Szerda röviden és képekben

Program: 8-16:30ig munka
19től Anyáékkal vacsi a Tündérkertben - megünnepelendő a bátyám rózsaszín kis műanyagkártyáját (=jogsit kapott a drága :) )
21 körül Corwinnak visszapasszolni a pendrive-ját (ebből 1 órás beszélgetés lett a Határ úton a kocsiban)
23 körül értem Újpestre, hogy Naginál zárjam a napot. - Rabló römi party hármasban az anyujával, zebratorta, toszkánai csokitorta, filmnézés, roséivás, sajt-majszolgatás, zenehallgatás, csacsogás.
Reggel fejedelmi és gyönyörű reggelim volt. Plussz míg készült, ki voltam tiltva a konyhából, úgyhogy macskát fotóztam. :)

Tündérkert - uborkasali

2 személyes Tündérkert tál (hárman ettük)


Erdeigyümölcsös kosárka - nyamm


Toszkánai csokitorta (na ez isteni)

Díjnyertes rosé (savanyúúúú)


Zebratorta
(kicsit száraz, sztem lekvárral lenne tökély)

Az egyik macska
(a másikról nincs fotóm, mert a szekrény tetején aludt)

Macska a gyönyörű és isteni reggelimmel :)

Vizsgavége

Most értem haza.

Kéééééééééééééééééész vagyok!

Minden vizsgán túúl... jippiiiii!!!

Négyest kaptam - kedvesrendesaranyossegítőkész volt a tanár, legalábbis velem. Hála és köszönet! (kicsit aggódtam, hogy megjegyezte, hogy bár bent voltam minden óráján, mindet át is aludtam...)

(Nymphának még tessék drukkolni, neki még van hátra kettő)

Az adózási ismeretek vizsga eredményem még nincs, de feltételezem, hogy nem buktam meg.

Most aludnom kéne, mert az esti 3 órás álomország nem volt éppen elég, reggel olyan voltam, mint egy élőholt, de valahogy átlendültem a holtponton, szóval most épp egészen pörgök... de nem akarok. Négytől munkahelyenszenvedés lesz, szóval pihennem kéne. Most bent nagy pörgés van, elindult a szezon, szóval jó lenne, ha nem hulla-üzemmódban tolnám a délutánt.

Holnap meg takarítás-rendrakás-tortasütésmegilyenek... asszem... hogy valójában mi lesz, azt majd meglátjuk. Mindenesetre este jön át Nyüzsi csacsogni...

Nem ígérem, hogy most hopp bepótolok mindent, mert máris sűrűsödnek a napok, de most már majd talán..... Igyekszem becsszó! :) Ma is legalább még 2-3 dologról szívesen leírnám a gondolataimat, de ha ittragadok, nem lesz pihenés, ha alszom, nem tudok írni... bent meg sztem nem lesz időm... de majd kialakul.

Mentem... nektek szép napot! Nekem szép álmokat! :))))

Majális, avagy Bukfenc a koncertfüggő

Az idei "tipikus" és nem túl jó majálisozás elmaradt. Már nem hoz annyira lázba a dolog, mint régen, mikor kisebb voltam. Akkor még élveztem, hogy kimegyünk, végig sétáljuk az utcát, veszünk valami nyalánkságot, két zsákbamacskát, megnézzük a szerencsétlen pónikat, akik körbe-körbe viszik a gyerekeket, aztán meghallgatunk valami borzadványos zenét és megyünk haza.
Persze általában azért valami hülye indíttatásból mégiscsak kimegyünk majálisozni és azért szenvedésnek nem mondanám. Kellemes kis semmi...
Tegnap is mentem majálisra, de nem a megszokott céltalan koreográfia szerint. Miskolcra mentünk Medvéékkel ("szokás szerint") Paddy and the Rats koncertre :)
Reggel 7:30kor végeztem a munkahelyen (ahol most is vagyok mellesleg) és siettem a Keletibe, hogy elmenjünk a 8 órás vonattal. Szerencsésen el is értem, bár a busz után futottam, ami az amúgy is fájó-sajgó bokámnak-lábamnak nem tett éppen jót, de hát ez van.
Szóval Medvével és G-vel (próbáltam nevet találni neki... lehetne Manó, ha kicsit többet lenne vidám... lehetne Pukkancs, ha kicsit aktívabb lenne... most per pillanat a Mufurc tűnik jó ötletnek, mert amilyen hamar szét tud esni és kis nyűgös-hisztis képpel ácsorogni, az valami elképesztő.. szóval továbbiakban asszem Mufurc) kicsit beszélgettünk a vonaton, megreggeliztünk. Hálás köszönet Mufurcnak (hmm.. nem hangzik jól... próbálok majd valami jobbat találni :D), amiért rám(ránk) is számolt szendviccsel (na meg persze az isteni sütiért is!)
Aztán kis bóbiskolás, de igazából semmi komoly... 2,5 óra döcögés után leértünk Miskolcra.
Megéri belebolondulni egy zenekarba, ha ők nincsenek ki tudja mikor kapom nyakamba az országot... így legalább elkezdem felfedezni Magyarországot. :) Persze Miskolcból magából nem sokat láttam, fölszálltunk egy buszra, a végállomáson meg leszálltunk, szóval gyakorlatilag keresztül mentünk az egész városon mindenféle turistaüzemmód nélkül. Bár én az elején még pislogtam kifelé és nézegettem az épületeket. Templomok, panelházak, boltok, terek, fák... Semmi különös első ránézésre, de azért egyszer körbejárnám (na majd ha jó lesz a lábam és megint arra hív egy koncert :D).
Szóval leszálltunk a Majális parknál, ott pedig birka-üzemmódba kapcsolva követtük a tömeget. Gyalogoltunk fölfelé egy darabig a zöldben.

Én lelkesedtem (erdőerdőerdő!), a lábam nem (emelkedő-gyaloglás-nyiff). Szép lassan elérkeztünk a majális helyszínére... tengtünk-lengtünk egy kicsit, remélve, hogy belebotlunk a bandába. Én megláttam egy srácot, aki úgy nézett ki, mint a basszeros, de gondoltam talán mégsem, szóval sétálgattunk még egy kicsit, míg elértünk az állatkerthez. Itt megálltunk - na most mi legyen? Üljünk le valahol, hívjuk föl a srácokat, tegyünk még pár kört, hátha megtaláljuk őket. Megszavaztuk, hogy legyen séta, aztán ha esélytelen, leülünk. Arra vettem az irányt, amerre a srácot láttam messziről. Meg is láttam, de még akkor is bizonytalan voltam, na de aztán megkérdeztem Mufurcot, hogy jól látok-e, ő éretlenkedett - ki? hol? mi?.. én meg megálltam, ránéztem a srácra, ő visszanézett és mikor elvigyorodott, integettem, ő meg lelkesen visszaintegetett és odainvitált minket akkor "Nyertem!" :D
Két bográcsban már rotyogott valami lé, a fiúk meg szakácskodtak - serte-perte.

Mi ledobáltuk a cuccunkat, leheveredtünk, aztán mivel a segítség-felajánlást visszautasították, tengtünk-lengtünk egy darabig. Én kattintgattam lelkesen, beszélgettünk, hallgattuk és kritizáltuk a mellettünk lévő színpadon éneklő Valentin "fantasztikus" előadását, hevertünk a füvön (meg Medvén) és nem nagyon csináltunk semmit.
Aztán elkészült a csirkés-chilisbab, szóval lelkesen megrohamoztuk a bográcsot, falatoztunk. Én közben beszélgettem egy angol pasassal, aki a gitáros srác ismerőse. Nem mondanám, hogy mélyenszántó eszmecserét folytattunk, igazából nem beszéltünk semmiről... sőt ... leginkább csak ő beszélt, és legtöbbet arról, hogy milyen jól beszélek angolul. Később meghívott egy sörre - köszönet neki érte!
Nemsokkal ezután befutott Paddy is, amitől Mufurcnak rögtön jobb kedve lett (pedig az ebéd már jelentősen javított a hangulatán - gyomorállapotán). Először nem mentünk oda Medvével - Paddy had egyen, Mufurc had zaklassa :D, fotózgattam (ezt talán külön említenem sem kell.. állandóan ezt tettem :)), aztán odainvitáltak minket az asztalhoz, úgyhogy csatlakoztunk. Medvében bekapcsolt a marketing-üzletember, elkezdte ontani az előre összeírt gondolatait, ötleteit a banda szponzorálásával, reklámozásával kapcsolatban. Nekem egy idő után kezdett sok lenni és ha jól láttam Mufurcnál is volt egy olyan pont, amikor már kereste volna a kikapcs gombot.
Közben a színpadon kedves drága jó Lagzi Lajcsi barátunk énekelt a közönség egy részének nagy örömére... Hogy is mondjam.... már mikor először kérdezte, hogy nem énekelhetne-e el még egy dalt, akkor is sikítoztunk volna, hogy köszi de NEEEM. De mikor már az 5-6. dalocskáját nyomta le, akkor már a merényletet terveztük. Főleg, hogy a srácok közül valakinek elvileg sietnie kellett, és több mint 30 perce a színpadon kellett volna lenniük, mikor még Lajcsi bának még mindig nem akaródzott abbahagyni. A szíven döfés kicsúcsosodása az volt, mikor nem ő erőszakoskodta magát vissza, hanem valóban a közönség kiabálása... Meg van ennek is a maga helye, és tulajdonképpen végülis a majális az... csak hát mi meg a koncertre vártunk, szóval mi diszkréten méltatlankodtunk a színpad mögött ezzel is múlatva az időt.
Végre valahára aztán lejött a sztár és a fiúk segítői elkezdték felpakolni a cuccokat, aztán beállás, hangosítás, összepróbálás.. szóval még elszöszögtek egy ideig, mire végre elkezdték, de mi lelkesen vártuk. A színpad piszok magas volt... Mufurccal nekünk gyakorlatilag állmagasságban volt, szóval feltettük rá a karunkat és arra hajtottuk a fejünk, míg vártuk, hogy történjen valami.
Még korán reggel megígértettem Medvével és Mufurccal, hogy nem nagyon hagynak ugrálni, mert így is ki van készülve a lábam, hát még ha most megint ráugrálok rendesen... így se pihentetem. Ezért is vittem sok elemet, hogy majd fotózok (úgyis nappali koncert, fény, mégcsak suhanósak se lesznek talán a képek), és hát ez be is jött. Vonattól vonatig jó 430 képet sikerült ellőnöm. :D
Szóval egy-két ugri volt, de döntően csak höcögtem, tapsoltam, üvöltöttem, énekeltem és fotóztam. Végigugrálva jobb az egész, de hát azt majd később... azért nem legközelebb, mert kötve hiszem, hogy keddig rendbe jönne a lábam, mert pihentetve most se nagyon lesz, viszont koncert lesz Székesfehérváron a sulim főiskolai napján a suli székhelyén, és hát oda már csak kell menni. Meg különben is, ha Miskolcig van lendületem elmenni, akkor már Székesfehérvárra csak eljutok. :)
Nem volt egy hosszú koncert, nem volt fergeteges a hangulat, de jó volt, jó sok kép lett, felvettem Nymphának videóra a Galway girlt, ettünk finomat, zöldben voltunk - mi kell még? :)

Pub'n roll

Most épp a munkahelyen üldögélek - egy kis nyugalom és béke. Per pillanat a főnököm se ül a nyakamon és nem ontja a hülyeségeit szerencsémre, szóval most végre rávettem magam, hogy írjak pár sort ide.
Kedden voltam a Rocktogonban Paddy and the Rats koncerten Medvével és a barátaival. Nympha és Tigrise sajnos nem jöttek, pedig nagyon jó volt... szerintem sokkal jobb, mint az első amin voltunk, de hát majd legközelebb remélem. :)


Minden esetre sikerült mindenből kivenni a részem... Ugráltam jóóó sokat, énekeltem, üvöltöttem (másnap is éreztem a torkomon :)), megkóstoltam a Guinesst, kaptam ingyen Jameson whisky-t - a srácok osztogatták a a színpadról, és mivel Medve egy barátja ismeri régóta Paddy-t, szólt nekünk, hogy álljunk előre, mert osztogatni fognak (nem mintha egyébként eszemben lett volna a második sornál hátrább állni :) ). Nagyon rendes volt egyébként, ügyelt rá, hogy G (ő a régi ismerős leányzó ((kreatívabb pillanatomban majd kitalálok neki egy jobb fedőnevet))) is kapjon, éééén is (fullvigyooor) és persze mindenki, aki eléggé tülekedett. :D
A koncert után pedig sikerült szerezni az új cd-ből is ingyen. Még könyörögni se kellett, simán adott. :)) Meg megdícsért, amiért tényleg tudtam a dalszövegeket (sztem több mint egy hétig kuncsorogtam neki emailben, hogy küldje már át őket :D). Szóval jó volt.
Na és amit ki akartam hozni az egészből, hogy a cd-n volt két új szám. Azóta mennek körbe-körbe a fejemben. Ideig-óráig elhallgatnak, de teljesen beakadtam velük.. reggel felébredek és megszólalnak a fejemben... tegnap elmentem sétálni, akkor is folyton keringtek. Vittem magammal discmant, úgyhogy hallgattam, énekeltem. :D Jó volt!
Kár, hogy április 11-ig nem jönnek, nem játszanak. Le kéne már menni vidéki koncertre (bár most 11-ig máshol se lesz tudtommal), de amíg nincs hol aludni Miskolcon, addig elég esélytelennek tűnik, hogy lemenjek az ottani koncertjükre. :( Pedig olyan jó lenne... lesz is (csak még nem tudom, hogy és mikor)!!
Na de addig se unatkozunk... kedden Jamie Winchester koncert!!

11.28. Koncert

Szóóval Jamie Winchester & Hrutka Robi koncert...
Már amint megtudtam, hogy feloszlik a banda, tudtam, hogy az utolsó koncertjükön ott akarok lenni. Sokáig húztam, de aztán mert nem tudhattam, hogy meddig lesznek jegyek, fogtam magam és persze pénzemet és elmentem egy Libribe megvenni a belépőmet.
Persze a jegy még sokáig pihengetett a falamon lévő parafatáblán egy borítékban, mire végre eljött a koncert. Persze egyedül mentem... de ennyi pénzért nem is lett volna képem elcsábítani senkit egy olyan koncertre, ahol lehet, hogy nem is érzi jól magát.
Én viszont nagyon jól éreztem magam. A második sorban ugráltam, énekeltem, ordítottam és fotóztam. :)
Régen sose értettem, mikor koncertfelvételeket hallgattam, hogy miért is jó az az embereknek, ha ott üvöltöznek a koncerten... miért nem lehet csendben végighallgatni/énekelni azokat a tök jó számokat. Minek kell belevisongatni... aztán egy-két koncert után.. hát... hogy is mondjam... eljutottam odáig, hogy most pl a koncerten az előttem bulizó lányok egy széles vigyorral hátrafordultak hozzám és megjegyezték, hogy "ez szép volt". :D

A srácok nagyon jók voltak, a meglepetés is tök jó volt - hirtelen mindenkiből gitáros lett. :D Jóóó volt! A kedvenc számomat is eljátszották, meg persze egy-két olyat is, amit eddig nem ismertem, vagy csak koncerten hallottam. Na de most a koncert után még ott helyben rögtön meg is vettem a másik két cd-t, ami eddig még nem volt meg. :D Szóóval most aztán....
Kár, hogy ez volt az "utolsó"... bár a legtöbb ismerősöm azt mondja, hogy úgyis lesz még... de hát arra nyilván tök sokat kell várni, míg összehoznak egy na jó mégegyet, vagy egy nosztalgia bulit. Na mindegy. Mindenesetre most így a végére szereztem tőlük aláírást az egyik cd-re /így nyertem egy villanásnyi privát mosolyt is/ ! :D (Soha senkitől nem kértem még dedikálást sztem:))

A torkomat fáradtra ordítottam, és mikor elindultam hazafelé, valahogy a járás egészen természetellenes dolognak tűnt.... a két lábon ugrálás sokkal helytállóbnak tűnt. (Pedig nem is ugráltam annyit, mint lehetett volna.)

A végén még jó hosszan próbáltuk őket visszacsalni a színpadra, de egy búcsúszám és asszem talán 1-2szeri meghajlás után már nem jöttek ki.. pedig mi tényleg mindent beleadtunk. Már fáradtam, de mikor úgy konkretiálódott, hogy vége lesz, akkor mintha újratöltöttek volna "nelegyenvégeee" :D
Meg tele voltam valami fura lebegős érzéssel... olyan átölelemavilágotjajdejókedvemvan érzés volt egy kis fáradtsággal keverve. Egy villamosmegállót lesétáltam... aztán a villamosról néztem az éjszakai Budapestet. Kedvem lett volna leszállni fotózni, de sikerült leülnöm, és a lábaim igencsak hálásak voltak ezért az apróságért... mellesleg másnap reggel mennem kellett dolgozni, szóval a józan ész is azt diktálta, hogy menjek haza aludni.
Így hát mentem...

november 5.

Még ígértem, hogy elmesélem, hogy mi minden volt velem a múlt héten. Hát ez most szűkebbre szabottan lesz, mintha akkor egy szuszra nekiálltam volna, de azért így is...

Szerdán ugye lementem a nagyimhoz. Nagyon örült. :) Tele volt mesélhetnékkel. Aranyos volt, ahogy kérdezett, de aztán mikor elkezdtem válaszolni, arról eszébe jutott valami és csak mondta-mondta. :) Először nem tudtam, hogy akkor most válaszoljak is, vagy inkább hagyjam. Hagytam. Hadd meséljen... érdekeltek a történetei/gondolatai. Meg hát ő "be van szorulva"... kevés emberrel tud beszélgetni, szóval ha valami kikívánkozik, hát ide nekem, én kíváncsian meghallgatom. :)))
Szóval sokat beszélgettünk. Még a párjával is! Ő már egy ideje általában inkább olyan "pokrócos"... Szegény mostanában nem volt jól és olyankor kissé mordmufurc. Meg ő nagyon szereti a csendet. De azért nagyon jókat lehet vele beszélgetni. Neki is nagyon jó történetei vannak és persze nagyon értelmes, intelligens, tájékozott. :) Szeretem.
Délután torta, gyertyaelfújás, ajándék, nagy ölelééés. A mama teljesen odáig volt meg vissza, hogy sütöttem neki tortát és leutaztattam meg minden. :))) Szeretem benne, hogy úgy tud örülni mindennek.
Kicsit később levettük a szekrény tetejéről a kosarat, amit anya pakolt tele ajándékokkal, hogy majd a szülinapján bontsa ki a kupacot. Egy nappal előrehoztuk, hogy szemtanuja legyek a bontásnak és az örömködésnek. :) A csodakosárban persze volt minden, ami a boldogsághoz kell. Finom ital, csemege, plüss elefánt, dobozka, képeslap, levélpapír szett... :)
Aztán estefelé kértem a mamát, hogy mondjon nekem "muszáj elolvasnod" könyveket, úgyhogy írtam egy kb egy oldalas könyvlistát a füzetem hátuljába. :) Majd valamikor nekikezdek...
Sajnos másnap már reggel (háromnegyed 8as busszal) el kellett jönnöm, hogy beérjek a suliba, de azért örültem, hogy leugrottam hozzá. Szeretek velük lenni. Remélem karácsony körül is meg tudjuk/tudom őket látogatni majd.

Örömködés

Sikerült... nagyon jó napom volt. :)
Már ugye rögtön éjfélkor jól kezdődött (ezt korábban elfelejtettem írni), merthogy anya akkor köszöntött a továbbított mama-küldte képeslappal és egy tőle kapott elő-köszöntő képeslappal. :)

Mint a reggeli, sietve írt bejegyzésemben említettem, eleve jól indult és mivel most már majdnem egy hete jó napjaim, jó kedvem van, ezért természetesen ma is így indultam neki a napnak. Bár elindulásom után rögtön futással kezdtem. Itthon felejtettem a telefonomat, mert reggel töltőre tettem így nem került rutinmozdulattal a zsebembe, de úgy döntöttem, hogy bizony ma az nekem elengedhetetlen, úgyhogy hazafutottam, felkaptam a mobilt és rohanás megint. Aztán a villamos után is. Jót szórakoztam magamon. Meg volt a reggeli torna. :)
Rám is fér(t), ugyanis nagy édesség-falatozást tartottunk a lányokkal. Én palacsintatortát vittem kóstolni, az egyik barátnőm* csokis aprósüteményt hozott, a másik meg egy kifőzdében zsákmányolt somlói galuskát dobott be a közösbe. Nyamm. (* Most már kénytelen leszek valahogy "elnevezni" a népeket, mert ez így nem állapot, hogy mindig csak egyik meg másik, meg mit tudom én.... Szóval Nympha hozta az aprósüteményt, Nyüzsi meg a somlóit ;))
De ez persze csak délután volt, addig még sok mosoly tarkította a napom. Például rögtön mikor beértem a terembe, Nympha üdvözlésétől "Szia névnapos" szét szaladt a szám, és az eleve a szám sarkában bujkáló mosoly makacs vigyorrá rögzült. Kaptam tőle nagyonfincsi Milka csokit. Ezt a nagy édességbőségben nem bontottam ki, de örültem neki. Ki ne örülne egy tábla boldogsághormonnak? :D
Ezek után az órán fellelkesített még, hogy a tanár az önéletrajzoktól beszélt és ezek kapcsán a sajátját ki is vetítette... hát megtudtunk pár dolgot. Például, hogy egy nappal előttem van a szülinapja. Vigyor. :) Másik megkattanósan vigyor: rajzol, fest, fotóz, verseket és novellákat is ír. Hááát... ennek muszáj leszek utánajárni! :))))
Filozófia órán firkálgattam és közben figyeltem. Nympha nagy szórakozására az óra első felében folyamatosan puffogtam meg pofákat vágtam, ahogy a tanár hülyeségeket beszélt. Én a kis kritikus :D Mindezzel együtt azért élveztem az órát... :)))
Közben érkezett egy névnapi sms... de jó nekem. Vigyor.
Vállalati pénzügyek órán bőszen gyártottuk a papírdarvakat.

(jelenleg 150 darab pihen a szekrénykémen és még mindig csak 10 lengedezik) Közben figyeltünk, kritizáltunk, jókat szórakoztunk a tanár egy-egy poénos benyögésén. :)
Ez után az óra után jött az "össznépi" édességirtás. :) Következő óra alatt névnapi sms Medvétől, akivel elvileg "nem beszélünk" és megígértem, hogy én nem fogom zaklatni. Aaaannyira jól esett. :) Ott röpködtem. :D Aztán vissza az origami szakkörhöz. :)
Még egy óra... lightos... Gyermek és ifjúsági irodalom. Semmi extra. Jó volt. Kicsivel előbb elmehettünk, így sikerült egy villamoson menni hazafelé Nymphával. Eddig még csak egyszer sikerült, mert az utolsó óránk más és az én tanárom egy elvarázsolt figura és mindig kicsit tovább tartja az órát. :))
A metrón egy rubik-kocka "bajnok" mellé ültem. Egy metromegálló alatt kipörgette a dolgot gond nélkül. :D
A Határ úton leszálltam és vettem egy csokor virágot anyának. Tegnap akartam a Süzmürüzz miatt, de tegnap nem volt.
A villamoson találkoztam a lánnyal, aki napközben küldte az sms-t. Nagyon örültünk egymásnak, megbeszéltük, hogy összeülünk pénteken teázni valahol.
Hazaértem, mivel senki nem volt itthon, nyugiban lepakoltam, aztán már csörgött is a telefon. Papa... "Isten éltessen" stb. Vigyor. Szerdán délelőtt megyek, meglátogatom. :)
Aztán hazajöttek anyáék. Puszi, nagy ölelés. "Kis kifli" vacsira (hárman nem ettük meg, akkora óriási istenipuha nyamm volt :)), de még vacsora előtt ajándék (dejónekem). Paulo Coelho : Élet / Válogatott idézetek, nagyon szimpatikus kis könyv. Majd írogatok nektek belőle később ide ha épp nem leszek tele mindenféle élménnyel, mint most. Szóval könyv, meg gyönyörűsárga melegzokni. Vigyor. :)

Vacsora végefelé megérkezett a bátyám is egy karácsonnyi ajándékszatyorral. Benne csupa édesség (nosztalgia!): gumicukor (3 féle) + fütyülős nyalóka (ááá ez kiakadásig örömködés :D) + raffaello, 3 különböző stílusú, de mindnagyonjó képeslap, és a mindennek a megkoronázása egy kockadobós scrabble-változat. Utaztatható méretű nagyon aranyos és hűűdejóleszeznekem-érzetű a dolog. ;) Vigyor. Örömködés.
Anyától bónusz ajándék volt, hogy meghallgattuk együtt U2-tól az Electrical Storm-ot, amivel mostanában be vagyok kattanva. :) Aztán írt nekem jajdejó-t a könyvecske elejébe...

És akkor most nagyjából elérkeztünk a jelenhez... öröm, boldogság. Még egy-két elfelejtős köszöntés msn-en.
És hogy így estére is legyen egy naaagyszélesvigyorom írt egy verssms-t Kedves és pont mikor elolvastam, akkor érkezett meg Szélvész, a volt magyartanárom nagyon kedves köszöntő sms-e is. Vigyoooor. :)
Imádom ezt a napot.