A kiakadásjelző túlpörgött. A sírás és az ordítás elmaradt, de az idegbaj megvolt. Most úgy néz ki, van egy szusszanásnyi kis időm.. Kezdek megnyugodni..
Huhh...
Minden jó, ha a vége jó... de hol van még a vége?
Úgy tűnik valaki nagyon szeret engem odafent, mert a dolgok nagy része megoldódott... Aki elvitte a kulcsot, hál' az égnek visszarohant vele, találtam ágyneműt, így mindenhova tudtam rakni végülis, nagyrészt sikerült kitakarítani, a takarító néni is megcsinálta amivel el voltunk maradva. Persze maradt egy-két kisebb döccenő az adminisztrációs káoszban, de remélhetőleg azt is sikerül megoldani.
Most csend van....
Egy vendég van itt rajtam kívül. Még 2 óráig maradok itt és végre mehetek haza. Már nagyon jó lesz. Persze otthon is takarítani kéne, meg ajándékot csinálni gőzerővel, mert hétfőn föl kell köszöntsek valakit, de nem tudom... lehet, hogy előbb inkább bedőlök az ágyba. Majd meglátjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése