2008. november 1., szombat

Kurt Vonegut, Jr. : Az ötös számú vágóhíd

Ha jól emlékszem, még valamikor korábban megemlítettem, hogy Vonneguttól olvasok egy könyvet. Megígértem, hogy később még majd írok róla.
Nos, nem akarok sokat magyarázni hozzá, akit érdekel, olvassa el, aki meg ismeri, annak minek mondjam? Szóval... szerintem nagyon érdekes könyv, ilyet még nem olvastam. Különös szerkezete van, ugyanis a főhős bár döntően a második világháborúban szenved, botladozik; gyakorta "kiesik az időből". Egyszerűen átcsusszan egy másik élethelyzetébe. Például abba, amikor is egy földönkívüli életforma tagjai, nevezetesen a Tralfamadoriak elvitték magukkal és egyfajta állatkertben mutogatták. A főszereplő egy eléggé szerencsétlen, elesett figura, de valahogy mégis mindig kivonszolják a nehézségekből... Sok szenvedés, ugrálás az időben és sok "Így megy ez."...
Ami különösen megtetszett az a Tralfamadoriak életfilozófiájának egy része. Ezt bemutatandó, következzen egy részlet a könyvből:

"A legfontosabb dolog, amit a Tralfamadoron megtanultam, hogyha valaki meghal, az csak úgy tűnik, mintha meghalt volna. Továbbra is tökéletesen eleven marad a múltban, éppen ezért butaság, ha sírnak a temetésén. Minden egyes pillanat, a múlt, a jelen és a jövő, mindig is létezett és létezni fog. A tralfamadoriak pontosan úgy látják a különböző pillanatokat, ahogy mi például a Sziklás Hegység egyik szakaszát láthatjuk. Ők azt is észlelni tudják, hogy mennyire állandó minden pillanat, és meg tudnak látni bármely pillanatot, amely érdekli őket. Ez csak illúzió itt nálunk a Földön, hogy az egyik pillanat úgy követi a másikat, mint a zsinórra felfűzött gyöngyszemek, meg hogy ha egyszer elszállt egy pillanat, akkor az örökre eltávozott.
Ha egy tralfamadori megpillant egy holttester, csupán arra gondol, hogy a halott személy abban az adott pillanatban rossz állapotban van, ám ugyanaz a személy számos más pillanatban remekül érzi magát. Mármost, ha én jómagam azt hallom, hogy valaki meghalt, egyszerűen vállat vonok, és azt mondom, amit a tralfamadoriak is mondanak a halottakra, ez pedig az, hogy: Így megy ez."

3 megjegyzés:

Lily írta...

Érdekes gondolat. De azok alapján amiket meséltél róla, én ezt a könyvet bizony kihagyom...

Kisvakond írta...

Hmm. Én meg pont, hogy "megkívántam" a könyvet, merthogy még én sem olvastam...
Köszönöm az ízelítőt, amely esetemben aperitivként szolgált:)

Bukfenc írta...

Anya: ahogy gondolod ;)

Kisvax: Fogyaszd egészséggel! ;)