Az egyik kötetből...

Zelk Zoltán

Szakadék

Két perc tátongó szakadéka közt
zuhanva is fölnyújtom még kezem.
Vagyok. Jelentkezem.

Zuhanó

Két lomb között az őszi ég
két perc között a szakadék
kapkodsz a fák között hiába
recseg törik az egek ága.


Kék cilinderéből
a hajnal
fákat varázsol s házakat,
kis kurvák szomorú kalappal
szállnak az ablakok alatt.

Mert mindig is volt, aki szárnyal,
mert mindig lesznek angyalok,
akik ha törött, sáros szárnnyal,
de soha, sohase gyalog.

Nem emlékszem

Mit is akartam mondani

Soha még olyan fontosat
Olyant amitől az utak
Az utak meg a téli kertek
A kertek meg a madarak
Olyant amitől
Nem emlékszem
Csak arra hogy a hóesésben
Az utak kertek madarak

Pedig soha még olyan szépet
Soha még olyan fontosat