Pannónia feszt - első felvonás

Pannónia fesztivál
05.28-31.
Odafelé

Miután megírtam nektek a lelkes búcsúbejegyzésemet, nekiindultam a pályaudvar felé.Nagi hozott egy rakás saját készítésű kínai jellegű kaját, úgyhogy a vonatozás elsőszámú programja részünkről az volt, hogy míg körülöttünk mindenki a lerészegedésen dolgozott, mi belaktunk. Inni viszont nem vittünk semmit, még egy nyavajás fél literes ásványvizet sem, szóval rendesen áldottuk magunkat az eszetlenségünkért – vagyis leginkább az enyémért, hisz Nagi hozott enni, nekem kellett volna valami üdítőt vinni. Na mindegy, túl éltük. Aztán dalszövegeket olvasgattunk, beszélgettünk egy „kedves” orosházi pasassal, aki mindenre húzta a száját, nagyon menőnek gondolta magát, kissé ittas volt és amint megtudta honnan jöttünk, közölte, hogy ja „bunkó pestiek”… Ezután persze még megkérdezte, hogy nincs-e valami alkoholunk, amivel meg tudnánk kínálni....igazán kedélyes beszélgetés volt…
Jah, azt el is felejtettem mondani, hogy persze a vonat tele volt fesztiválra igyekvő emberekkel és mivel Nagi az utolsó percekben ért oda, nem nagyon volt helyünk. Fülkés vonat volt, szóval a kupék melletti keskeny folyósóra dobott táskáinkon vertünk tanyát, ami igazán vicces volt, mert persze valahányszor valaki el akart menni mellettünk, fel kellett állnunk, felkenődni a falra, neki meg átlépni a táskákat. Persze nem mi voltunk az egyetlen „útonállók”, szóval kész sorfal volt a vagon egyik fele.

Miután megérkeztünk, elindultunk, hogy fesztiválbuszra pattanjunk. 100 Ft-ért mentek a feszt buszok a vonatállomásról oda-vissza, illetve a buszpályaudvarra is, mint később megtudtuk. Persze a buszra felszállni teljesen esélytelen volt. Töménytelen sok ember volt így mi rövid tanakodás után úgy döntöttünk, hogy gyalogolunk – a birka effektus mindig bejön alapon elkezdtünk arra menni, amerre a tömeg. Közben ruhaváltás volt, mert mindenki húzta az agyam, hogy milyen hideg lesz, meg eső meg minden, szóval hosszú ujjú pólóban és pulcsiban mentem… persze verőfényes napsütés volt és fullasztó meleg – de legalább volt egy kis szél.

Hát mondanom sem kell, majd meg pusztultunk, mire odaértünk. Nem olyan nagyon hosszú séta (pár kilométer), de a nagy táskák + meleg + egy-két „kellemes” kis emelkedő kombináció tökéletes volt arra, hogy úgy érezzük, rendesen megküzdöttünk, mire odaértünk. Mi Nagival be is trappoltunk egy autószerelő műhely udvarára, hogy kérjünk 1-1 pohár vizet, mert az már nagyon hiányzott…
Egyébként külön bosszantó volt, hogy persze 3 fesztivál busz ment el mellettünk, mire fölértünk és az egyik ráadásul szinte üres volt. Szórakozásból, unatkozásból vagy mert „egy próbát megér” a hosszú-hosszú hátizsákos sorból mindig volt valaki, aki próbálta leinteni az elhaladó autókat, de persze senkit nem vettek fel…Kimerítő séta után végre megérkeztünk a bejárathoz, lerogytunk a fűbe, a benzinkútnál vettünk magunknak egy másfél literes ásványvizet és vártunk a bebocsátásra…

Féllábbalmárkint

Táska összepakolva, Bukfenc: menetkész, felpörögve, fullvigyor - Indulooooooook!!!!!!

Besózva

Holnap megyek Várpalotára!!!
Kaptam kölcsön sátrat, túrahátizsákot, polifoamot, a zene biztos jó lesz, már csak egy kis szerencse kell, hogy ne zúzzák le/lopják szét a cuccaimat, meg valami csodaszer, hogy a sok ugrálás után ne tolókocsiban jöjjek haza - de hát optimista vigyorral állok elébe, mint mindig. :D
Vigyázat Pannónia fesztivál, megyeeeeek!! :)

Kellemes Kedd

Na és akkor a mai nap...
Voltak mindenféle nagyratörő takarítási-vasalási tervek, de ez szokás szerint elmaradt -fene a pofámat.
De azért nem volt teljesen eredménytelen nap.
Bementem a városba, egyrészt, merthát holnap lesz a bátyám névnapja és valamit ki kellett találni / szerezni, szóval elindultam cserkészni. Másrészt mert, nehogy lemaradjak róla, úgy döntöttem, ideje beszerezni a belépő jegyemet a Pannónia fesztiválra. Szóval első körben az Andrássy útra mentem, a Ticket expressz irodájába. Vettem két jegyet, egyet magamnak egyet Medvének (ezutóbbit, mint este kiderült, fölöslegesen, mert mégse tud jönni, na de hát ez van... majd körbekérdezősködök a barátok körül, ki szeretne, ki szeretne.. :) ). Szóval most már biztos, hogy megyek fesztiválra - juhhhúúúúúú!!! Kispál, Paddy and the Rats, Quimby, Ghymes, Tankcsapda és még egy csomó más, amit nem ismerek, de hát az nem érdekes, művelődni kell, ahogy Pillangószív mondta. :)) Csak azt nem tudom, hogy fogom bírni torokkal, hogy végigüvöltöm a 4 napot. Vagyis, már az elsőnél problémák lesznek, merthogy a kedveltek többsége akkor lesz, szóval végig ugrálni és sikítani kell.... edzeni kell még erre a dologra. :)))

Szóóval jegy-beszerzés után séta indul az Oktogon felé... Útba esett egy Alexandra... Eredetileg fontolgattam, hogy valami könyvet veszek ajándékba, de úgy igazából nem tűnt jó ötletnek. Nem egy nagy könyvfaló a bátyám, de gondoltam hátha ha bemegyek, meglátok valami hűűezdejólenneneki - típusút és akkor nyertem. Na hát nem ez lett... Az lett, hogy megláttam az angol nyelvű könyvek polcán egy rakás Terry Pratchett könyvet és hosszas töprengés, mérlegelés és ön-győzkődés után kettőt magamhoz ragadtam és párezer forinttal "könnyebben" távoztam. Az Oktogonnál van egy teás-csokis-illóolajos-tudomisénmis boltocska, amit még karácsony környékén fedeztem fel magamnak. Ott vettem kétféle csokit. Az egyiket névnapi ajándéklehetőségnek, a másik viszont extrább, az ilyet a tesóm nem eszi meg... legalábbis nem akkora lelkesedéssel, bár ez talán még neki is ízlene. Na mindegy, szóval ezt későbbi ajándéknak teszem el valakinek - még nem tudom ki lesz a szerencsés nyertes, de mindig jól jön, ha van egy tartalék ajándékcsoki a fiókban, ami mégse egy tábla milkacsoki, hanem valami flancos finomság (ez is táblás, de hűűűha). :)
Szóval itt is itt hagytam egy adag pénzt.
Az Oktogonon villamosra szálltam - irány a Ferenc körút. Művészellátó - itt szereztem lapot, mert festeni akartam (ajándék + úgy egyébként is) és már kezd elegem lenni a felhullámosodó papírokból... ha festek, fessek rendes alapra. Ha nem is vászonra, de azért valami keményített lapra vagy farost lemezre, vagy valami... Azt legalább össze se tudom gyűrni, ha ide-oda pakolgatom. A művészellátó után meg benéztem a nem sokkal odébb lévő hobbi boltba. Tátva maradt a szám. Régen ez nem így nézett ki.... nem tudom mikor történt az átalakulás, jó rég nem jártam bent valószínűleg, minden esetre nagy erőfeszítésembe került, hogy ne vegyek mást, csak 4 akrilfestéket meg egy képeslapot. Olyan papírok, festékek, ecsetek, mindenféle kütyükék, szalagok.. ááá... megyek én még oda nagybevásárlásra asszem. :)
Hazafelé vettem még bkv-bérletet, mert már csak holnap jó és most ráértem megvenni...
Ennyi. Itthon kifújtam pár tojást így húsvétra készülve, bár nálunk itthon sosincs igazán húsvét. Most se lesz - Anyáék mennek el itthonról. (mondjuk most úgy néz ki, mi is... én legalábbis sztem megyek Apához) Szóval a tojást felhasználandó sütögettem valami palacsinta-féleséget, zenét hallgattam (hangolok a szombati Paddy and the Rats koncertre), festettem. Jó volt!
A tojásfestést elnapoltam, de legalább már ki vannak fújva.

Este elmentünk a Dénessel sétálni. Kellemes volt. Szeretem az ilyen időt, mikor egy szál farmerkabátban lehet sétálni az utcán este. :)
Jártunk a volt általános iskolánk környékén. Elmentünk a játszótérre, ahol akkoriban délutánonként randalíroztunk. Megnéztük a mindenféle új játékot Megállapítottuk, hogy ő már "felnőtt hozzá", nem érti ezeket a játékokat (bár sztem némelyiket kicsinek se tudta volna értékelni) nekem nagyon bejöttek :))), egyet életveszélyesnek nyilvánítottunk, a body-builder "játékok" még mindig brutálisak szerintünk és volt egy, ami részemről teljes szerelem és neki is bejött. Gyakorlatilag egy hinta és egy függőágy keresztezése. Ahová leül/fekszik az ember, az egy kör alakú, hálós valami - a hálót nem úgy kell elképzelni, mintha kötél lenne, hanem ilyen keményített, műanyagköteges bigyó, tehát tart rendesen, de azért rugalmas annyira, hogy ne kezdje ki az ember hátát, illetve ha rááll az ember, akkor bizonytalan talaj legyen. Kétoldalt két-két szál fut, ezek tartják, te befekszel a hálóba, mint valami teknőbe, lógatod a lábad és lengedezel. Vaaaaagy, ha van egy jófej báty kéznél, mint mondjuk ma nekem, akkor ő meghajt rendesen és akkor lehet élvezkedni. Úgy liftezett a gyomrom le-föl, mint mikor az ember hullámvasúton zuhan-emelkedik. Imádom ezt az érzést! Egyszerre vacak, de közben valamiért mégis nagyonjóóóóó... legalábbis nekem, nem mindenki szereti. De én olyan kattant vagyok, még álmomban is szeretek zuhanni. Persze repülni is, de azt mindenki szereti. A zuhanás másoknak viszont általában rémálom... én rémálmomban sose zuhanok - az az élvezeti cikkekhez tartozik, bár általában valamilyen futáshoz, meneküléshez kapcsolódik, mégis jó érzés, sosem félek tőle.
Na jó.. megyek is... az ágyba való bezuhanás ugyanis már megvolt, szóval most kiegészíteném a folyamatot a szem lecsuk - fordul - szuszog munkamenettel is. :)