úton hazafelé...

Hazafele úton életemben először vonatoztam éjjel a Balatonról Pestre. Kisebb megrökönyödéssel konstatáltam, hogy ehhez párosul az első nem gyorsvonatozás is, tehát az elképzelt 1,5 helyett 3 órát zötykölődtem, mire befutottam a Déli pályaudvarra. Ott merült fel a probléma, fogalmam sem volt, hogyan jutok én a Déliből Kispestre így éjjel fél 12kor. De hát nem esünk kétségbe, kiverjük a fejünkből az álmosságot és elkezdünk buszmenetrendeket bogarászni.
Most már tudom, hogy a 921-es busz a megoldás, amiről az Astoriánál leszállok és ott a már jól ismert 950-re ugrok át. Az éjszakai kalandozásom során találkoztam egy kedves, állatbarát hölggyel, aki (ha jól emlékszem) Somogy megyéből vonatozott egy kutyakölyökkel, hogy azt itt örökbe adja egy kertes házban élő családnak. Tündéri kiskutya volt. Nem vagyok egy nagy kutyaszakértő, de talán labrador volt. Nagyokat ásított, borzasztóan meg volt illetődve a sok utazásról, de amikor éppen éberebb volt, akkor nagyon kíváncsian nyújtogatta a nyakát „anyu” ölének biztonságából szemlélve a környezetet. :)

Otthon üres lakás és a konyhában terpeszkedő őskáosz fogadott. Pedig direkt megkértem, hogy pénteken délután takarítson össze maga után… na mindegy. Kicsit kibuktam, de aztán megpróbáltam kizárni a problémát, megvacsoráztam, beállítottam az ébresztőket reggel 5re, összepakoltam a cuccomat és éjjel 3kor eljutottam odáig, hogy lefeküdjek aludni.