Hiánypótlás

Sokmindennel el vagyok maradva, mint mindig... szóval szokás szerint csak darálva:
Medvével voltam Mongolban, ahol degeszre ettük magunkat isteni finomságokkal. Azt hiszem ez is egyfajta módja annak, hogy az ember egyenes háttal üljön. Másképp azt hiszem kifojt volna a fülemen a kaja. Utána átmentem hozzájuk, beszélgettünk kicsit, dőltünk jobbra-balra a kanapén. Bár mire elértünk hozzájuk, annyira leért a kaja, hogy jószívvel elfogadtam, mikor az Apuja megkínált egy pohár fehérborral. Finom volt. Köszönöm Medve!
Aztán volt munkahelyi kiakadás. Eredetileg akartam róla írni bővebben, merthogy verekedős-ordítós nagyjelenet volt meg minden (na nem én verekedtem, hanem az egyik tulaj az exbarátnőjével, én csak megpróbáltam őket szétszedni és távol tartani egymástól), de aztán most már annyi mindenkinek elmondtam, meg már meg is nyugodtam, hogy most inkább mosolygós dolgokról akarok írni. Ha faggattok, leírom majd, ha nem, akkor ezt is feltesszük a polcra.
Voltam Morrisons 2ben Kisherceggel, Pillangószívvel meg VZs-vel (töprengés... lehet, hogy Kattant csaj-ra keresztelem :)) Táncoltunk, karaokeztünk, iszogattunk. Jó volt. Utána nagy séta Kisherceggel.
Végre elmentem Corwinhoz látogatóba. Most voltam először, szóval körbe lettem vezetve a házban-kertben mindenhol. Röviden: Hűű meg ha. Kellemes délelőtt - prüntyögés egy szintetizátoron, animenézés, beszélgetés, filmrészlet-mutogatás, teázás, finooom ebéd. Vigyázat, megyek még!! :)
Meg voltak jó napok is a munkában. Drinking game spanyol srácokkal és ausztrál lányokkal.
Meló után találka egy volt osztálytárssal.
Közben az egyik főnököm most már napok óta nagyjából folyamatosan iszik ... keveset alszik, vagy egyáltalán nem, nyomja a pálinkákat, söröket, alkoholmámoros lelkesedéssel magyarázza, hogy milyen népcsoportokat utál és gyakran ismételgeti, hogy "nem vagyok részeg"...
Gáz. Ez van.

Ilyenek. Közben persze kitavaszodott, én is kitavaszodtam - alig levakarható vigyor és jókedv (közbe néha kisebb-nagyobb kiborulást, de csakazértismosoly)

Scream

A kiakadásjelző túlpörgött. A sírás és az ordítás elmaradt, de az idegbaj megvolt. Most úgy néz ki, van egy szusszanásnyi kis időm.. Kezdek megnyugodni..
Huhh...
Minden jó, ha a vége jó... de hol van még a vége?
Úgy tűnik valaki nagyon szeret engem odafent, mert a dolgok nagy része megoldódott... Aki elvitte a kulcsot, hál' az égnek visszarohant vele, találtam ágyneműt, így mindenhova tudtam rakni végülis, nagyrészt sikerült kitakarítani, a takarító néni is megcsinálta amivel el voltunk maradva. Persze maradt egy-két kisebb döccenő az adminisztrációs káoszban, de remélhetőleg azt is sikerül megoldani.
Most csend van....
Egy vendég van itt rajtam kívül. Még 2 óráig maradok itt és végre mehetek haza. Már nagyon jó lesz. Persze otthon is takarítani kéne, meg ajándékot csinálni gőzerővel, mert hétfőn föl kell köszöntsek valakit, de nem tudom... lehet, hogy előbb inkább bedőlök az ágyba. Majd meglátjuk.