Mindennapi mosoly

Kezdjük a közhelyekkel: mosolyogni jó. :) Az emberek szeretik, ha rájuk mosolyognak.
Egy időben (valamikor 2 éve) játszottam olyat, hogy amikor utaztam számolgattam magam körül, hogy milyen arányban mosolyognak körülöttem az emberek. Utazás közben persze nem sok vigyorgó embert látni, itt Pesten legalábbis biztos nem. Néhány elkeserítő statisztika után abbahagytam ezt az unaloműzőt.
Tavaly azonban kitaláltam magamnak egy kicsit másfajta játékot. Nem egy állandó elfoglaltság, de segít jó pillanatokat lopni a napomba. (és nem csak az enyémbe!)
Az egész úgy kezdődött, hogy mivel a Lehel térnél szállok föl a metróra és elöl jó nekem, ezért előfordult, hogy pont az orrom előtt volt a metró vezetőfülkéje. Kíváncsian nézegettem, kik is azok, akik az egész munkaidejüket ebben a nyomasztó alagútrendszerben töltik.
Egyszer-egyszer előfordult, hogy a vezető "visszanézett" és egy ilyen egymásra mosolygás öröme után eldöntöttem, hogy ha csak tehetem, megörvendeztetem a metróvezetőket egy mosollyal. Nem sok örömteli dolgot láthatnak a vezetőfülkéből, legalább akkor én idióta jókedvű, rájuk vigyorgok néha. Persze van akinek nem tűnik fel, hogy figyelem, így a "játék" elmarad, de érdekesmód, akikkel "felveszem a kapcsolatot", azoknak amikor leszállok, valahogy mindig megtalál megint a tekintetük, újra összemosolygunk, esetleg intünk egymásnak. :)
Ma kezdtem újra ezt a tavaly, iskolaidőszakban elkezdett szokást... :) Jó volt. Két mosollyal több mára. :)