen ha meglátja a kint álló kalauz, hogy megállunk sétálni, gondoltam tuti, nem vár meg minket szóval néha majd meghaltam, lassítottam, hátraintegettem a Naginak , de mentem tovább. És Megvárt minket a vonat!!! (dacára annak, hogy " a vonat nem vár" :)) Felszálltunk és levegő után kapkodva, lihegve majd kiugró szívvel nevettünk - ennyi mázlit egy útra. Mondjuk utána az egész vonatúton Székesfehérvárig (ott átszálltunk - pont volt vonat) úgy éreztem, majd szétszakad a lábam, de a Nagi kezelte, szóval mire leszálltunk Pesten, már egész rendben voltam...
Hát ez volt a mostani kaland - sok nevetéssel, beszélgetéssel és nulla lábpihentetéssel.

Majális, avagy Bukfenc a koncertfüggő

Az idei "tipikus" és nem túl jó majálisozás elmaradt. Már nem hoz annyira lázba a dolog, mint régen, mikor kisebb voltam. Akkor még élveztem, hogy kimegyünk, végig sétáljuk az utcát, veszünk valami nyalánkságot, két zsákbamacskát, megnézzük a szerencsétlen pónikat, akik körbe-körbe viszik a gyerekeket, aztán meghallgatunk valami borzadványos zenét és megyünk haza.
Persze általában azért valami hülye indíttatásból mégiscsak kimegyünk majálisozni és azért szenvedésnek nem mondanám. Kellemes kis semmi...
Tegnap is mentem majálisra, de nem a megszokott céltalan koreográfia szerint. Miskolcra mentünk Medvéékkel ("szokás szerint") Paddy and the Rats koncertre :)
Reggel 7:30kor végeztem a munkahelyen (ahol most is vagyok mellesleg) és siettem a Keletibe, hogy elmenjünk a 8 órás vonattal. Szerencsésen el is értem, bár a busz után futottam, ami az amúgy is fájó-sajgó bokámnak-lábamnak nem tett éppen jót, de hát ez van.
Szóval Medvével és G-vel (próbáltam nevet találni neki... lehetne Manó, ha kicsit többet lenne vidám... lehetne Pukkancs, ha kicsit aktívabb lenne... most per pillanat a Mufurc tűnik jó ötletnek, mert amilyen hamar szét tud esni és kis nyűgös-hisztis képpel ácsorogni, az valami elképesztő.. szóval továbbiakban asszem Mufurc) kicsit beszélgettünk a vonaton, megreggeliztünk. Hálás köszönet Mufurcnak (hmm.. nem hangzik jól... próbálok majd valami jobbat találni :D), amiért rám(ránk) is számolt szendviccsel (na meg persze az isteni sütiért is!)
Aztán kis bóbiskolás, de igazából semmi komoly... 2,5 óra döcögés után leértünk Miskolcra.
Megéri belebolondulni egy zenekarba, ha ők nincsenek ki tudja mikor kapom nyakamba az országot... így legalább elkezdem felfedezni Magyarországot. :) Persze Miskolcból magából nem sokat láttam, fölszálltunk egy buszra, a végállomáson meg leszálltunk, szóval gyakorlatilag keresztül mentünk az egész városon mindenféle turistaüzemmód nélkül. Bár én az elején még pislogtam kifelé és nézegettem az épületeket. Templomok, panelházak, boltok, terek, fák... Semmi különös első ránézésre, de azért egyszer körbejárnám (na majd ha jó lesz a lábam és megint arra hív egy koncert :D).
Szóval leszálltunk a Majális parknál, ott pedig birka-üzemmódba kapcsolva követtük a tömeget. Gyalogoltunk fölfelé egy darabig a zöldben.

Én lelkesedtem (erdőerdőerdő!), a lábam nem (emelkedő-gyaloglás-nyiff). Szép lassan elérkeztünk a majális helyszínére... tengtünk-lengtünk egy kicsit, remélve, hogy belebotlunk a bandába. Én megláttam egy srácot, aki úgy nézett ki, mint a basszeros, de gondoltam talán mégsem, szóval sétálgattunk még egy kicsit, míg elértünk az állatkerthez. Itt megálltunk - na most mi legyen? Üljünk le valahol, hívjuk föl a srácokat, tegyünk még pár kört, hátha megtaláljuk őket. Megszavaztuk, hogy legyen séta, aztán ha esélytelen, leülünk. Arra vettem az irányt, amerre a srácot láttam messziről. Meg is láttam, de még akkor is bizonytalan voltam, na de aztán megkérdeztem Mufurcot, hogy jól látok-e, ő éretlenkedett - ki? hol? mi?.. én meg megálltam, ránéztem a srácra, ő visszanézett és mikor elvigyorodott, integettem, ő meg lelkesen visszaintegetett és odainvitált minket akkor "Nyertem!" :D
Két bográcsban már rotyogott valami lé, a fiúk meg szakácskodtak - serte-perte.

Mi ledobáltuk a cuccunkat, leheveredtünk, aztán mivel a segítség-felajánlást visszautasították, tengtünk-lengtünk egy darabig. Én kattintgattam lelkesen, beszélgettünk, hallgattuk és kritizáltuk a mellettünk lévő színpadon éneklő Valentin "fantasztikus" előadását, hevertünk a füvön (meg Medvén) és nem nagyon csináltunk semmit.
Aztán elkészült a csirkés-chilisbab, szóval lelkesen megrohamoztuk a bográcsot, falatoztunk. Én közben beszélgettem egy angol pasassal, aki a gitáros srác ismerőse. Nem mondanám, hogy mélyenszántó eszmecserét folytattunk, igazából nem beszéltünk semmiről... sőt ... leginkább csak ő beszélt, és legtöbbet arról, hogy milyen jól beszélek angolul. Később meghívott egy sörre - köszönet neki érte!
Nemsokkal ezután befutott Paddy is, amitől Mufurcnak rögtön jobb kedve lett (pedig az ebéd már jelentősen javított a hangulatán - gyomorállapotán). Először nem mentünk oda Medvével - Paddy had egyen, Mufurc had zaklassa :D, fotózgattam (ezt talán külön említenem sem kell.. állandóan ezt tettem :)), aztán odainvitáltak minket az asztalhoz, úgyhogy csatlakoztunk. Medvében bekapcsolt a marketing-üzletember, elkezdte ontani az előre összeírt gondolatait, ötleteit a banda szponzorálásával, reklámozásával kapcsolatban. Nekem egy idő után kezdett sok lenni és ha jól láttam Mufurcnál is volt egy olyan pont, amikor már kereste volna a kikapcs gombot.
Közben a színpadon kedves drága jó Lagzi Lajcsi barátunk énekelt a közönség egy részének nagy örömére... Hogy is mondjam.... már mikor először kérdezte, hogy nem énekelhetne-e el még egy dalt, akkor is sikítoztunk volna, hogy köszi de NEEEM. De mikor már az 5-6. dalocskáját nyomta le, akkor már a merényletet terveztük. Főleg, hogy a srácok közül valakinek elvileg sietnie kellett, és több mint 30 perce a színpadon kellett volna lenniük, mikor még Lajcsi bának még mindig nem akaródzott abbahagyni. A szíven döfés kicsúcsosodása az volt, mikor nem ő erőszakoskodta magát vissza, hanem valóban a közönség kiabálása... Meg van ennek is a maga helye, és tulajdonképpen végülis a majális az... csak hát mi meg a koncertre vártunk, szóval mi diszkréten méltatlankodtunk a színpad mögött ezzel is múlatva az időt.
Végre valahára aztán lejött a sztár és a fiúk segítői elkezdték felpakolni a cuccokat, aztán beállás, hangosítás, összepróbálás.. szóval még elszöszögtek egy ideig, mire végre elkezdték, de mi lelkesen vártuk. A színpad piszok magas volt... Mufurccal nekünk gyakorlatilag állmagasságban volt, szóval feltettük rá a karunkat és arra hajtottuk a fejünk, míg vártuk, hogy történjen valami.
Még korán reggel megígértettem Medvével és Mufurccal, hogy nem nagyon hagynak ugrálni, mert így is ki van készülve a lábam, hát még ha most megint ráugrálok rendesen... így se pihentetem. Ezért is vittem sok elemet, hogy majd fotózok (úgyis nappali koncert, fény, mégcsak suhanósak se lesznek talán a képek), és hát ez be is jött. Vonattól vonatig jó 430 képet sikerült ellőnöm. :D
Szóval egy-két ugri volt, de döntően csak höcögtem, tapsoltam, üvöltöttem, énekeltem és fotóztam. Végigugrálva jobb az egész, de hát azt majd később... azért nem legközelebb, mert kötve hiszem, hogy keddig rendbe jönne a lábam, mert pihentetve most se nagyon lesz, viszont koncert lesz Székesfehérváron a sulim főiskolai napján a suli székhelyén, és hát oda már csak kell menni. Meg különben is, ha Miskolcig van lendületem elmenni, akkor már Székesfehérvárra csak eljutok. :)
Nem volt egy hosszú koncert, nem volt fergeteges a hangulat, de jó volt, jó sok kép lett, felvettem Nymphának videóra a Galway girlt, ettünk finomat, zöldben voltunk - mi kell még? :)

Sűrítmény

Megint sokminden kimaradt....
Házavató buli Nyüzsiéknél (eddigi "rekordivás" mennyiséggel ) erről elkezdtem blogbejegyzést írni Szivacs címmel, de nem jutottam a végére. :)))

Aztán pesti Paddy & the Rats koncert, aztán voltam a nagyimnál húsvétkor, arról is csináltam fotókat, amiket föl akartam rakni, de ez is elmaradt.
Utána voltam marathoni koncertezésen, amiről rengeteget tudnék mesélni, de az is olyan messze van már... (első nap Szegeden, másnap Kiskunfélegyházán buliztam át az estét, ezutóbbi nulla óra alvással - hajnali 2. vonattal vissza Pestre dolgozni 8:30tól 22:30-ig) Itt sikerült rendesen kikészíteni a lábamat -persze rádolgoztam (3 napra rá megint mentem koncertre :D), szóval még most is fáj a lábam, tegnap vadásztunk rá itthon fáslit Anyával...

Szereztem Anyának biciklit, szóval hamarosan száguldozhat majd, ha leviszik a Balcsira. :)

Volt pár húzós-hisztis-nemelegetalvós-menstruálós-zizis napom, amikor egy konferencia keretében tartott hallgatói versenyre próbáltam plakátot meg kiselőadást összehozni. Aztán most hétfőn-kedden volt maga a konferencia - sok sétával (gondolhatjátok, milyen jót tett a lábamnak), sok finom kajával, érdekes, új élménnyel, kis necces szereplésekkel és izgulással. Összességében jó élmény volt, én legalábbis élveztem. :-)

És akkor most itt tartok a jelenben... délután megyek suliba elvileg jog zh-t írni, szerintem gyakorlatilag inkább a jövő héten írom majd meg (választható az időpont), mert egy szót sem tudok belőle - az elmúlt napokban a konferenciásdi töltött ki mindent, tegnap meg délelőtt suli, délután munkahelyi szöszmötölés, éjjel "lélekápolás" msn-en. (Jah.. és este hazafelé a metrón leszólítottak.... mondjuk én tehetek róla, rá szoktam mosolyogni azokra, akikkel találkozik a tekintetem, és nem tűnnek nagyon ijesztően mogorva embereknek. Na mindegy... Kiharcolta belőlem az msn-címem... majd meglátjuk mi lesz.:))
És akkor most rövid hiánypótlást zárom és külön bejegyzésbe megkezdem amiről eredetileg szerettem volna mesélni. :)))

Pub'n roll

Most épp a munkahelyen üldögélek - egy kis nyugalom és béke. Per pillanat a főnököm se ül a nyakamon és nem ontja a hülyeségeit szerencsémre, szóval most végre rávettem magam, hogy írjak pár sort ide.
Kedden voltam a Rocktogonban Paddy and the Rats koncerten Medvével és a barátaival. Nympha és Tigrise sajnos nem jöttek, pedig nagyon jó volt... szerintem sokkal jobb, mint az első amin voltunk, de hát majd legközelebb remélem. :)


Minden esetre sikerült mindenből kivenni a részem... Ugráltam jóóó sokat, énekeltem, üvöltöttem (másnap is éreztem a torkomon :)), megkóstoltam a Guinesst, kaptam ingyen Jameson whisky-t - a srácok osztogatták a a színpadról, és mivel Medve egy barátja ismeri régóta Paddy-t, szólt nekünk, hogy álljunk előre, mert osztogatni fognak (nem mintha egyébként eszemben lett volna a második sornál hátrább állni :) ). Nagyon rendes volt egyébként, ügyelt rá, hogy G (ő a régi ismerős leányzó ((kreatívabb pillanatomban majd kitalálok neki egy jobb fedőnevet))) is kapjon, éééén is (fullvigyooor) és persze mindenki, aki eléggé tülekedett. :D
A koncert után pedig sikerült szerezni az új cd-ből is ingyen. Még könyörögni se kellett, simán adott. :)) Meg megdícsért, amiért tényleg tudtam a dalszövegeket (sztem több mint egy hétig kuncsorogtam neki emailben, hogy küldje már át őket :D). Szóval jó volt.
Na és amit ki akartam hozni az egészből, hogy a cd-n volt két új szám. Azóta mennek körbe-körbe a fejemben. Ideig-óráig elhallgatnak, de teljesen beakadtam velük.. reggel felébredek és megszólalnak a fejemben... tegnap elmentem sétálni, akkor is folyton keringtek. Vittem magammal discmant, úgyhogy hallgattam, énekeltem. :D Jó volt!
Kár, hogy április 11-ig nem jönnek, nem játszanak. Le kéne már menni vidéki koncertre (bár most 11-ig máshol se lesz tudtommal), de amíg nincs hol aludni Miskolcon, addig elég esélytelennek tűnik, hogy lemenjek az ottani koncertjükre. :( Pedig olyan jó lenne... lesz is (csak még nem tudom, hogy és mikor)!!
Na de addig se unatkozunk... kedden Jamie Winchester koncert!!

Nap süt, kék az ég - jókedv

Pénteken egész kellemes napom volt. Amint az írtam, végre nem kellett fölkelni, szóval saját ritmusban indult a napom.
Délelőtt itthon szöszögtem, dél körül ebédeltem, aztán kettőkor nekiindultam. Négyre be kellett mennem dolgozni, de előtte még esedékes volt az új Terry Pratchett könyv beszerzése két példányban és a nagyimnak írt, elhúzódó levél feladása végre postán. Nagyon kellemes idő volt. Tavasz illat, felhők, de napsütés, kék ég... szóval jó kedvem kerekedett. Föl is hívtam apát, hogy beszélgessünk kicsit. Így is lett... míg elsétáltam a könyvesboltig, addig szóval tartottuk egymás, mesélt arról, hogy mit olvasott most a neten, hogy áll az épp festett mandalával, én meg mondtam neki, hogy milyen jól érzem magam a napsütésben sétálva, meg hasonlók. A könyvesboltban hosszan bogarásztam, mielőtt a célkönyvet kértem volna. Nagyon szeretem a bácsit, aki az ottani eladó. Szinte le sem tudtam vakarni a vigyort az arcomról, mikor megjelent egy barátja, föltettek az egyik polcra egy nagy céltáblát és darts-ozni kezdtek. :D


Persze voltam olyan piszok és belezavartam a játékba egy idő után. Megvettem a könyvem, aztán megkértem, hogy egy másik könyvből had fotózzak ki pár oldalt, mert Nympha barátnőm talált pár üres lapot az ő példányában, de blokk híjján nem tudja már kicseréltetni a könyvet. Megengedte. Fotóztam, elköszöntem.

Vissza a napsütésbe. Felhőtlen jókedvemben fölhívtam Corwin barátomat is egy kis "mi újság veled?" beszélgetésre. :) Séta a postáig, levelet fölad, vissza a kék ég alá. Kint megint... telefon.. fölhívtam a nagyimat (nem azt, akinek a levelet küldtem, hanem a másikat). Vele is beszélgettem kicsit, aztán mikor a metróhoz értem, őt is letettem. Időközben még Medvét is megcsörgettem, de ő nem vette fel, úgyhogy vele később, délután beszéltem, mikor már bent voltam a munkahelyen.

Persze igen korán ott voltam már a Ferenciek terén, úgyhogy ráérősen nézelődtem. Az aluljáróban lévő virágos kirakatát szemléltem meg először. Napok óta tervezgettem, hogy viszek anyának tulipánt, de annyira nem tetszettek. Szépek voltak így sokan egy halomban, de próbáltam kinézni pár szálat, amiket majd összefogva.... de egyik sem szólított meg igazán. Fölmentem hát a felszínre és ott megtaláltam a megoldást. Van a lépcső mellett rögtön egy stand, ahol virágot árulnak.... egy tüneményes kis cserepes nőszirom belopta magát a szívembe. Nem vacakoltam sokáig, magamhoz ragadtam, kifizettem, megcirógattam és az antikvárium felé vettem az irányt.


Kivételesen nem elsősorban a verses részlegnél bogarásztam, bár megszokásból vagy kötelességtudatból ott is végigpörgettem egy-két füzetkét. A kirakatban láttam egy könyvet, arra fájt a fogam... hosszú cserkészés után meg is kaparintottam, végiglapoztam és kis töprengés után kifizettem a 4000 Ft-ot és elégedetten távoztam kezemben a Magyarország legnagyobb fái című csupa-kép könyvecskével.


A munkahelyen lightos napom volt... beszélgettem (meg koccintottam - vörösbor) egy kissé alkesz lett sráccal, meg beszéltem pár szót két amerikai lánnyal és nagyjából ennyi volt a munka része a dolognak. (jó, meg persze pár email, foglalás, takarítás stb)
De a következő kellemes meglepetést B. hozta. Ő egy törzsvendégünk. Magyar srác és minden hét pénteken jön. Múltkor jót beszélgettünk, de előtte szinte soha, egy szót se tudtam kihúzni belőle - bár annnnyira nagyon nem is próbálkoztam. Viszont legutóbb kiderült egy csomó minden érdekes róla. Szóval jött vissza a hostelbe délután köszönt, bement a szobába, majd kicsit később jött ki egy teljesen lekókadt tulipánnal, hogy hát a szándék a fontos... ő azt hitte délelőttös vagyok, és milyen dolog az, hogy nem.... szóval éljen a női nem, de hát szegény tulipán megdöglött. Nagyon vigyorogtam... Persze kaptam már életemben tulipánt és nézett az már ki romosan, bár ennyire talán nem, minden esetre biztos voltam benne, hogy össze fogja szedni magát, ha egy kis vizet kap szegény. Úgy is lett. Vágtam a szárából, beletettem egy pohár vízbe, és egy óra múlva már büszkén feszített az asztalon. Mutattam is B-nek, hogy látod, él ő még, csak hát vízbe kellett volna tenni. :)


Aztán beszélgettünk egy-egy tea mellett. Kiderült, hogy ő is sárkánymániás (újabb plussz pont :)), és elég jó kis sárkányokat rajzol unalmasabb óráin a füzeteibe. :)))

Este pedig pont mikor már a "mindjárt nekiindulok" fázisban voltam - ottmaradt poharak elmosása, záróegyenleg írás, erkélyajtó bezár, fürdőket fölmos, gépet kikapcs stb-, akkor megérkezett Kisherceg. Persze szokás szerint felajánlotta, hogy hazakísér. Hát ez most nem a szokott koreográfia szerint ment végbe. Kitalálta, hogy meghív egy pohár borra.. miért ne... Megcéloztuk a Véndiák nevű helyet, mondván, hogy közel van, mindketten néztük már párszor, de még sosem voltunk bent... karaoke ment odabent. Hát akkor már biztos volt, hogy betérünk. :D 2-2 pohár bor (Mivel egész délután 2 nápolyi szerű valaminél többet nem ettem, ezért a két pohár borral én teljesen jól el voltam.), 2 közösen (Savage Garden - Truly, madly, deeply, István a király - Szállj fel szabad madár) és egy egyedüli (Seal - Kiss from a rose) elénekelt , sok végigkurjongatott, énekelt és ugrált más szám után végül elindultunk hazafelé (fél 4 körül feküdtem le aludni).
Kellemes nap és jóó befejezés - teljes kikapcs.

11.28. Koncert

Szóóval Jamie Winchester & Hrutka Robi koncert...
Már amint megtudtam, hogy feloszlik a banda, tudtam, hogy az utolsó koncertjükön ott akarok lenni. Sokáig húztam, de aztán mert nem tudhattam, hogy meddig lesznek jegyek, fogtam magam és persze pénzemet és elmentem egy Libribe megvenni a belépőmet.
Persze a jegy még sokáig pihengetett a falamon lévő parafatáblán egy borítékban, mire végre eljött a koncert. Persze egyedül mentem... de ennyi pénzért nem is lett volna képem elcsábítani senkit egy olyan koncertre, ahol lehet, hogy nem is érzi jól magát.
Én viszont nagyon jól éreztem magam. A második sorban ugráltam, énekeltem, ordítottam és fotóztam. :)
Régen sose értettem, mikor koncertfelvételeket hallgattam, hogy miért is jó az az embereknek, ha ott üvöltöznek a koncerten... miért nem lehet csendben végighallgatni/énekelni azokat a tök jó számokat. Minek kell belevisongatni... aztán egy-két koncert után.. hát... hogy is mondjam... eljutottam odáig, hogy most pl a koncerten az előttem bulizó lányok egy széles vigyorral hátrafordultak hozzám és megjegyezték, hogy "ez szép volt". :D

A srácok nagyon jók voltak, a meglepetés is tök jó volt - hirtelen mindenkiből gitáros lett. :D Jóóó volt! A kedvenc számomat is eljátszották, meg persze egy-két olyat is, amit eddig nem ismertem, vagy csak koncerten hallottam. Na de most a koncert után még ott helyben rögtön meg is vettem a másik két cd-t, ami eddig még nem volt meg. :D Szóóval most aztán....
Kár, hogy ez volt az "utolsó"... bár a legtöbb ismerősöm azt mondja, hogy úgyis lesz még... de hát arra nyilván tök sokat kell várni, míg összehoznak egy na jó mégegyet, vagy egy nosztalgia bulit. Na mindegy. Mindenesetre most így a végére szereztem tőlük aláírást az egyik cd-re /így nyertem egy villanásnyi privát mosolyt is/ ! :D (Soha senkitől nem kértem még dedikálást sztem:))

A torkomat fáradtra ordítottam, és mikor elindultam hazafelé, valahogy a járás egészen természetellenes dolognak tűnt.... a két lábon ugrálás sokkal helytállóbnak tűnt. (Pedig nem is ugráltam annyit, mint lehetett volna.)

A végén még jó hosszan próbáltuk őket visszacsalni a színpadra, de egy búcsúszám és asszem talán 1-2szeri meghajlás után már nem jöttek ki.. pedig mi tényleg mindent beleadtunk. Már fáradtam, de mikor úgy konkretiálódott, hogy vége lesz, akkor mintha újratöltöttek volna "nelegyenvégeee" :D
Meg tele voltam valami fura lebegős érzéssel... olyan átölelemavilágotjajdejókedvemvan érzés volt egy kis fáradtsággal keverve. Egy villamosmegállót lesétáltam... aztán a villamosról néztem az éjszakai Budapestet. Kedvem lett volna leszállni fotózni, de sikerült leülnöm, és a lábaim igencsak hálásak voltak ezért az apróságért... mellesleg másnap reggel mennem kellett dolgozni, szóval a józan ész is azt diktálta, hogy menjek haza aludni.
Így hát mentem...

Anilogue

Szintén tegnapi esemény, hogy megkezdődött az Anilogue, ami tulajdonképpen egy filmnézegetős fesztivál. Animéket, animációs rövidfilmeket és hasonlókat vetítenek. Múlt héten a munkahelyemen találtam rá az újságra, ami rögtön felkeltette az érdeklődésemet. Hayao Miyazakinak eddig az összes animéje tetszett, amit láttam, úgyhogy mindenképpen kíváncsi voltam, most hogyan varázsol el a világával. A másik film, amit kinéztem magamnak, Az erdő zongorája címet viseli. Nem sokat olvastam róla, de láttam róla egy képet.


Ez a címmel együtt nagyjából elég is volt nekem. Ha már erdő és zongora van benne és olyan szép, mint a képen, akkor nekem jó lesz. :) Persze mivel szándékoztam másokat is elcsábítani a mozizásra, azért utánanéztem, hogy miről is szól, de nem komolyabban, így nem is a lényegét tudtam meg a filmnek, csak az indító szituációt. :)
Végignéztem az időpontokat és úgy láttam, hogy nagyjából az egyetlen, amikor jó nekem, az a november 27-i játszás. Szerencsémre mindkettőt adták, ráadásul közvetlenül egymás után. :)
Az egésznek egyetlen szépséghibája volt, hogy 18:15kor van vége csütörtökönként az óráimnak. Tudtam, hogy sietnem kell majd, ha nem akarok késni. (Utálok késni... moziból meg pláne rossz)

Egy kedves barátommal mentem végül, aki (enyhén szólva) anime-mániás. Bár ő nem nagyon tudta, hogy mire jövünk (legalábbis amennyire én tudom, nem nagyon nézett utána), hanem bennem bízva jött el. :D Remélem nem csalódott... én nagyon jól éreztem magam. :))))
Természetesen Murphey-nek mindig igaza van (legalábbis a nagy számok törvénye alapján), úgyhogy most kivételesen az utolsó órát tartó tanár nem fejezte be az órát időben. 18:26-kor szabadultam. Lépcsőn, folyosón, utcán végig rohanás.. hiába, villamos sehol. Akkor már tudtam, hogy késni fogok, vagy nagyon neccesen érek oda. 19:03 körül futottam be (szó szerint), de szerencsére nem kezdték még el. Bementünk, a jegykezelő néni viszont felhívta rá a figyelmünket, hogy a la nature japánul fog menni a film, szóval ha kell, akkor szerezzünk tolmácsgépet. Én még mindig lihegtem és "elkéstem" érzéssel inkább a helyünkre igyekeztem jutni. Miután ez megvolt, természetesen kifurakodtam és végülis sikerült szereznem két fejhallgatót, amin keresztül egy szerencsétlen leányzó szinkrontolmácsolta nekünk a Miyazaki filmet. A fejhallgató egy jó 20 perc után borzasztó kényelmetlen kezdett lenni, a tolmácsolás pedig nem volt a legjobb, de azért így is élvezhető volt szerintem. :) Nekem tetszett.


A másik animével volt annyi szerencsénk/szerencsém, hogy volt hozzá angol felirat. Hál' az égnek, merthogy a fejem már megfájdult a rendelkezésünkre álló szerkezettől, és amúgy is ahhoz voltam szokva, hogy japán hanggal, angol felirattal nézek animéket, így nem okozott sokkot. :) Nekem személy szerint ez jobban tetszett, mint a Ponyo, de mint mondtam, ha már erdő és zongora van benne, akkor jöhet. Bár az erdőnek nem volt benne akkora szerepe, mint gondoltam, de szép zene, egyszerű, de kellemes történet, (nekem) nagyon szimpatikus főszereplő (mármint a vadóc srác :)). A sok közül az egyik nekem legjobban tetsző mozzanat a filmből, mikor áll a srác a lépcsőn és csukott szemmel élvezi, ahogy esik rá az eső. Hááát igen... én is szeretem az ilyet. :D

Örömködés

Sikerült... nagyon jó napom volt. :)
Már ugye rögtön éjfélkor jól kezdődött (ezt korábban elfelejtettem írni), merthogy anya akkor köszöntött a továbbított mama-küldte képeslappal és egy tőle kapott elő-köszöntő képeslappal. :)

Mint a reggeli, sietve írt bejegyzésemben említettem, eleve jól indult és mivel most már majdnem egy hete jó napjaim, jó kedvem van, ezért természetesen ma is így indultam neki a napnak. Bár elindulásom után rögtön futással kezdtem. Itthon felejtettem a telefonomat, mert reggel töltőre tettem így nem került rutinmozdulattal a zsebembe, de úgy döntöttem, hogy bizony ma az nekem elengedhetetlen, úgyhogy hazafutottam, felkaptam a mobilt és rohanás megint. Aztán a villamos után is. Jót szórakoztam magamon. Meg volt a reggeli torna. :)
Rám is fér(t), ugyanis nagy édesség-falatozást tartottunk a lányokkal. Én palacsintatortát vittem kóstolni, az egyik barátnőm* csokis aprósüteményt hozott, a másik meg egy kifőzdében zsákmányolt somlói galuskát dobott be a közösbe. Nyamm. (* Most már kénytelen leszek valahogy "elnevezni" a népeket, mert ez így nem állapot, hogy mindig csak egyik meg másik, meg mit tudom én.... Szóval Nympha hozta az aprósüteményt, Nyüzsi meg a somlóit ;))
De ez persze csak délután volt, addig még sok mosoly tarkította a napom. Például rögtön mikor beértem a terembe, Nympha üdvözlésétől "Szia névnapos" szét szaladt a szám, és az eleve a szám sarkában bujkáló mosoly makacs vigyorrá rögzült. Kaptam tőle nagyonfincsi Milka csokit. Ezt a nagy édességbőségben nem bontottam ki, de örültem neki. Ki ne örülne egy tábla boldogsághormonnak? :D
Ezek után az órán fellelkesített még, hogy a tanár az önéletrajzoktól beszélt és ezek kapcsán a sajátját ki is vetítette... hát megtudtunk pár dolgot. Például, hogy egy nappal előttem van a szülinapja. Vigyor. :) Másik megkattanósan vigyor: rajzol, fest, fotóz, verseket és novellákat is ír. Hááát... ennek muszáj leszek utánajárni! :))))
Filozófia órán firkálgattam és közben figyeltem. Nympha nagy szórakozására az óra első felében folyamatosan puffogtam meg pofákat vágtam, ahogy a tanár hülyeségeket beszélt. Én a kis kritikus :D Mindezzel együtt azért élveztem az órát... :)))
Közben érkezett egy névnapi sms... de jó nekem. Vigyor.
Vállalati pénzügyek órán bőszen gyártottuk a papírdarvakat.

(jelenleg 150 darab pihen a szekrénykémen és még mindig csak 10 lengedezik) Közben figyeltünk, kritizáltunk, jókat szórakoztunk a tanár egy-egy poénos benyögésén. :)
Ez után az óra után jött az "össznépi" édességirtás. :) Következő óra alatt névnapi sms Medvétől, akivel elvileg "nem beszélünk" és megígértem, hogy én nem fogom zaklatni. Aaaannyira jól esett. :) Ott röpködtem. :D Aztán vissza az origami szakkörhöz. :)
Még egy óra... lightos... Gyermek és ifjúsági irodalom. Semmi extra. Jó volt. Kicsivel előbb elmehettünk, így sikerült egy villamoson menni hazafelé Nymphával. Eddig még csak egyszer sikerült, mert az utolsó óránk más és az én tanárom egy elvarázsolt figura és mindig kicsit tovább tartja az órát. :))
A metrón egy rubik-kocka "bajnok" mellé ültem. Egy metromegálló alatt kipörgette a dolgot gond nélkül. :D
A Határ úton leszálltam és vettem egy csokor virágot anyának. Tegnap akartam a Süzmürüzz miatt, de tegnap nem volt.
A villamoson találkoztam a lánnyal, aki napközben küldte az sms-t. Nagyon örültünk egymásnak, megbeszéltük, hogy összeülünk pénteken teázni valahol.
Hazaértem, mivel senki nem volt itthon, nyugiban lepakoltam, aztán már csörgött is a telefon. Papa... "Isten éltessen" stb. Vigyor. Szerdán délelőtt megyek, meglátogatom. :)
Aztán hazajöttek anyáék. Puszi, nagy ölelés. "Kis kifli" vacsira (hárman nem ettük meg, akkora óriási istenipuha nyamm volt :)), de még vacsora előtt ajándék (dejónekem). Paulo Coelho : Élet / Válogatott idézetek, nagyon szimpatikus kis könyv. Majd írogatok nektek belőle később ide ha épp nem leszek tele mindenféle élménnyel, mint most. Szóval könyv, meg gyönyörűsárga melegzokni. Vigyor. :)

Vacsora végefelé megérkezett a bátyám is egy karácsonnyi ajándékszatyorral. Benne csupa édesség (nosztalgia!): gumicukor (3 féle) + fütyülős nyalóka (ááá ez kiakadásig örömködés :D) + raffaello, 3 különböző stílusú, de mindnagyonjó képeslap, és a mindennek a megkoronázása egy kockadobós scrabble-változat. Utaztatható méretű nagyon aranyos és hűűdejóleszeznekem-érzetű a dolog. ;) Vigyor. Örömködés.
Anyától bónusz ajándék volt, hogy meghallgattuk együtt U2-tól az Electrical Storm-ot, amivel mostanában be vagyok kattanva. :) Aztán írt nekem jajdejó-t a könyvecske elejébe...

És akkor most nagyjából elérkeztünk a jelenhez... öröm, boldogság. Még egy-két elfelejtős köszöntés msn-en.
És hogy így estére is legyen egy naaagyszélesvigyorom írt egy verssms-t Kedves és pont mikor elolvastam, akkor érkezett meg Szélvész, a volt magyartanárom nagyon kedves köszöntő sms-e is. Vigyoooor. :)
Imádom ezt a napot.

Meglepetés

Sok mindennel el vagyok maradva, úgy döntöttem, hogy megpróbálok időrendben haladni a dolgokkal.
Ígértem még egy virágos történetet... Múlt héten pénteken (okt. 31.) tervbe volt véve, hogy a bátyámmal és néhány barátnőmmel elmegyünk bulizni. Szokás szerint szép lassan előkerültek a buktatók, kifogások, s mindenféle nyiff és nyaff, így végül nem mentünk. Viszont az egyik leányzóval megbeszéltük, hogy úgyis mostanában elsodródtunk egymás mellett, mindketten másfelé pörögtünk és még a suliban is alig váltottunk pár szót, hát összeülünk egy csajos, beszélgetős est erejéig. :) A terv az volt, hogy átmegyek hozzájuk, a párjának az új albérletébe (így legalább azt is megnézem) és aztán csacsogás, ameddig bírjuk szusszal. :) Mondta, hogy nyugodtan ott is alhatok náluk, úgyhogy így is készültem.
Nagyjából ez is történt, annyi kiegészítéssel, hogy a kedvese munkahelyénél találkoztunk és nem egyből hozzájuk mentem, mert mivel szegény srác éjszakás volt aznap, vitt neki vacsorát a barátnőm, én meg gondoltam szintúgy kedveskedek kicsit, hát desszert gyanánt vittem neki csokit. :)
Szóval az Oktogon környékén találkoztunk, kicsit beszélgettünk az ottani ismerősökkel (na nem az enyémekkel, én nem nagyon ismerek ott senkit (még)), aztán elindultunk hozzájuk. Fönt körbemutogatott mindent, aztán sertepertéltünk egy kicsit - mosás, teregetés. Aztán zenehallgatós, chips-ropogtatós, beszélgetős nagyon jó estét tartottunk. :)
Nagyjából éjfél körül feküdtünk le, de persze még pizsama-parti jelleggel így is ment a csacsogás egy darabig. :)
Éjjel/hajnalban hallottam, hogy kétszer telefonoztak egymásnak - hogy ki hiányolt kit, azt nem tudom, csak a beszédfoszlányok szivárogtak át az álomködön, meg a fiú kérdése, hogy náluk vagyok-e még. Hát én bizony nem szaladtam el, ha már felajánlották, hogy ott alhatok. :)
Reggel aztán hazajött, a barátnőmet csókkal ébresztette (volna, hanem ébred föl arra, hogy bejött), váltottak pár szót, aztán mondta, hogy ő kimegy a konyhába. Hallottam, hogy téblábol és végülis nem ment ki csak helyezkedik meg ki tudja mit csinál. Aztán a háta mögül előkerült két szépséges virágcsokor. Egy-egy szál rózsát kaptunk (a barátnőm vöröset, én meg sárga-piros átmenetes gyönyörüséget), sok szép leveles zölddel és díszpapírral csokorrá formálva. Miután kigyönyörködtük magunkat és mindkettőnktől begyüjött 1-1 köszönöm-puszit (vagyishogy hát a barátnőmtől nyilván csókot), közölte, hogy aludjunk csak tovább, ő majd vízbe teszi a virágokat, aztán kiment. Hát itt már nem voltunk olyan szófogadók, nem aludtunk tovább, ki mentünk hozzá a konyhába. Beszélgettünk egy darabig, aztán közölte, hogy ő bizony csinál nekünk reggelit is. Teljesen meg voltam hatódva. :) Egész éjjel melózott, aztán ahelyett, hogy bezuhant volna az ágyba, virágot hozott, reggelit csinált. :) Persze mire megreggeliztünk, kezdett lemerülni az elem. Kiment cigizni, lezuhanyozott, aztán tényleg bedőlt az ágyba és K.O.
Mindenesetre gondoskodott róla, hogy nagyon jól induljon a szombat reggelünk. :)

...kellemes befejezése

... és talán így kéne folytatódniuk is a napoknak.
Délután négykor, munkaidőm végeztével, amint megjött a váltás jókedvűen elindultam a metró felé. Olvastam. Tegnap zsebeltem be a barátnőm polcáról K. Vonnegut - Az ötös számú vágóhíd című könyvét. Valamikor mostanság hallottam róla és gondoltam ha már ott nyújtózkodik a polcon és engedélyezett a könyvkölcsönzés, elviszem. Szóval a metrón kivételesen nem csak bámultam kifele a fejemből és nem is a szemhéjamat vizsgáltam belülről, hanem olvastam. Érdekes könyv.
A metróról leszállva az Europarkba mentem, mivelhogy füzetet kellett vennem a holnapi sulikezdésre. A papír-írószer boltban a képeslapokat hősiesen elkerültem (nagy üdvözlő és képeslap-mániás vagyok), de a tollaknál ácsorogtam kicsit. Eljátszogattam a tűfilceknél a próbapapírra elkezdve egy arcot rajzolni a különböző színekkel, de aztán ahogy odajött egy pasi az állványhoz, észbekaptam, és odébb álltam. :)
Az eredeti tervek szerint a Librit gondosan kikerültem volna (mostanában csak úgy folyik ki a pénz a zsebemből... veszélyesek a könyvesboltok) de az épület hátulja felé vettem az irányt, hogy megnézzem a posta nyitvatartását. Becsúszott azonban egy apró hiba... Megláttam egy pasit, akinek eszméletlenül jó kalapja volt. Muszáj volt megnéznem közelebbről azt a kalapot. Emberünk pedig történetesen a Libriben keresgélt a családjával, úgyhogy nem volt mit tennem, be kellett menni... :) Be is mentem, körbe is szaglásztam... nem mondom, hogy rendesen, mert nem voltam alapos. Nem könyvkeresgélésre jöttem... Találtam egy spanyol szótárt, ami majdnem elcsábított, de lebeszéltem magam róla, mert önszorgalomból úgysem tanulgatnék itthon belőle. Ha meg mégis, arra van itthon mindenfélém. Közben szemrevételeztem a kalapot. Westernes sötét hasított bőr kalap volt pár lyukkal rajta, amiken X-ben keresztezett bőrszíjjak mentek keresztül. Közelebbről nézve is tetszett. :)
A boltból kifelé haladva persze megakadtam egy könyvnél. Aztán a belepörgetés és hátlapolvasgatás után sikerült kizoom-olni a könyvből és megnéztem mik vannak mellette. Nem sikerült üres kézzel kijönni. De mindeközben sikerült egy eddig megoldatlan feladatot teljesíteni. Az egyik barátnőmnek a szülinapjára (ami augusztusban volt) még eddig mindig nem sikerült semmit vadásznom. Tudtam, hogy könyvet akarok neki adni, de valahogy nem találtam semmi olyat, amiről tudom, hogy nincs meg, gondolom, hogy tetszene neki vagy tudom, hogy vágyik rá. Igazából nem ismerem még annyira minden oldaláról. Tudom, hogy imád olvasni, de nem tudom mit olvas, mit olvasott... szóval tanácstalan voltam. Eddig. Most megvettem ezt a könyvet és úgy gondolom örülni fog neki. Legszivesebben tartogatnám még egy kicsit, hogy gyorsan én is kiolvassam, mert már belemerültem, de nem fogom megváratni. (Persze ettől még lehet, hogy ma egész éjjel olvasni fogok. :) ) A könyvről való mesélés megint csak megy a "később" kategóriába.
Ezek után a postáról teljesen megfeledkezve elindultam a Dédimhez. Odafele úton belezuhantam a könyv világába és egészen addig élvezettel olvastam, míg föl nem hívott az egyik legjobb barátnőm telefonon egy kiakadása miatt. Innentől vele beszélgettem egészen addig míg a Dédimhez értem. Itt hallgattam egy darabig az apró-cseprő mindennapi bajait, egy-pár eszébe jutó kis mesefoszlányt, aztán eljöttem. Már szerettem volna hazajönni, enni, lezuhanyozni és bekuckózni a szobámba. Az első kettő meg volt...
Hazajöttem. Anya csinált fincsi körözöttet meg volt jó meleg tea, úgyhogy jóízűen belaktam. A meleg fürdő csak ezután jött volna, de a bátyám bejelentkezett... Már tegnap este is el akart menni velem sétálni, de akkor már annyira zombi voltam, hogy ez teljesen esélytelen volt. Most sincs sok kedvem hozzá, de jó lesz. Elmegyünk, eszik egy gyrost, beülünk valahová egy pohár akármire... beszélgetünk egy kicsit, aztán gondolom hazajövünk. Ezek után csak még jobban fog esni a forró fürdő. :)
Két apróság zavar csak:
1. De hát én ma rendet akartam rakni! :)
2. holnap se alszom ameddig akarok... suliba kell menni :(

Egy kellemes nap...

Reggel nem nagyon akaródzott kikelni a jó meleg puha ágyból, főleg mivel éjszakára nyitva hagytam az ablakomat és így a kinti hűvös betelepedett a szobámba is. 10 percig győzkődtem magam az ágyban, hogy nekem bizony be kell jönnöm dolgozni. Az első "lendületemmel" becsuktam az ablakot. Motoszkáltam kicsit, bepakoltam a táskámba a laptopomat, Anya tett el nekem mára grízes tésztát azt is betettem a táskába. Ettem pár falat reggelit, bebújtam egy jó meleg pulcsiba és nekiindultam a reggelnek.
Az őszi hideg már itt van. Nekem még nincs ősz hangulatom, de lehet, hogy csak azért mert sok programom van mostanában és ezt még nyári nyüzsgésnek érzem. Még nincs őszillat, de azért a levelek már barnulnak, a szél is fúj, holnapra esőt ígértek. Hát hiába... már szeptember közepe van. :)
Na szóval reggel bejöttem a munkahelyemre, beszélgettem kicsit az éjszakás sráccal, megittam egy teát, aztán elkezdődött a nap. Reggeli, kérések, kérdések, óhajok, sóhajok, beszélgetés. Általános jó hangulatban telt el az egész nap. Minden vendég kedves volt, jó hangulatú, aranyos. Beszélgettem egy kanadai lánnyal, akinek (és a barátainak) tegnap reggel lovardát vadásztam éjszakai műszak után. Sokat telefonálgattam, magyaráztam, kérdezgettem nekik, így fél órával túl is lépve a műszakváltást. Örültem neki, hogy sikerült megtalálniuk a helyet és nagyon jól érezték magukat. :)
11-re jött Anikó néni, ahogy minden nap (ő a takarító néni). Hozott nekem sütemény recepteket meg ebédet. (De jó dolgom van!) Pénteken mesélte, hogy majd fog főzni savanyú káposztából valami rakott káposztás dolgot. Nekem meg összefutott a nyál a számban, ahogy beszélt róla, úgyhogy mondtam, hűű az biztos nagyon finom. Legnagyobb meglepetésemre azt mondta, hogy hát ha szeretném, nagyon szivesen hoz belőle vasárnap. Hát hozott is. Tényleg isteni finom volt. :) Szóóval ma még rendesen ebédeltem is.

Beszélgettem egy német pasival. Airport minibuszt kellett neki rendelni, szóval eleinte leginkább erről volt szó, hogy mennyi idő, mibe kerül, mikor induljon stb. Aztán amikor ezt elrendeztük, lekapta a falról a sok kirakott program- és hostel-ajánló szórólapok egyikét és lelkesen mutogatta, hogy az adott képen az a lány a recepciós pultnál a barátja illetve a másik képen ő ücsörög ott az ablakban. Nagyon aranyos volt. :) És jókedvű.
Közben beesett két argentín lány, akiknek segítettem kitalálni, mégis merre induljanak városfelfedezőbe. Jó lett volna, ha a nyáron kicsit foglalkozom a spanyollal... akkor magabiztosabb lennék és talán úgy is nekirugaszkodtam volna a magyarázatoknak. :) Így viszont csak (a nyelvtudásomról hallgatva) figyeltem, hogy mondja el egyik a másiknak, hogy mit ajánlottam, merre menjenek. Na majd ha beindul a suli és elkezdődnek a spanyol órák, akkor visszarázódok és a spanyolul beszélő vendégeknek nem angolul hablatyolok. :)
Meg jött még 3 tündéri francia ember. Elvileg négyen voltak, de mivel azt kérdezték, hogy be lehet-e- jönni az udvarba autóval, feltételezem, hogy a negyedik valahol kint keringett parkolót keresve. Olyan 50-60 körüli vidám idős emberek voltak. Az angolul történő kommunikálással voltak ugyan problémák, de azért lelkesen, mosolyogva próbáltuk megérteni egymást. Aztán megmutattam nekik a szobájukat és sok "merci" és integetés után ott hagytam őket.
Most itt ücsörgök a gépnél, és olvasgatok, zenét hallgatok. Még fél óra és jön a váltás.
Végülis nem történt semmi, de nagy/meghatározó dolog, de összességében mégis jó napom volt. :) Minden műszaknak így kéne telnie...