2008. szeptember 14., vasárnap

Egy kellemes nap...

Reggel nem nagyon akaródzott kikelni a jó meleg puha ágyból, főleg mivel éjszakára nyitva hagytam az ablakomat és így a kinti hűvös betelepedett a szobámba is. 10 percig győzkődtem magam az ágyban, hogy nekem bizony be kell jönnöm dolgozni. Az első "lendületemmel" becsuktam az ablakot. Motoszkáltam kicsit, bepakoltam a táskámba a laptopomat, Anya tett el nekem mára grízes tésztát azt is betettem a táskába. Ettem pár falat reggelit, bebújtam egy jó meleg pulcsiba és nekiindultam a reggelnek.
Az őszi hideg már itt van. Nekem még nincs ősz hangulatom, de lehet, hogy csak azért mert sok programom van mostanában és ezt még nyári nyüzsgésnek érzem. Még nincs őszillat, de azért a levelek már barnulnak, a szél is fúj, holnapra esőt ígértek. Hát hiába... már szeptember közepe van. :)
Na szóval reggel bejöttem a munkahelyemre, beszélgettem kicsit az éjszakás sráccal, megittam egy teát, aztán elkezdődött a nap. Reggeli, kérések, kérdések, óhajok, sóhajok, beszélgetés. Általános jó hangulatban telt el az egész nap. Minden vendég kedves volt, jó hangulatú, aranyos. Beszélgettem egy kanadai lánnyal, akinek (és a barátainak) tegnap reggel lovardát vadásztam éjszakai műszak után. Sokat telefonálgattam, magyaráztam, kérdezgettem nekik, így fél órával túl is lépve a műszakváltást. Örültem neki, hogy sikerült megtalálniuk a helyet és nagyon jól érezték magukat. :)
11-re jött Anikó néni, ahogy minden nap (ő a takarító néni). Hozott nekem sütemény recepteket meg ebédet. (De jó dolgom van!) Pénteken mesélte, hogy majd fog főzni savanyú káposztából valami rakott káposztás dolgot. Nekem meg összefutott a nyál a számban, ahogy beszélt róla, úgyhogy mondtam, hűű az biztos nagyon finom. Legnagyobb meglepetésemre azt mondta, hogy hát ha szeretném, nagyon szivesen hoz belőle vasárnap. Hát hozott is. Tényleg isteni finom volt. :) Szóóval ma még rendesen ebédeltem is.

Beszélgettem egy német pasival. Airport minibuszt kellett neki rendelni, szóval eleinte leginkább erről volt szó, hogy mennyi idő, mibe kerül, mikor induljon stb. Aztán amikor ezt elrendeztük, lekapta a falról a sok kirakott program- és hostel-ajánló szórólapok egyikét és lelkesen mutogatta, hogy az adott képen az a lány a recepciós pultnál a barátja illetve a másik képen ő ücsörög ott az ablakban. Nagyon aranyos volt. :) És jókedvű.
Közben beesett két argentín lány, akiknek segítettem kitalálni, mégis merre induljanak városfelfedezőbe. Jó lett volna, ha a nyáron kicsit foglalkozom a spanyollal... akkor magabiztosabb lennék és talán úgy is nekirugaszkodtam volna a magyarázatoknak. :) Így viszont csak (a nyelvtudásomról hallgatva) figyeltem, hogy mondja el egyik a másiknak, hogy mit ajánlottam, merre menjenek. Na majd ha beindul a suli és elkezdődnek a spanyol órák, akkor visszarázódok és a spanyolul beszélő vendégeknek nem angolul hablatyolok. :)
Meg jött még 3 tündéri francia ember. Elvileg négyen voltak, de mivel azt kérdezték, hogy be lehet-e- jönni az udvarba autóval, feltételezem, hogy a negyedik valahol kint keringett parkolót keresve. Olyan 50-60 körüli vidám idős emberek voltak. Az angolul történő kommunikálással voltak ugyan problémák, de azért lelkesen, mosolyogva próbáltuk megérteni egymást. Aztán megmutattam nekik a szobájukat és sok "merci" és integetés után ott hagytam őket.
Most itt ücsörgök a gépnél, és olvasgatok, zenét hallgatok. Még fél óra és jön a váltás.
Végülis nem történt semmi, de nagy/meghatározó dolog, de összességében mégis jó napom volt. :) Minden műszaknak így kéne telnie...

1 megjegyzés:

Kisvax írta...

Szerényen érdeklődnék, meddig van még szünet a pillének az ő táncában?
Csak úgy, a miheztartás végett: mikor hallhatunk Felőled?:)