Anilogue

Szintén tegnapi esemény, hogy megkezdődött az Anilogue, ami tulajdonképpen egy filmnézegetős fesztivál. Animéket, animációs rövidfilmeket és hasonlókat vetítenek. Múlt héten a munkahelyemen találtam rá az újságra, ami rögtön felkeltette az érdeklődésemet. Hayao Miyazakinak eddig az összes animéje tetszett, amit láttam, úgyhogy mindenképpen kíváncsi voltam, most hogyan varázsol el a világával. A másik film, amit kinéztem magamnak, Az erdő zongorája címet viseli. Nem sokat olvastam róla, de láttam róla egy képet.


Ez a címmel együtt nagyjából elég is volt nekem. Ha már erdő és zongora van benne és olyan szép, mint a képen, akkor nekem jó lesz. :) Persze mivel szándékoztam másokat is elcsábítani a mozizásra, azért utánanéztem, hogy miről is szól, de nem komolyabban, így nem is a lényegét tudtam meg a filmnek, csak az indító szituációt. :)
Végignéztem az időpontokat és úgy láttam, hogy nagyjából az egyetlen, amikor jó nekem, az a november 27-i játszás. Szerencsémre mindkettőt adták, ráadásul közvetlenül egymás után. :)
Az egésznek egyetlen szépséghibája volt, hogy 18:15kor van vége csütörtökönként az óráimnak. Tudtam, hogy sietnem kell majd, ha nem akarok késni. (Utálok késni... moziból meg pláne rossz)

Egy kedves barátommal mentem végül, aki (enyhén szólva) anime-mániás. Bár ő nem nagyon tudta, hogy mire jövünk (legalábbis amennyire én tudom, nem nagyon nézett utána), hanem bennem bízva jött el. :D Remélem nem csalódott... én nagyon jól éreztem magam. :))))
Természetesen Murphey-nek mindig igaza van (legalábbis a nagy számok törvénye alapján), úgyhogy most kivételesen az utolsó órát tartó tanár nem fejezte be az órát időben. 18:26-kor szabadultam. Lépcsőn, folyosón, utcán végig rohanás.. hiába, villamos sehol. Akkor már tudtam, hogy késni fogok, vagy nagyon neccesen érek oda. 19:03 körül futottam be (szó szerint), de szerencsére nem kezdték még el. Bementünk, a jegykezelő néni viszont felhívta rá a figyelmünket, hogy a la nature japánul fog menni a film, szóval ha kell, akkor szerezzünk tolmácsgépet. Én még mindig lihegtem és "elkéstem" érzéssel inkább a helyünkre igyekeztem jutni. Miután ez megvolt, természetesen kifurakodtam és végülis sikerült szereznem két fejhallgatót, amin keresztül egy szerencsétlen leányzó szinkrontolmácsolta nekünk a Miyazaki filmet. A fejhallgató egy jó 20 perc után borzasztó kényelmetlen kezdett lenni, a tolmácsolás pedig nem volt a legjobb, de azért így is élvezhető volt szerintem. :) Nekem tetszett.


A másik animével volt annyi szerencsénk/szerencsém, hogy volt hozzá angol felirat. Hál' az égnek, merthogy a fejem már megfájdult a rendelkezésünkre álló szerkezettől, és amúgy is ahhoz voltam szokva, hogy japán hanggal, angol felirattal nézek animéket, így nem okozott sokkot. :) Nekem személy szerint ez jobban tetszett, mint a Ponyo, de mint mondtam, ha már erdő és zongora van benne, akkor jöhet. Bár az erdőnek nem volt benne akkora szerepe, mint gondoltam, de szép zene, egyszerű, de kellemes történet, (nekem) nagyon szimpatikus főszereplő (mármint a vadóc srác :)). A sok közül az egyik nekem legjobban tetsző mozzanat a filmből, mikor áll a srác a lépcsőn és csukott szemmel élvezi, ahogy esik rá az eső. Hááát igen... én is szeretem az ilyet. :D