Kedd délutánra (nov. 4.) torta és egyéb sütés volt betervezve. 15:20kor végeztem a suliban, egy óra az út haza plusz be kellett mennem a CBA-ba venni egy-két dolgot a tortához. A nagyimnak készültem gesztenyés csokitortát sütni. Egy barátnőmmel pedig megbeszéltük, hogy később ő is átjön, mert neki meg az anyujának kellett szülinapi finomságot csinálni. Mire megjött az én tortám csokis piskóta alapja már meg volt, de a krémen még dolgoztam és hát ugye a díszítés is bőven hátra volt még. Az ő elképzelése az volt, hogy egy "Boldog szülinapot" feliratot csinálunk, így is lett. Kevertünk be linzertésztát, négyzeteket vágtunk ki belőle, ezekbe belekarcoltuk a betűket, aztán kisütöttük. Közben nyilván elkészült a krémem, ketté vágtam a piskótát, megkentem aztán pihentettük az ügyet. Betűk díszítése csokikrémmel, torta tetejének beborítása csokival stb.
Ez így mind szépnek és jónak hangzik, csakhogy a mindenség valahogy nem a süteménykészítésre szánta ezt a napot.
Piskótakészítésnél a tojások semmiképp nem akartak rendesen külön válni. A tojássárgájának minden vágya volt belevegyülni a fehérjébe. Csak szokatlanul nagy küzdelmek árán sikerült a tojásfehérjéket rendesen külön szedni.
Ezek után mikor szép habbá sikerült verni a fehérjéket és a sárgájákat is, a liszt és sütőpor belekeverésekor a nehezen összehozott hab teljesen összeessett. Kissé elkeseredtem, hogy akkor bizony ez a tészta összeesik vagy meg se nő vagy egyáltalán nem lesz olyan, mint én szeretném. Hál' az égnek, ez nem így lett. Gyönyörű kis tortaalap lett belőle, mikor kikerült a sütőből.
A szerencsétlenkedés viszont nem zárult le. A krém elkészítését kapásból elrontottam. A tojássárgáját mézzel és egy csipet sóval kellett volna habosra verni, majd óvatosan beleönteni egy adag tejet. Hát én habosra vertem, majd (tej helyett) tejszínt öntöttem hozzá (abból csak nem lesz gond), majd rátettem a tűzhelyre, hisz forralni kellett. De valami gyanús volt... Átolvastam a receptet és egy "ó basszus" felkiáltással levettem a löttyöt a tűzről. A mézet nagyon profi módon teljesen kihagytam a dologból.
Itt jött a következő buktató, ugyanis nem nagyon tudtam semmi olyan eszközről, ami otthon alkalmas lenne arra, hogy "12 dkg" mézet kimérjek benne. Ilyen téren viszont nem voltam szívbajos. Néhány bluggyantásnyi méz, és kész. :)
A krém mellesleg nem lett valami esztétikus, márpedig én a tervek szerint ezzel díszítettem volna a tetejét (az elengedhetetlen csokimáz mellett természetesen). Erről is le kellett mondanom hát. Ekkor már kicsit fáradtam, nyűgösödtem, főleg, hogy a barátnőm süteménye sem úgy indult, ahogy kellett volna.
A tészta egyszerűen nem akart összeállni... szétesett, túl vajas volt stb, és mivel ő nem egy konyhatündér, én viszont ugye korábban már sütöttem linzert, nagy erőkkel próbáltam rendbehozni a fogalmam sincs hol elrontott tésztát. :)
Késő estére lettünk kész. A torta díszítése egész jól sikerült, a betűsor egész rendben összejött, bár egy betűt elrontottunk. De azért összességében a "minden jó, ha a vége jó kategória"
A konyha viszont totálkáros lett - rengeteg mosatlan, konyhai eszközök szerte-szét. Én is totálkáros voltam. Hulla fáradt és nem túl lelkes - a tudat, hogy másnap 5 körül kelek nem kecsegtetett semmi jóval. De azért nekiálltunk összeszedni a konyhát (mosogatás ezerrel). Aztán mivel a barátnőm eleve tök sok cuccal jött és végül egy tálcára tettük a sütijeit, erőt vettem magamon és hazakísértem - vittem helyette a sütiket.
A levegőn kicsit felfrissültem szerencsére, de hazaérve hiába akartam nekiállni a takarításnak, anya lepisszegett, mondván, hogy a bátyám már alszik, ne zörögjek.
Így például a tűzhelytakarítás és egyéb "nyalánkságok" szegény amúgy is nyúzott anyára maradtak, merthogy én másnap reggel mentem a nagyimhoz...
1 hete
1 megjegyzés:
Boldog névnapot kívánok ♥!
-->-----@
Megjegyzés küldése