Tegnap reggeli

Tegnap reggel azzal kezdődött a napom, hogy a bátyám benyitott a szobámba (szerencsére már ébren voltam) és közölte, hogy: reggeli!
Ehhez tudni kell, hogy szinte soha nem eszünk együtt... én Anyáékkal néha, de a tesómmal soha.. annyira más időzónában élünk, hogy a közös étkezés nagyon ritka esemény... néha esténként összejön, de reggel....
Na hát tegnap reggel ez várt a konyhában:


Ugye milyen jó dolgom van? Múlt héten meg ebédet csinált...
Hiányzunk neki.. nem nagyon van itthon most családi élet. Anya mókuskerékben van, ha meg jön a hétvége, akkor menekül a Balatonra (jól teszi :)), én most hülye üzemmódban vagyok, szóval itthon használhatatlan vagyok - folyton bulizni, zsizsegni megyek, mikor nem, akkor munkában vagyok, vagy úgy csinálok, mint aki tanul (következésképp én is alig találkozom a család többi tagjával, a szobám már hónapok óta káosz (néha kisebb javulások) és úgy egyáltalán nem vagyok jelen...) a bátyám meg ugye szintén mókuskerékben robotol -munka-haza-agyhalottállapot-alvás-munka... Hétvégén próbál regenerálódni, de nem mindig sikerül...
Mindenesetre szegény nagyon kivan, de hétvégente aranyos-üzemmódba zökken. :) Csak azt sajnálom, hogy annyira el van telve a munkahelyi baromságokkal, hogy semmi másról nem tud beszélni... beszél"getni" eddig is nehéz volt vele (vagy ő beszél vagy esetleg hallgatja, hogy mások..), de most meg aztán... egy merő panaszáradat szakadt a nyakamba a tegnap esti sétánkon. DE nem baj, megérte, mert azt mondta, hogy most jobban érzi magát, hogy elmondta valakinek - bár én a végére már főbe akartam lőni magam, de ezt neki nem kell tudni.
Mindenesetre most kettőnk közül otthon ő az aranyosabb azt hiszem, az ő szobájában van rend... - javítás: benéztem.. ez már nem igaz, de egy hete még az volt. :)))
Mindegy.
Szeretem.
Köszönöm! :)

Kellemes Kedd

Na és akkor a mai nap...
Voltak mindenféle nagyratörő takarítási-vasalási tervek, de ez szokás szerint elmaradt -fene a pofámat.
De azért nem volt teljesen eredménytelen nap.
Bementem a városba, egyrészt, merthát holnap lesz a bátyám névnapja és valamit ki kellett találni / szerezni, szóval elindultam cserkészni. Másrészt mert, nehogy lemaradjak róla, úgy döntöttem, ideje beszerezni a belépő jegyemet a Pannónia fesztiválra. Szóval első körben az Andrássy útra mentem, a Ticket expressz irodájába. Vettem két jegyet, egyet magamnak egyet Medvének (ezutóbbit, mint este kiderült, fölöslegesen, mert mégse tud jönni, na de hát ez van... majd körbekérdezősködök a barátok körül, ki szeretne, ki szeretne.. :) ). Szóval most már biztos, hogy megyek fesztiválra - juhhhúúúúúú!!! Kispál, Paddy and the Rats, Quimby, Ghymes, Tankcsapda és még egy csomó más, amit nem ismerek, de hát az nem érdekes, művelődni kell, ahogy Pillangószív mondta. :)) Csak azt nem tudom, hogy fogom bírni torokkal, hogy végigüvöltöm a 4 napot. Vagyis, már az elsőnél problémák lesznek, merthogy a kedveltek többsége akkor lesz, szóval végig ugrálni és sikítani kell.... edzeni kell még erre a dologra. :)))

Szóóval jegy-beszerzés után séta indul az Oktogon felé... Útba esett egy Alexandra... Eredetileg fontolgattam, hogy valami könyvet veszek ajándékba, de úgy igazából nem tűnt jó ötletnek. Nem egy nagy könyvfaló a bátyám, de gondoltam hátha ha bemegyek, meglátok valami hűűezdejólenneneki - típusút és akkor nyertem. Na hát nem ez lett... Az lett, hogy megláttam az angol nyelvű könyvek polcán egy rakás Terry Pratchett könyvet és hosszas töprengés, mérlegelés és ön-győzkődés után kettőt magamhoz ragadtam és párezer forinttal "könnyebben" távoztam. Az Oktogonnál van egy teás-csokis-illóolajos-tudomisénmis boltocska, amit még karácsony környékén fedeztem fel magamnak. Ott vettem kétféle csokit. Az egyiket névnapi ajándéklehetőségnek, a másik viszont extrább, az ilyet a tesóm nem eszi meg... legalábbis nem akkora lelkesedéssel, bár ez talán még neki is ízlene. Na mindegy, szóval ezt későbbi ajándéknak teszem el valakinek - még nem tudom ki lesz a szerencsés nyertes, de mindig jól jön, ha van egy tartalék ajándékcsoki a fiókban, ami mégse egy tábla milkacsoki, hanem valami flancos finomság (ez is táblás, de hűűűha). :)
Szóval itt is itt hagytam egy adag pénzt.
Az Oktogonon villamosra szálltam - irány a Ferenc körút. Művészellátó - itt szereztem lapot, mert festeni akartam (ajándék + úgy egyébként is) és már kezd elegem lenni a felhullámosodó papírokból... ha festek, fessek rendes alapra. Ha nem is vászonra, de azért valami keményített lapra vagy farost lemezre, vagy valami... Azt legalább össze se tudom gyűrni, ha ide-oda pakolgatom. A művészellátó után meg benéztem a nem sokkal odébb lévő hobbi boltba. Tátva maradt a szám. Régen ez nem így nézett ki.... nem tudom mikor történt az átalakulás, jó rég nem jártam bent valószínűleg, minden esetre nagy erőfeszítésembe került, hogy ne vegyek mást, csak 4 akrilfestéket meg egy képeslapot. Olyan papírok, festékek, ecsetek, mindenféle kütyükék, szalagok.. ááá... megyek én még oda nagybevásárlásra asszem. :)
Hazafelé vettem még bkv-bérletet, mert már csak holnap jó és most ráértem megvenni...
Ennyi. Itthon kifújtam pár tojást így húsvétra készülve, bár nálunk itthon sosincs igazán húsvét. Most se lesz - Anyáék mennek el itthonról. (mondjuk most úgy néz ki, mi is... én legalábbis sztem megyek Apához) Szóval a tojást felhasználandó sütögettem valami palacsinta-féleséget, zenét hallgattam (hangolok a szombati Paddy and the Rats koncertre), festettem. Jó volt!
A tojásfestést elnapoltam, de legalább már ki vannak fújva.

Este elmentünk a Dénessel sétálni. Kellemes volt. Szeretem az ilyen időt, mikor egy szál farmerkabátban lehet sétálni az utcán este. :)
Jártunk a volt általános iskolánk környékén. Elmentünk a játszótérre, ahol akkoriban délutánonként randalíroztunk. Megnéztük a mindenféle új játékot Megállapítottuk, hogy ő már "felnőtt hozzá", nem érti ezeket a játékokat (bár sztem némelyiket kicsinek se tudta volna értékelni) nekem nagyon bejöttek :))), egyet életveszélyesnek nyilvánítottunk, a body-builder "játékok" még mindig brutálisak szerintünk és volt egy, ami részemről teljes szerelem és neki is bejött. Gyakorlatilag egy hinta és egy függőágy keresztezése. Ahová leül/fekszik az ember, az egy kör alakú, hálós valami - a hálót nem úgy kell elképzelni, mintha kötél lenne, hanem ilyen keményített, műanyagköteges bigyó, tehát tart rendesen, de azért rugalmas annyira, hogy ne kezdje ki az ember hátát, illetve ha rááll az ember, akkor bizonytalan talaj legyen. Kétoldalt két-két szál fut, ezek tartják, te befekszel a hálóba, mint valami teknőbe, lógatod a lábad és lengedezel. Vaaaaagy, ha van egy jófej báty kéznél, mint mondjuk ma nekem, akkor ő meghajt rendesen és akkor lehet élvezkedni. Úgy liftezett a gyomrom le-föl, mint mikor az ember hullámvasúton zuhan-emelkedik. Imádom ezt az érzést! Egyszerre vacak, de közben valamiért mégis nagyonjóóóóó... legalábbis nekem, nem mindenki szereti. De én olyan kattant vagyok, még álmomban is szeretek zuhanni. Persze repülni is, de azt mindenki szereti. A zuhanás másoknak viszont általában rémálom... én rémálmomban sose zuhanok - az az élvezeti cikkekhez tartozik, bár általában valamilyen futáshoz, meneküléshez kapcsolódik, mégis jó érzés, sosem félek tőle.
Na jó.. megyek is... az ágyba való bezuhanás ugyanis már megvolt, szóval most kiegészíteném a folyamatot a szem lecsuk - fordul - szuszog munkamenettel is. :)

Örömködés

Sikerült... nagyon jó napom volt. :)
Már ugye rögtön éjfélkor jól kezdődött (ezt korábban elfelejtettem írni), merthogy anya akkor köszöntött a továbbított mama-küldte képeslappal és egy tőle kapott elő-köszöntő képeslappal. :)

Mint a reggeli, sietve írt bejegyzésemben említettem, eleve jól indult és mivel most már majdnem egy hete jó napjaim, jó kedvem van, ezért természetesen ma is így indultam neki a napnak. Bár elindulásom után rögtön futással kezdtem. Itthon felejtettem a telefonomat, mert reggel töltőre tettem így nem került rutinmozdulattal a zsebembe, de úgy döntöttem, hogy bizony ma az nekem elengedhetetlen, úgyhogy hazafutottam, felkaptam a mobilt és rohanás megint. Aztán a villamos után is. Jót szórakoztam magamon. Meg volt a reggeli torna. :)
Rám is fér(t), ugyanis nagy édesség-falatozást tartottunk a lányokkal. Én palacsintatortát vittem kóstolni, az egyik barátnőm* csokis aprósüteményt hozott, a másik meg egy kifőzdében zsákmányolt somlói galuskát dobott be a közösbe. Nyamm. (* Most már kénytelen leszek valahogy "elnevezni" a népeket, mert ez így nem állapot, hogy mindig csak egyik meg másik, meg mit tudom én.... Szóval Nympha hozta az aprósüteményt, Nyüzsi meg a somlóit ;))
De ez persze csak délután volt, addig még sok mosoly tarkította a napom. Például rögtön mikor beértem a terembe, Nympha üdvözlésétől "Szia névnapos" szét szaladt a szám, és az eleve a szám sarkában bujkáló mosoly makacs vigyorrá rögzült. Kaptam tőle nagyonfincsi Milka csokit. Ezt a nagy édességbőségben nem bontottam ki, de örültem neki. Ki ne örülne egy tábla boldogsághormonnak? :D
Ezek után az órán fellelkesített még, hogy a tanár az önéletrajzoktól beszélt és ezek kapcsán a sajátját ki is vetítette... hát megtudtunk pár dolgot. Például, hogy egy nappal előttem van a szülinapja. Vigyor. :) Másik megkattanósan vigyor: rajzol, fest, fotóz, verseket és novellákat is ír. Hááát... ennek muszáj leszek utánajárni! :))))
Filozófia órán firkálgattam és közben figyeltem. Nympha nagy szórakozására az óra első felében folyamatosan puffogtam meg pofákat vágtam, ahogy a tanár hülyeségeket beszélt. Én a kis kritikus :D Mindezzel együtt azért élveztem az órát... :)))
Közben érkezett egy névnapi sms... de jó nekem. Vigyor.
Vállalati pénzügyek órán bőszen gyártottuk a papírdarvakat.

(jelenleg 150 darab pihen a szekrénykémen és még mindig csak 10 lengedezik) Közben figyeltünk, kritizáltunk, jókat szórakoztunk a tanár egy-egy poénos benyögésén. :)
Ez után az óra után jött az "össznépi" édességirtás. :) Következő óra alatt névnapi sms Medvétől, akivel elvileg "nem beszélünk" és megígértem, hogy én nem fogom zaklatni. Aaaannyira jól esett. :) Ott röpködtem. :D Aztán vissza az origami szakkörhöz. :)
Még egy óra... lightos... Gyermek és ifjúsági irodalom. Semmi extra. Jó volt. Kicsivel előbb elmehettünk, így sikerült egy villamoson menni hazafelé Nymphával. Eddig még csak egyszer sikerült, mert az utolsó óránk más és az én tanárom egy elvarázsolt figura és mindig kicsit tovább tartja az órát. :))
A metrón egy rubik-kocka "bajnok" mellé ültem. Egy metromegálló alatt kipörgette a dolgot gond nélkül. :D
A Határ úton leszálltam és vettem egy csokor virágot anyának. Tegnap akartam a Süzmürüzz miatt, de tegnap nem volt.
A villamoson találkoztam a lánnyal, aki napközben küldte az sms-t. Nagyon örültünk egymásnak, megbeszéltük, hogy összeülünk pénteken teázni valahol.
Hazaértem, mivel senki nem volt itthon, nyugiban lepakoltam, aztán már csörgött is a telefon. Papa... "Isten éltessen" stb. Vigyor. Szerdán délelőtt megyek, meglátogatom. :)
Aztán hazajöttek anyáék. Puszi, nagy ölelés. "Kis kifli" vacsira (hárman nem ettük meg, akkora óriási istenipuha nyamm volt :)), de még vacsora előtt ajándék (dejónekem). Paulo Coelho : Élet / Válogatott idézetek, nagyon szimpatikus kis könyv. Majd írogatok nektek belőle később ide ha épp nem leszek tele mindenféle élménnyel, mint most. Szóval könyv, meg gyönyörűsárga melegzokni. Vigyor. :)

Vacsora végefelé megérkezett a bátyám is egy karácsonnyi ajándékszatyorral. Benne csupa édesség (nosztalgia!): gumicukor (3 féle) + fütyülős nyalóka (ááá ez kiakadásig örömködés :D) + raffaello, 3 különböző stílusú, de mindnagyonjó képeslap, és a mindennek a megkoronázása egy kockadobós scrabble-változat. Utaztatható méretű nagyon aranyos és hűűdejóleszeznekem-érzetű a dolog. ;) Vigyor. Örömködés.
Anyától bónusz ajándék volt, hogy meghallgattuk együtt U2-tól az Electrical Storm-ot, amivel mostanában be vagyok kattanva. :) Aztán írt nekem jajdejó-t a könyvecske elejébe...

És akkor most nagyjából elérkeztünk a jelenhez... öröm, boldogság. Még egy-két elfelejtős köszöntés msn-en.
És hogy így estére is legyen egy naaagyszélesvigyorom írt egy verssms-t Kedves és pont mikor elolvastam, akkor érkezett meg Szélvész, a volt magyartanárom nagyon kedves köszöntő sms-e is. Vigyoooor. :)
Imádom ezt a napot.