Tegnap meglehetősen kialvatlanul, de lelkesen megjöttem a nagyimékhoz. A mama már nagyon várt, de nem merte beleélni magát, hogy jövök. Félt, hogy lemondom. De nem mondtam le. Bár kissé zombi-üzemmódban, de megjöttem. Beszélgettünk, ettünk, mutattam neki fényképeket, meséltem meg ilyesmik. Ma már kipihent voltam. Még több beszélgetés, süti készítés, panaszsor, lélekkiöntés, délutáni kártyaparti, beszélgetés... Szeretek itt lenni.
Most már mindjárt éjfél. Álmos is vagyok, az eszem is azt diktálja, hogy menjek aludni. Minél később kelek, annál kevesebb időm lesz a Mamával, szóval búcsúzom. Majd holnap este, ha lesz kedvem mesélni, még írok…
(2008.aug.24.)
1 napja
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése