Kellemes Kedd

Na és akkor a mai nap...
Voltak mindenféle nagyratörő takarítási-vasalási tervek, de ez szokás szerint elmaradt -fene a pofámat.
De azért nem volt teljesen eredménytelen nap.
Bementem a városba, egyrészt, merthát holnap lesz a bátyám névnapja és valamit ki kellett találni / szerezni, szóval elindultam cserkészni. Másrészt mert, nehogy lemaradjak róla, úgy döntöttem, ideje beszerezni a belépő jegyemet a Pannónia fesztiválra. Szóval első körben az Andrássy útra mentem, a Ticket expressz irodájába. Vettem két jegyet, egyet magamnak egyet Medvének (ezutóbbit, mint este kiderült, fölöslegesen, mert mégse tud jönni, na de hát ez van... majd körbekérdezősködök a barátok körül, ki szeretne, ki szeretne.. :) ). Szóval most már biztos, hogy megyek fesztiválra - juhhhúúúúúú!!! Kispál, Paddy and the Rats, Quimby, Ghymes, Tankcsapda és még egy csomó más, amit nem ismerek, de hát az nem érdekes, művelődni kell, ahogy Pillangószív mondta. :)) Csak azt nem tudom, hogy fogom bírni torokkal, hogy végigüvöltöm a 4 napot. Vagyis, már az elsőnél problémák lesznek, merthogy a kedveltek többsége akkor lesz, szóval végig ugrálni és sikítani kell.... edzeni kell még erre a dologra. :)))

Szóóval jegy-beszerzés után séta indul az Oktogon felé... Útba esett egy Alexandra... Eredetileg fontolgattam, hogy valami könyvet veszek ajándékba, de úgy igazából nem tűnt jó ötletnek. Nem egy nagy könyvfaló a bátyám, de gondoltam hátha ha bemegyek, meglátok valami hűűezdejólenneneki - típusút és akkor nyertem. Na hát nem ez lett... Az lett, hogy megláttam az angol nyelvű könyvek polcán egy rakás Terry Pratchett könyvet és hosszas töprengés, mérlegelés és ön-győzkődés után kettőt magamhoz ragadtam és párezer forinttal "könnyebben" távoztam. Az Oktogonnál van egy teás-csokis-illóolajos-tudomisénmis boltocska, amit még karácsony környékén fedeztem fel magamnak. Ott vettem kétféle csokit. Az egyiket névnapi ajándéklehetőségnek, a másik viszont extrább, az ilyet a tesóm nem eszi meg... legalábbis nem akkora lelkesedéssel, bár ez talán még neki is ízlene. Na mindegy, szóval ezt későbbi ajándéknak teszem el valakinek - még nem tudom ki lesz a szerencsés nyertes, de mindig jól jön, ha van egy tartalék ajándékcsoki a fiókban, ami mégse egy tábla milkacsoki, hanem valami flancos finomság (ez is táblás, de hűűűha). :)
Szóval itt is itt hagytam egy adag pénzt.
Az Oktogonon villamosra szálltam - irány a Ferenc körút. Művészellátó - itt szereztem lapot, mert festeni akartam (ajándék + úgy egyébként is) és már kezd elegem lenni a felhullámosodó papírokból... ha festek, fessek rendes alapra. Ha nem is vászonra, de azért valami keményített lapra vagy farost lemezre, vagy valami... Azt legalább össze se tudom gyűrni, ha ide-oda pakolgatom. A művészellátó után meg benéztem a nem sokkal odébb lévő hobbi boltba. Tátva maradt a szám. Régen ez nem így nézett ki.... nem tudom mikor történt az átalakulás, jó rég nem jártam bent valószínűleg, minden esetre nagy erőfeszítésembe került, hogy ne vegyek mást, csak 4 akrilfestéket meg egy képeslapot. Olyan papírok, festékek, ecsetek, mindenféle kütyükék, szalagok.. ááá... megyek én még oda nagybevásárlásra asszem. :)
Hazafelé vettem még bkv-bérletet, mert már csak holnap jó és most ráértem megvenni...
Ennyi. Itthon kifújtam pár tojást így húsvétra készülve, bár nálunk itthon sosincs igazán húsvét. Most se lesz - Anyáék mennek el itthonról. (mondjuk most úgy néz ki, mi is... én legalábbis sztem megyek Apához) Szóval a tojást felhasználandó sütögettem valami palacsinta-féleséget, zenét hallgattam (hangolok a szombati Paddy and the Rats koncertre), festettem. Jó volt!
A tojásfestést elnapoltam, de legalább már ki vannak fújva.

Este elmentünk a Dénessel sétálni. Kellemes volt. Szeretem az ilyen időt, mikor egy szál farmerkabátban lehet sétálni az utcán este. :)
Jártunk a volt általános iskolánk környékén. Elmentünk a játszótérre, ahol akkoriban délutánonként randalíroztunk. Megnéztük a mindenféle új játékot Megállapítottuk, hogy ő már "felnőtt hozzá", nem érti ezeket a játékokat (bár sztem némelyiket kicsinek se tudta volna értékelni) nekem nagyon bejöttek :))), egyet életveszélyesnek nyilvánítottunk, a body-builder "játékok" még mindig brutálisak szerintünk és volt egy, ami részemről teljes szerelem és neki is bejött. Gyakorlatilag egy hinta és egy függőágy keresztezése. Ahová leül/fekszik az ember, az egy kör alakú, hálós valami - a hálót nem úgy kell elképzelni, mintha kötél lenne, hanem ilyen keményített, műanyagköteges bigyó, tehát tart rendesen, de azért rugalmas annyira, hogy ne kezdje ki az ember hátát, illetve ha rááll az ember, akkor bizonytalan talaj legyen. Kétoldalt két-két szál fut, ezek tartják, te befekszel a hálóba, mint valami teknőbe, lógatod a lábad és lengedezel. Vaaaaagy, ha van egy jófej báty kéznél, mint mondjuk ma nekem, akkor ő meghajt rendesen és akkor lehet élvezkedni. Úgy liftezett a gyomrom le-föl, mint mikor az ember hullámvasúton zuhan-emelkedik. Imádom ezt az érzést! Egyszerre vacak, de közben valamiért mégis nagyonjóóóóó... legalábbis nekem, nem mindenki szereti. De én olyan kattant vagyok, még álmomban is szeretek zuhanni. Persze repülni is, de azt mindenki szereti. A zuhanás másoknak viszont általában rémálom... én rémálmomban sose zuhanok - az az élvezeti cikkekhez tartozik, bár általában valamilyen futáshoz, meneküléshez kapcsolódik, mégis jó érzés, sosem félek tőle.
Na jó.. megyek is... az ágyba való bezuhanás ugyanis már megvolt, szóval most kiegészíteném a folyamatot a szem lecsuk - fordul - szuszog munkamenettel is. :)

Hiánypótlás

Sokmindennel el vagyok maradva, mint mindig... szóval szokás szerint csak darálva:
Medvével voltam Mongolban, ahol degeszre ettük magunkat isteni finomságokkal. Azt hiszem ez is egyfajta módja annak, hogy az ember egyenes háttal üljön. Másképp azt hiszem kifojt volna a fülemen a kaja. Utána átmentem hozzájuk, beszélgettünk kicsit, dőltünk jobbra-balra a kanapén. Bár mire elértünk hozzájuk, annyira leért a kaja, hogy jószívvel elfogadtam, mikor az Apuja megkínált egy pohár fehérborral. Finom volt. Köszönöm Medve!
Aztán volt munkahelyi kiakadás. Eredetileg akartam róla írni bővebben, merthogy verekedős-ordítós nagyjelenet volt meg minden (na nem én verekedtem, hanem az egyik tulaj az exbarátnőjével, én csak megpróbáltam őket szétszedni és távol tartani egymástól), de aztán most már annyi mindenkinek elmondtam, meg már meg is nyugodtam, hogy most inkább mosolygós dolgokról akarok írni. Ha faggattok, leírom majd, ha nem, akkor ezt is feltesszük a polcra.
Voltam Morrisons 2ben Kisherceggel, Pillangószívvel meg VZs-vel (töprengés... lehet, hogy Kattant csaj-ra keresztelem :)) Táncoltunk, karaokeztünk, iszogattunk. Jó volt. Utána nagy séta Kisherceggel.
Végre elmentem Corwinhoz látogatóba. Most voltam először, szóval körbe lettem vezetve a házban-kertben mindenhol. Röviden: Hűű meg ha. Kellemes délelőtt - prüntyögés egy szintetizátoron, animenézés, beszélgetés, filmrészlet-mutogatás, teázás, finooom ebéd. Vigyázat, megyek még!! :)
Meg voltak jó napok is a munkában. Drinking game spanyol srácokkal és ausztrál lányokkal.
Meló után találka egy volt osztálytárssal.
Közben az egyik főnököm most már napok óta nagyjából folyamatosan iszik ... keveset alszik, vagy egyáltalán nem, nyomja a pálinkákat, söröket, alkoholmámoros lelkesedéssel magyarázza, hogy milyen népcsoportokat utál és gyakran ismételgeti, hogy "nem vagyok részeg"...
Gáz. Ez van.

Ilyenek. Közben persze kitavaszodott, én is kitavaszodtam - alig levakarható vigyor és jókedv (közbe néha kisebb-nagyobb kiborulást, de csakazértismosoly)

Nap süt, kék az ég - jókedv

Pénteken egész kellemes napom volt. Amint az írtam, végre nem kellett fölkelni, szóval saját ritmusban indult a napom.
Délelőtt itthon szöszögtem, dél körül ebédeltem, aztán kettőkor nekiindultam. Négyre be kellett mennem dolgozni, de előtte még esedékes volt az új Terry Pratchett könyv beszerzése két példányban és a nagyimnak írt, elhúzódó levél feladása végre postán. Nagyon kellemes idő volt. Tavasz illat, felhők, de napsütés, kék ég... szóval jó kedvem kerekedett. Föl is hívtam apát, hogy beszélgessünk kicsit. Így is lett... míg elsétáltam a könyvesboltig, addig szóval tartottuk egymás, mesélt arról, hogy mit olvasott most a neten, hogy áll az épp festett mandalával, én meg mondtam neki, hogy milyen jól érzem magam a napsütésben sétálva, meg hasonlók. A könyvesboltban hosszan bogarásztam, mielőtt a célkönyvet kértem volna. Nagyon szeretem a bácsit, aki az ottani eladó. Szinte le sem tudtam vakarni a vigyort az arcomról, mikor megjelent egy barátja, föltettek az egyik polcra egy nagy céltáblát és darts-ozni kezdtek. :D


Persze voltam olyan piszok és belezavartam a játékba egy idő után. Megvettem a könyvem, aztán megkértem, hogy egy másik könyvből had fotózzak ki pár oldalt, mert Nympha barátnőm talált pár üres lapot az ő példányában, de blokk híjján nem tudja már kicseréltetni a könyvet. Megengedte. Fotóztam, elköszöntem.

Vissza a napsütésbe. Felhőtlen jókedvemben fölhívtam Corwin barátomat is egy kis "mi újság veled?" beszélgetésre. :) Séta a postáig, levelet fölad, vissza a kék ég alá. Kint megint... telefon.. fölhívtam a nagyimat (nem azt, akinek a levelet küldtem, hanem a másikat). Vele is beszélgettem kicsit, aztán mikor a metróhoz értem, őt is letettem. Időközben még Medvét is megcsörgettem, de ő nem vette fel, úgyhogy vele később, délután beszéltem, mikor már bent voltam a munkahelyen.

Persze igen korán ott voltam már a Ferenciek terén, úgyhogy ráérősen nézelődtem. Az aluljáróban lévő virágos kirakatát szemléltem meg először. Napok óta tervezgettem, hogy viszek anyának tulipánt, de annyira nem tetszettek. Szépek voltak így sokan egy halomban, de próbáltam kinézni pár szálat, amiket majd összefogva.... de egyik sem szólított meg igazán. Fölmentem hát a felszínre és ott megtaláltam a megoldást. Van a lépcső mellett rögtön egy stand, ahol virágot árulnak.... egy tüneményes kis cserepes nőszirom belopta magát a szívembe. Nem vacakoltam sokáig, magamhoz ragadtam, kifizettem, megcirógattam és az antikvárium felé vettem az irányt.


Kivételesen nem elsősorban a verses részlegnél bogarásztam, bár megszokásból vagy kötelességtudatból ott is végigpörgettem egy-két füzetkét. A kirakatban láttam egy könyvet, arra fájt a fogam... hosszú cserkészés után meg is kaparintottam, végiglapoztam és kis töprengés után kifizettem a 4000 Ft-ot és elégedetten távoztam kezemben a Magyarország legnagyobb fái című csupa-kép könyvecskével.


A munkahelyen lightos napom volt... beszélgettem (meg koccintottam - vörösbor) egy kissé alkesz lett sráccal, meg beszéltem pár szót két amerikai lánnyal és nagyjából ennyi volt a munka része a dolognak. (jó, meg persze pár email, foglalás, takarítás stb)
De a következő kellemes meglepetést B. hozta. Ő egy törzsvendégünk. Magyar srác és minden hét pénteken jön. Múltkor jót beszélgettünk, de előtte szinte soha, egy szót se tudtam kihúzni belőle - bár annnnyira nagyon nem is próbálkoztam. Viszont legutóbb kiderült egy csomó minden érdekes róla. Szóval jött vissza a hostelbe délután köszönt, bement a szobába, majd kicsit később jött ki egy teljesen lekókadt tulipánnal, hogy hát a szándék a fontos... ő azt hitte délelőttös vagyok, és milyen dolog az, hogy nem.... szóval éljen a női nem, de hát szegény tulipán megdöglött. Nagyon vigyorogtam... Persze kaptam már életemben tulipánt és nézett az már ki romosan, bár ennyire talán nem, minden esetre biztos voltam benne, hogy össze fogja szedni magát, ha egy kis vizet kap szegény. Úgy is lett. Vágtam a szárából, beletettem egy pohár vízbe, és egy óra múlva már büszkén feszített az asztalon. Mutattam is B-nek, hogy látod, él ő még, csak hát vízbe kellett volna tenni. :)


Aztán beszélgettünk egy-egy tea mellett. Kiderült, hogy ő is sárkánymániás (újabb plussz pont :)), és elég jó kis sárkányokat rajzol unalmasabb óráin a füzeteibe. :)))

Este pedig pont mikor már a "mindjárt nekiindulok" fázisban voltam - ottmaradt poharak elmosása, záróegyenleg írás, erkélyajtó bezár, fürdőket fölmos, gépet kikapcs stb-, akkor megérkezett Kisherceg. Persze szokás szerint felajánlotta, hogy hazakísér. Hát ez most nem a szokott koreográfia szerint ment végbe. Kitalálta, hogy meghív egy pohár borra.. miért ne... Megcéloztuk a Véndiák nevű helyet, mondván, hogy közel van, mindketten néztük már párszor, de még sosem voltunk bent... karaoke ment odabent. Hát akkor már biztos volt, hogy betérünk. :D 2-2 pohár bor (Mivel egész délután 2 nápolyi szerű valaminél többet nem ettem, ezért a két pohár borral én teljesen jól el voltam.), 2 közösen (Savage Garden - Truly, madly, deeply, István a király - Szállj fel szabad madár) és egy egyedüli (Seal - Kiss from a rose) elénekelt , sok végigkurjongatott, énekelt és ugrált más szám után végül elindultunk hazafelé (fél 4 körül feküdtem le aludni).
Kellemes nap és jóó befejezés - teljes kikapcs.