Na és akkor a mai nap...
Voltak mindenféle nagyratörő takarítási-vasalási tervek, de ez szokás szerint elmaradt -fene a pofámat.
De azért nem volt teljesen eredménytelen nap.
Bementem a városba, egyrészt, merthát holnap lesz a bátyám névnapja és valamit ki kellett találni / szerezni, szóval elindultam cserkészni. Másrészt mert, nehogy lemaradjak róla, úgy döntöttem, ideje beszerezni a belépő jegyemet a Pannónia fesztiválra. Szóval első körben az Andrássy útra mentem, a Ticket expressz irodájába. Vettem két jegyet, egyet magamnak egyet Medvének (ezutóbbit, mint este kiderült, fölöslegesen, mert mégse tud jönni, na de hát ez van... majd körbekérdezősködök a barátok körül, ki szeretne, ki szeretne.. :) ). Szóval most már biztos, hogy megyek fesztiválra - juhhhúúúúúú!!! Kispál, Paddy and the Rats, Quimby, Ghymes, Tankcsapda és még egy csomó más, amit nem ismerek, de hát az nem érdekes, művelődni kell, ahogy Pillangószív mondta. :)) Csak azt nem tudom, hogy fogom bírni torokkal, hogy végigüvöltöm a 4 napot. Vagyis, már az elsőnél problémák lesznek, merthogy a kedveltek többsége akkor lesz, szóval végig ugrálni és sikítani kell.... edzeni kell még erre a dologra. :)))
Szóóval jegy-beszerzés után séta indul az Oktogon felé... Útba esett egy Alexandra... Eredetileg fontolgattam, hogy valami könyvet veszek ajándékba, de úgy igazából nem tűnt jó ötletnek. Nem egy nagy könyvfaló a bátyám, de gondoltam hátha ha bemegyek, meglátok valami hűűezdejólenneneki - típusút és akkor nyertem. Na hát nem ez lett... Az lett, hogy megláttam az angol nyelvű könyvek polcán egy rakás Terry Pratchett könyvet és hosszas töprengés, mérlegelés és ön-győzkődés után kettőt magamhoz ragadtam és párezer forinttal "könnyebben" távoztam. Az Oktogonnál van egy teás-csokis-illóolajos-tudomisénmis boltocska, amit még karácsony környékén fedeztem fel magamnak. Ott vettem kétféle csokit. Az egyiket névnapi ajándéklehetőségnek, a másik viszont extrább, az ilyet a tesóm nem eszi meg... legalábbis nem akkora lelkesedéssel, bár ez talán még neki is ízlene. Na mindegy, szóval ezt későbbi ajándéknak teszem el valakinek - még nem tudom ki lesz a szerencsés nyertes, de mindig jól jön, ha van egy tartalék ajándékcsoki a fiókban, ami mégse egy tábla milkacsoki, hanem valami flancos finomság (ez is táblás, de hűűűha). :)
Szóval itt is itt hagytam egy adag pénzt.
Az Oktogonon villamosra szálltam - irány a Ferenc körút. Művészellátó - itt szereztem lapot, mert festeni akartam (ajándék + úgy egyébként is) és már kezd elegem lenni a felhullámosodó papírokból... ha festek, fessek rendes alapra. Ha nem is vászonra, de azért valami keményített lapra vagy farost lemezre, vagy valami... Azt legalább össze se tudom gyűrni, ha ide-oda pakolgatom. A művészellátó után meg benéztem a nem sokkal odébb lévő hobbi boltba. Tátva maradt a szám. Régen ez nem így nézett ki.... nem tudom mikor történt az átalakulás, jó rég nem jártam bent valószínűleg, minden esetre nagy erőfeszítésembe került, hogy ne vegyek mást, csak 4 akrilfestéket meg egy képeslapot. Olyan papírok, festékek, ecsetek, mindenféle kütyükék, szalagok.. ááá... megyek én még oda nagybevásárlásra asszem. :)
Hazafelé vettem még bkv-bérletet, mert már csak holnap jó és most ráértem megvenni...
Ennyi. Itthon kifújtam pár tojást így húsvétra készülve, bár nálunk itthon sosincs igazán húsvét. Most se lesz - Anyáék mennek el itthonról. (mondjuk most úgy néz ki, mi is... én legalábbis sztem megyek Apához) Szóval a tojást felhasználandó sütögettem valami palacsinta-féleséget, zenét hallgattam (hangolok a szombati Paddy and the Rats koncertre), festettem. Jó volt!
A tojásfestést elnapoltam, de legalább már ki vannak fújva.
Este elmentünk a Dénessel sétálni. Kellemes volt. Szeretem az ilyen időt, mikor egy szál farmerkabátban lehet sétálni az utcán este. :)
Jártunk a volt általános iskolánk környékén. Elmentünk a játszótérre, ahol akkoriban délutánonként randalíroztunk. Megnéztük a mindenféle új játékot Megállapítottuk, hogy ő már "felnőtt hozzá", nem érti ezeket a játékokat (bár sztem némelyiket kicsinek se tudta volna értékelni) nekem nagyon bejöttek :))), egyet életveszélyesnek nyilvánítottunk, a body-builder "játékok" még mindig brutálisak szerintünk és volt egy, ami részemről teljes szerelem és neki is bejött. Gyakorlatilag egy hinta és egy függőágy keresztezése. Ahová leül/fekszik az ember, az egy kör alakú, hálós valami - a hálót nem úgy kell elképzelni, mintha kötél lenne, hanem ilyen keményített, műanyagköteges bigyó, tehát tart rendesen, de azért rugalmas annyira, hogy ne kezdje ki az ember hátát, illetve ha rááll az ember, akkor bizonytalan talaj legyen. Kétoldalt két-két szál fut, ezek tartják, te befekszel a hálóba, mint valami teknőbe, lógatod a lábad és lengedezel. Vaaaaagy, ha van egy jófej báty kéznél, mint mondjuk ma nekem, akkor ő meghajt rendesen és akkor lehet élvezkedni. Úgy liftezett a gyomrom le-föl, mint mikor az ember hullámvasúton zuhan-emelkedik. Imádom ezt az érzést! Egyszerre vacak, de közben valamiért mégis nagyonjóóóóó... legalábbis nekem, nem mindenki szereti. De én olyan kattant vagyok, még álmomban is szeretek zuhanni. Persze repülni is, de azt mindenki szereti. A zuhanás másoknak viszont általában rémálom... én rémálmomban sose zuhanok - az az élvezeti cikkekhez tartozik, bár általában valamilyen futáshoz, meneküléshez kapcsolódik, mégis jó érzés, sosem félek tőle.
Na jó.. megyek is... az ágyba való bezuhanás ugyanis már megvolt, szóval most kiegészíteném a folyamatot a szem lecsuk - fordul - szuszog munkamenettel is. :)
