2008. október 3., péntek

szerda 2/2

Ezután hazamentem aludni. Na nem sokat... nem visszük túlzásba. Durván 28 óra ébrenlét után 4 óra alvás következett. Meglepődtem, hogy milyen könnyen sikerült fölkelnem. Még a beállított ébresztő előtt kikeltem az ágyból. Hogy miért is "kellett" kihagynom a hosszú alvást? Mert estére programom volt! :D Az Apacukába mentem felolvasó estre. Persze mondhatjátok, hogy bolond vagyok, miért nem aludtam inkább, de azért voltam éjszakás előző nap, mert elcseréltem a délutános műszakom, hogy el tudjak menni ide. :) Szóval "muszáj" volt. Meg már másodszor hívtak konkrétan ide és nem akartam megint visszautasítani. Hiszen ha sokszor visszautasítok valamit, egy idő után már majd nem hívnak. Szóval összeszedtem magam, megnéztem a honlapjukon, hogy hová is megyek, aztán elindultam. Megtaláltam! Bekukucskáltam, körbenéztem, de senki ismerőst nem láttam, és mivel sosem jártam még itt, viszont a hely tele volt, úgyhogy inkább kint lézengtem. Gondoltam előbb utóbb jön valaki, akit ismerek és akkor majd vele keresünk magunknak helyet. Hogy elüssem az időt, és ne nézzek már ki olyan szerencsétlenül, elkezdtem a telefonomat bizgetni. Erről eszembe jutott, hogy kéne beszélni Kedvessel, úgyhogy föl is hívtam. Előző nap úgyis ő hívott. :) Beszélgettünk egy kicsit, aztán feltűnt a színen "az" ismerős és bementem vele.
Tényleg jó nagy nyüzsi volt bent, de végülis kerítette nekem egy széket. Mivel ő volt az est folyamán a költőt "faggató" moderátor szerepében, ezért ő előre sasszézott. :) A felolvasás nagyon jó volt. Egy verset olvasott a költő, egy verset énekelt egy lány. Nagyon szép hangja volt és jól gitározott. Bár a gitár része inkább csak olyan kellemes aláfestés volt, a hangja vitte a pálmát. Meg hát persze a versek. :)
Később befutottak még, akiket ismertem. A felolvasás végével össze is kupacoltunk egy felszabaduló asztalnál. Mivel ekkor kezdődött az est "faggatózós" része, ezért nem nagyon beszélgettünk, de ezt persze az éjjel során később bepótoltuk. :) Mikor a hivatalos program véget ért, a csoport, akihez csatlakoztam, menni készült. Én még nem akartam hazamenni, meg szerettem volna beszélgetni valakivel, aki még ott volt, de aztán a csapat meghívott, hogy menjek föl hozzájuk. Nem tudtam visszautasítani. Velük se beszélgettem/nem hallottam felőlük semmit már rég óta, szóval velük tartottam. Nem bántam meg. :) Imádom ezeket az embereket.
Éjjel fél 2kor ért véget a vendégeskedés. A kevés alvástól álomködös fejjel és albán pálinkától forró torokkal* siettem a 950-es busz megállójába. (* Nemrég voltak albániában, onnan van a házi! pálinkaféleségük. Először nem nagyon akartam inni, de hát meg kellett kóstolni... Elég jó volt.)
Szerencsémre elég hamar jött a busz, úgyhogy gyorsan hazaértem. Hát nem kellett senkinek bíztatnia, hogy feküdjek le aludni.

Nincsenek megjegyzések: