Megrebbenő,
felreppenő,
végtelen tánc az álma

Az éjbe szállt,
a fényre szállt,
elégette a lámpa...

2009.10.11. Séta hazafelé

Várakozás...

Nemsokára itt a hétvége. Pontosabban a HÉTVÉGE. Így, csupa nagy betűvel. Ugyanis rég nem volt már ilyen, mint most lesz.
1. Nem dolgozom!!!! (csak ma 8:30-tól 22:00-ig, meg holnap 16-22ig, de hát az ugye péntek, az nem lóg bele)
2. Otthon alszom. - ami azért annyira nem ritkaság, de a nyári idemegyek-odamegyek, vidéken Naginál, hostelben, össze-vissza napokhoz képest jóó
3. Alszom - emeljük ki ezt a részt. Persze még semmi sem biztos, de nincs buliterv a hétvégére és most nem is vágyom rá. (Majd jövő héten - haha! :D)
4. Lightos program lesz - Corwinnal megyünk a Fiumei úti sírkertbe, ami így nem éppen egy tipikus, hűdejajdejó program, de a Nagy Rajzolás keretében rendezett bigyóra megyünk, szóval beszélgetős, rajzolgatós dolog lesz, ami máris jobban hangzik. :)
5. családozás lesz - szombaton késődélután megyek, meglátogatom (lehet, h a bátyám is jön) Apáékat az új munkahelyükön - illetve félig-meddig "fészek is" azt hiszem.. mindenesetre még nem voltam ott, szóval nem tudom. De vacsi lesz, beszélgetés és remélem jókedv. :)
6. eeeerdő lesz - Pár napja úgy döntöttem, hogy nem járja, hogy folyton csak epekedek (minden reggel) hogy de jó idő van, kirándulni kéne ahelyett, h iskolába/munkába indulok... szóval írtam sms-t Medvének és úgy néz ki, hogy vasárnap körbejárkáljuk a Normafát.. majd még meglátjuk mennyire aktívan - csak fűben heverős, falevélnézegetős vagy körbekirándulós, rohangászós jelleggel... Majd kialakul. Ami jólesik... Mindenesetre fényképezőgépet viszek. Az kell. :)

Nyaff

Nagyon szar estém volt. Lefeküdtem aludni, de nem voltam álmos. Magamra parancsoltam, hogy márpedig aludni kell, nem kelünk fel bármit is csinálni, mert reggel meló van, kelni kell. Hiába. Lehet, hogy röpke 1-2 órára sikerült elszundítani, nem tudom... ilyenkor este olyan furcsa az ember időérzéke is, meg úgy egyébként is olyan homályosak a dolgok... Azt mindenesetre tudom, hogy folyt az orrom... De úgy rendesen, elcsöppenősen. Na ettől aztán végképp nem tudtam aludni. Úgy még el-eltudok aludni, ha nem kapok levegőt az orromon - nyitott száj és kész... de így! Hát így nem. Elfújtam egy tonna zsebkendőt, próbáltam kitalálni valamit. Két takaróval és nyitott ablakkal alszom még mindig - na hát az ablakot most becsuktuk. A közérzetemen javított, de ennél többet nem nagyon segített. Átkúsztam anyáék szobájába orrspray után kutatva - sikertelen küldetés. Közben konstatáltam, hogy olyan érzés, mintha hátul a torkomnál lenne egy seb. Nagyszerű! Ez is nagy örömmel töltött el persze. Kicsattogtam a konyhába (1:35) megettem egy kekszet és belapátoltam 3-4 kiskanál mézet. Vagy 4 percig ez javított is a helyzeten. Közben ahogy visszamentem a szobámba, magamhoz ragadtam még egy jó adag papírzsepit. Egy kis műanyagszatyorba összeszedtem az addig a földön az ágy mellett ténfergő használt zsepiket. Trombitáltam egy sort - hosszútávú eredmény semmi. Bekrémeztem a kezem, arcom. Forgolódtam, vakaróztam, orrot fújtam - és rettentő hálás voltam, hogy anyáék nincsenek itthon, így legalább nem zavarom őket. Megint kimentem a konyhába (2:45) - rátaláltam egy orrspray-re, ám alig volt már benne szufla és egyébként is a folyton elcsöppenő orromon nem nagyon segített... nem jutott el odáig, ameddig kellett volna. *sóhaj* Még 2 kanál méz. Vissza az ágyba. Megcseréltem a takaróimat, hogy a puhamelegbújós legyen alul, így talán jobban úgy érzem majd, hogy melegben vagyok... Felkel, szenved, zene betesz, orrot fúj, visszafekszik. Közben olyan érzésem volt, mintha nagy nyomás lenne a fejem bal felében (arcüreg, fülkörnyék) és hát persze a torkom se százas. Fincsi...
Viszont ez volt az első reggel, hogy az első ébresztőre nem csak hogy felébredtem, de azonnal föl is keltem. Pocsékul éreztem magam. Természetesen trombitálással kezdtük a napot. Aztán azzal, hogy gyorsan zoknit húztam a lábamra. Utána ki a konyhába - teakészítés. Felöltözés, orrfújás, 1 kanál homoktövislekvár, ténfergés. Vízforralás. Feltúrtam a szekrényt kamilla után, de nem találtam. Végülis citromfűvel inhaláltam kicsit. Nem mondom, hogy sokáig, vagy megváltotta volna az életem, de talán valamit segített. Ezután fogtam a telefont és betelefonáltam Kishercegnek, hogy tud-e bent maradni kicsit tovább. Gondoltam adok magamnak egy kis időt, hogy összeszedjem magam. Szerencsémre ráér...
Így aztán csináltam magamnak reggelit - ham&eggs, pirítós és úgy döntöttem a francot se érdekelnek a vendégek meg az illik -nem illik én akkor is eszem most fokhagymát, hátha segít. Szóval két szelet sonka, két tojás, két pirítós, egy gerezd fokhagyma, egy bögre mézes tea.
A lefőzött tea nagyját átöntöttem egy 1,5 literes üvegbe és visszakucorodtam a szobámba.
Most itt ülök és nyavajgok a laptopomnak. Nyiff.
Még adok magamnak 10 percet, aztán összeszedem magam és bemegyek dolgozni...

Kultrprogram

Este, munka után egy kis szusszanásnyi vegetálás után kultúrálódtam. Az erzsébetvárosi művelődési házba mentünk Medvével. (Én különböző okokból terveztem odamenni, Medve meg meglepetésként betoppant a napomba, úgyhogy magammal vittem :))
Versszínház Radnóti költeményekkel, jó festmények körbe a falon, hárfajáték, esti séta, kellemes beszélgetés. Mi kell még?
Nem sok.. nekem már csak egy kis alvás.. megyek is... holnap reggel megint munka...

Bocsássatok meg...

Egyszerűen nincs kedvem mesélni. Most csendes vagyok.. megrebbennek bennem a gondolatok, mint a hárfa húrjai a szélben, de nincs kedvem mesélni... Megírandó levelek sorakoznak a táskámban és levelesládámban, napról-napra gyűlik a sok le nem írt élmény és benyomás. De most nem tudok... most egyszerűen csak létezem, elveszek egy dallamban, próbálom megtalálni magamat a gyantasűrű percekben... vagy függetlenedni a testemtől - megint a bőröm. Ilyenkor, mikor pergamenborított vagyok, mikor rossz érzés, ahogy egy mosolytól megfeszül a bőr az arcomon, ilyenkor csak figyelek és nem élem azt a pilletáncot, amit máskor. Nem fecseg-csacsog-cseveg. Libben erre-arra... de mégse úgy... csak lusta, elmélázott szárnycsapásokkal...

Rövid helyzetjelentés

Suliban vagyok, kattintgatok... volt egy 15 perces órám...
ááálmos vagyok - este megint zsizsegés volt (Jamie Winchester koncert), 1kor sikerült lefeküdni. :)
Reggel isteni illatra keltem - Anya forró pogácsával indított neki a napnak - igen, lehet irígykedni. ;) :P
Most csak ennyi.. nem akarok itt regényeket írni... Mondanám, hogy majd otthonról, de most megint sűrű napok lesznek lehet.... madj meglátjuk. Pedig mennyi mesélnivalóm van... *sóhaj*

Fáradtság kontra serteperte

Ma délelőttre egyébként nagy terveim voltak otthon. Na jó... azt hiszem inkább voltak kósza elképzelések, mint tervek. Mindenesetre sokáigalvást terveztem, aztán nagy lendülettel rendrakást és takarítást.
Ehhez képest 9 után valamivel keltem (mondjuk az elmúlt hat napi 6:50-hez képest ez elég jó). Ezzel a lendülettel fél 11ig szüttyögtem. Számítógépen molyolás, takaróba csavartan üldögélés, hajmosás, szárítás, magazin lapozgatás... Utána kitaláltam, hogy most már illenék reggelizni is. Következett még egy kis szöszmötölés. És akkor valami elképesztő fáradtság tört rám. Zenét hallgattam és elfeküdtem az ágyon - magamra húztam egy takarót és egy idő után már csak szuszogtam... még hallgattam a zenét, de már nem nagyon voltam magamnál. Nyakig húztam a takarót, aztán egy ponton a fejemre... Sokáig feküdtem így - legalábbis annak tűnt. Mindig elhatároztam, hogy ha a következő szám valami gyorsabb lesz, akkor felkelek. Hát nem...
Csábított a gondolat, hogy megadjam magam és aludjak, míg lassan össze nem kell szednem magam ahhoz, hogy munkába induljak. Nem hagytam magam. Lehúztam a fejemről a takarót, majd megbírkóztam a szemembe tóduló rengeteg fény okozta kellemetlenséggel. Felkeltem - 12:30. Takaróba csavartan kislattyogtam a konyhába, hogy vizet forraljak - nem akarok rászokni, de gondoltam most mindenképpen jó lesz egy kávé. Így is lett... Géphez ültem, csináltam egy nescafét, aztán összeszedtem magam. Leszedtem a már száraz ruhákat és kiteregettem - ennyire futotta a délelőtti lendületből, hogy betegyek egy mosást. Aztán nekiálltam, hogy legalább egy részét megcsináljam annak, amit akartam:
Kipucováltam a mosógép öblítő részét mert már nagyon fújjos volt. Ha már nekiestem a mosógépnek, letörölgettem, kapirgáltam, mostam - hol mire volt szükség. Aztán kád- és, mosdókagyló-sikálás, tükör letörlése, mosószereket tartó doboz kimosása (az öblítős részt leszámítva asszem ez volt a fürdőszoba legmocskosabb tárgya). Utána meg felmosás, mert Anya mindig azt mondja, hogy ha már megcsinálom a pucoválást, akkor már fel is kéne mosni... Míg száradtak a dolgok, felporszívóztam az előszobát és a konyhát. Aztán tiszta kilépőt tettem a kád elé, majd elégedetten visszaültem a gép elé.
Kis győzelem. - Megcsináltam egy részét annak, amit akartam.
Persze még így is lehet, hogy meg leszek búbolva - ott felejtettem a mosatlant..... soha semmi nem tökéletes. Na mindegy...

Sosem nyugton...

Nnnah...
Ma sem megyek haza rendes időben...
Kiderült, hogy a másik hostelből az egyik ausztrál srác nemsokára hazamegy, és hogy ma lesz a búcsúbulija a Mumus nevezetű romkocsmában. Nesze nekem... :) Hát nehogy már ne legyek ott. :) Igaz, hogy nem sokat lógtunk együtt, de bírom az idiótáját, szóval megyek...

Szeretetcsomag

Reggel találtam a hűtőben egy üvegecskét, rajta a nevemmel. Benne gyümölcssali. Behoztam a munkahelyre és most épp örömmel forgatom a számban az édes barackdarabokat.
Köszönöm szépen Anya!!

Dilemma

Ma este vacsizni mennénk az egyik barátnőmmel. Sokféle tervváltozat volt már, mindenesetre most úgy áll, hogy lehetőleg többen mennénk, persze ki tudja összejön-e... Pénz, idő, kedv és hasonlók kérdése.
Mindenesetre az én dilemmám az, hogy mit kezdjek a bátyámmal. Őt időközben elkereszteltük Gombának, szóval valószínűleg így fogom itt emlegetni. :)
Szóval.. a helyzet az, hogy ő per pillanat munkanélküli... és pénznélküli. Mondjuk ezutóbbi rá nagyjából mindig igaz - nem egy spórolós fajta. Lényeg, hogy a baráti köröm egy részével kezd jóba lenni. Jön velünk kocsmázni, vagy csak úgy.. viszem majd koncertre, stb. Neki nem nagyon van saját baráti köre és így ez egy lehetőség arra, hogy normális emberi kapcsolatai legyenek, hogy végre megtanulja, hogy kell társaságban létezni, beszélgetni, talán odafigyelni a másikra, és ez teret adna neki arra, hogy másokat is megismerjen. Na de akkor most mit csináljak? Edd meg amit főztél alapon cseszegessem, hogy hát ha fektetnél energiát a munkakeresésbe (ami tudom, hogy most különösen gázos dolog, de ha az ember otthon ül és a számítógépen játszik, akkor egyébként se történik sokminden) akkor legalább lassanként lenne kilátásod arra, hogy pénzed is legyen. Vagy ne foglalkozzak ilyenekkel és egyszerűen hívjam el, fizessem ki az övét is. És ha már itt tartunk - hitelezzem neki, vagy hívjam meg? Már így is lóg nekem pénzzel, mert a múltkor elvittem magammal valahová.. aztán még valahová stb. És persze akkor se volt pénze. Nem hagytam neki, hogy visszafizesse. Mondtam neki, hogy majd ha munkája lesz... Viszont nem-e vagyok egy rohadt dög, ha a saját bátyámat nem segítem ki ilyesmivel.. hiszen hát a testvérem. Jót tenne neki... jól érezné magát stb. És nekem per pillanat van munkám, kapok fizetést. De akkor itt jön a másik fél... mostanában egy rakás pénzt költöttem, és valószínűleg a jövő hétvégén is el fogok költeni egy csomót... Jövő héten kezdődik a suli - kevesebbet fogok dolgozni, kevesebb lesz a pénzem, plussz ebben a félévben ösztöndíjat sem kapok, nyelvtanárhoz akarok járni...
És vagyok olyan kattogós, hogy mindez végigfut az agyamon... Ááááh... Na jó. Felhívom, hogy jöjjön és kész.

Kattanás

Ha még emlékeztek rá, januárban rákattantam a Paddy and the Rats nevezetű bandára. Ezután időről időre a bejegyzéseim jobbára a különböző koncertek köré fonódtak. Hát ez a kattanás egyáltalán nem múlt el. De nem akartam, hogy ez a blog csak arról szóljon, viszont akartam valamit, ami kibővítve arról szól... így megszületett a következő "közösségi"-blog:
http://pubnroll.wordpress.com/
Nem csak én írok benne bejegyzéseket, de minden az én kezemen fut keresztül, többnyire az én fotóim lesznek fent és igyekszem majd az elmaradt beszámolókat is bepótolni. Szóval aki erről az őrületemről olvasgatni, az megtalál ott. :)

Blogszülinap

"Átaludtam" a saját szülinapomat... Július 31-én tettem fel az első bejegyzést, augusztusban kezdtem meg igazán az írást. Akárhogy is nézzük, most már egy éve létezik a blog. Szóval ezennel meghúzom a fülét. :)

Itt vagyoook...

Kámfor kisasszony visszatért.

Már sokszor próbáltam összeszedni magam, hogy újra írjak – bőven lett volna miről, de valahogy soha nem jutott el odaáig vagy az idő, vagy a lelkesedés... valami mindig hiányzott. Amiről úgy gondoltam, hogy esetleg szívesen kiöntöttem volna a lelkem, arról viszont nem ír(hat)ok. Őket nem akarom ide kiteregetni... A dolog másik felét meg nem szeretném, ha ők olvasnák...

Szóóval...

A változatosság kedvéért megint a munkahelyen vagyok éppen. Ez az 5. délelőttöm most egymás után. Holnap is meló.. holnap után is. Sebaj. Utána lesz egy nap szünet, két nap meló és egy hétvége-őrület. :)

Két hónap szünet alatt felhalmoztam annyi élményt, hogy órákig tudnék mesélni. Persze erre most sem lesz időm, de azért majd megpróbálom összeszedni magam. – még májusról is van pótolnivalóm.

Voltak kalandok, kiborulások, tervek, lelkizések, koncertek, kocsmázások, soook munka, kis nyaralás és megannyi más valószínűleg eszembe sem fog jutni minden, nemhogy leírjak mindent. Főleg mert ugye menet közben is zajlik az élet, szóval a most-ot is le kéne írni. :)

I’ll do my best! :)

Szün - nyaralok

Mostanában nem nagyon sokat írtam - pedig lett volna miről de hát pont ezért nem írogattam, mert éltem, rohangáltam, dolgoztam, buliztam épp csak nem aludtam és nem blogoltam - itthon hullaállapotban bezuhantam az ágyba pár órára aztán pörögtem tovább, amerre fújt a jókedvem.
Most viszont "hivatalosan" is szünetet tartok, ugyanis megyek Újhutára 6 napra, ott pedig nem nagyon lesz netem. Reggel 8kor megy a vonatom... (azaz már megint nem lesz alvás)
11-én reggel indulok át Miskolcra, hogy délután és este Paddy and the Rats koncertre ugráljak és az idióta barátaimmal bolondozzak.
12-én reggel/hajnalban vélhetően hazakeveredek, kipakolom a hátizsákomból, amit viszek tovább és a Balaton felé veszem az irányt - levonatozok a nyaralóba, hogy további egy hétig lógassam a lábam. :) Lehet irigykedni! ;)
A Balcsin már lesz netem elvileg, szóval ha minden jól megy, onnan már lehet, hogy jelentkezem.. majd meglátjuk.
Puszi mindenkinek!

Szerda röviden és képekben

Program: 8-16:30ig munka
19től Anyáékkal vacsi a Tündérkertben - megünnepelendő a bátyám rózsaszín kis műanyagkártyáját (=jogsit kapott a drága :) )
21 körül Corwinnak visszapasszolni a pendrive-ját (ebből 1 órás beszélgetés lett a Határ úton a kocsiban)
23 körül értem Újpestre, hogy Naginál zárjam a napot. - Rabló römi party hármasban az anyujával, zebratorta, toszkánai csokitorta, filmnézés, roséivás, sajt-majszolgatás, zenehallgatás, csacsogás.
Reggel fejedelmi és gyönyörű reggelim volt. Plussz míg készült, ki voltam tiltva a konyhából, úgyhogy macskát fotóztam. :)

Tündérkert - uborkasali

2 személyes Tündérkert tál (hárman ettük)


Erdeigyümölcsös kosárka - nyamm


Toszkánai csokitorta (na ez isteni)

Díjnyertes rosé (savanyúúúú)


Zebratorta
(kicsit száraz, sztem lekvárral lenne tökély)

Az egyik macska
(a másikról nincs fotóm, mert a szekrény tetején aludt)

Macska a gyönyörű és isteni reggelimmel :)

Szabadsáááág

Ma még délelőttös vagyok, aztán 2,5 hétig OFF!!!
Vasárnap megyek a Zemplénbe egy hétre, aztán Miskolcra egy napra, majd a bátyámmal Balatonra - valószínűleg egy hétre.
Juhéjjj!!

Paff...

Mégsincs vége.
Megbuktam.
Pénteken pótvizsga.

Pannónia feszt - első felvonás

Pannónia fesztivál
05.28-31.
Odafelé

Miután megírtam nektek a lelkes búcsúbejegyzésemet, nekiindultam a pályaudvar felé.Nagi hozott egy rakás saját készítésű kínai jellegű kaját, úgyhogy a vonatozás elsőszámú programja részünkről az volt, hogy míg körülöttünk mindenki a lerészegedésen dolgozott, mi belaktunk. Inni viszont nem vittünk semmit, még egy nyavajás fél literes ásványvizet sem, szóval rendesen áldottuk magunkat az eszetlenségünkért – vagyis leginkább az enyémért, hisz Nagi hozott enni, nekem kellett volna valami üdítőt vinni. Na mindegy, túl éltük. Aztán dalszövegeket olvasgattunk, beszélgettünk egy „kedves” orosházi pasassal, aki mindenre húzta a száját, nagyon menőnek gondolta magát, kissé ittas volt és amint megtudta honnan jöttünk, közölte, hogy ja „bunkó pestiek”… Ezután persze még megkérdezte, hogy nincs-e valami alkoholunk, amivel meg tudnánk kínálni....igazán kedélyes beszélgetés volt…
Jah, azt el is felejtettem mondani, hogy persze a vonat tele volt fesztiválra igyekvő emberekkel és mivel Nagi az utolsó percekben ért oda, nem nagyon volt helyünk. Fülkés vonat volt, szóval a kupék melletti keskeny folyósóra dobott táskáinkon vertünk tanyát, ami igazán vicces volt, mert persze valahányszor valaki el akart menni mellettünk, fel kellett állnunk, felkenődni a falra, neki meg átlépni a táskákat. Persze nem mi voltunk az egyetlen „útonállók”, szóval kész sorfal volt a vagon egyik fele.

Miután megérkeztünk, elindultunk, hogy fesztiválbuszra pattanjunk. 100 Ft-ért mentek a feszt buszok a vonatállomásról oda-vissza, illetve a buszpályaudvarra is, mint később megtudtuk. Persze a buszra felszállni teljesen esélytelen volt. Töménytelen sok ember volt így mi rövid tanakodás után úgy döntöttünk, hogy gyalogolunk – a birka effektus mindig bejön alapon elkezdtünk arra menni, amerre a tömeg. Közben ruhaváltás volt, mert mindenki húzta az agyam, hogy milyen hideg lesz, meg eső meg minden, szóval hosszú ujjú pólóban és pulcsiban mentem… persze verőfényes napsütés volt és fullasztó meleg – de legalább volt egy kis szél.

Hát mondanom sem kell, majd meg pusztultunk, mire odaértünk. Nem olyan nagyon hosszú séta (pár kilométer), de a nagy táskák + meleg + egy-két „kellemes” kis emelkedő kombináció tökéletes volt arra, hogy úgy érezzük, rendesen megküzdöttünk, mire odaértünk. Mi Nagival be is trappoltunk egy autószerelő műhely udvarára, hogy kérjünk 1-1 pohár vizet, mert az már nagyon hiányzott…
Egyébként külön bosszantó volt, hogy persze 3 fesztivál busz ment el mellettünk, mire fölértünk és az egyik ráadásul szinte üres volt. Szórakozásból, unatkozásból vagy mert „egy próbát megér” a hosszú-hosszú hátizsákos sorból mindig volt valaki, aki próbálta leinteni az elhaladó autókat, de persze senkit nem vettek fel…Kimerítő séta után végre megérkeztünk a bejárathoz, lerogytunk a fűbe, a benzinkútnál vettünk magunknak egy másfél literes ásványvizet és vártunk a bebocsátásra…

Jóreggelt!

Szépjóreggelt mindenkinek!

Csak rövid helyzetjelentés - alvás-állapot
Pénteken éjjel (vagyis az már szombat hajnal) 2kor feküdtem le, kb 4 órát aludtam, szombaton 6:30kor keltem.... szombaton éjjel nem aludtam. Vasárnap reggel vonaton zötykölődve aludtam 2 órát, meg aztán reggel kb 10től + 3 órát. Ezután 16:00-ra jöttem be dolgozni - dupla műszak. (16-8:30). Most 5:45 van és még mindig élek. :D
Most már kihúzom 8:30ig. Igazából elég csendes éjjel volt, akár aludhattam is volna, de valamiért mégsem. Nem baj, mert ügyködtem, msn-eztem, éééés nektek is készült valami. Termékenyek ezek az éjszakás műszakok.
Ha nem szállt volna el a net a laptopomon, akkor lehet, hogy kész lenne az egész, így nincs meg csak az első és az utolsó "fejezet", de nyilván az utolsót nem fogom feltenni a megelőzőek nélkül... akárhogy is.. hiánypótlás folytatódik.

Pótlás

Egy hónap után megérkezett az első pótlás.
Tudom, Pannónia fesztet ígértem, de ezt már előbb...

21.

Boldog szülinapot Nyüzsi!!!

Vizsgavége

Most értem haza.

Kéééééééééééééééééész vagyok!

Minden vizsgán túúl... jippiiiii!!!

Négyest kaptam - kedvesrendesaranyossegítőkész volt a tanár, legalábbis velem. Hála és köszönet! (kicsit aggódtam, hogy megjegyezte, hogy bár bent voltam minden óráján, mindet át is aludtam...)

(Nymphának még tessék drukkolni, neki még van hátra kettő)

Az adózási ismeretek vizsga eredményem még nincs, de feltételezem, hogy nem buktam meg.

Most aludnom kéne, mert az esti 3 órás álomország nem volt éppen elég, reggel olyan voltam, mint egy élőholt, de valahogy átlendültem a holtponton, szóval most épp egészen pörgök... de nem akarok. Négytől munkahelyenszenvedés lesz, szóval pihennem kéne. Most bent nagy pörgés van, elindult a szezon, szóval jó lenne, ha nem hulla-üzemmódban tolnám a délutánt.

Holnap meg takarítás-rendrakás-tortasütésmegilyenek... asszem... hogy valójában mi lesz, azt majd meglátjuk. Mindenesetre este jön át Nyüzsi csacsogni...

Nem ígérem, hogy most hopp bepótolok mindent, mert máris sűrűsödnek a napok, de most már majd talán..... Igyekszem becsszó! :) Ma is legalább még 2-3 dologról szívesen leírnám a gondolataimat, de ha ittragadok, nem lesz pihenés, ha alszom, nem tudok írni... bent meg sztem nem lesz időm... de majd kialakul.

Mentem... nektek szép napot! Nekem szép álmokat! :))))

Szemétdomb

Most éppen itt ücsörgök a földön, alattam párna, padló, lábam az ágyon, hátam a komódnak döntve, körülöttem pár négyzetméternyi privát szemétdombom. Szenvedek.
Holnap vendéglátás és szállodamenedzsment vizsga. Szóbeli. fúúúj.... nem nagyon tudok semmit és nem is érdekel. Ez utóbbi nagyobb gond. Na de majd éjjel tanulok remélem. Hátha...
Anyáék most indultak le a Balatonra.... Bátyám még nincs itthon, de majd ha megjön nem sokkal utána el is megy elvileg - pénteken mindig a Papánál alszik. Akkor enyém lesz a lakás - jeeej!
Rendet kéne rakni, takarítani, kidobálni egy csomó szarságot. Már nagyon elegem van a szobámból. De nem most kéne ennek nekiállni, így vizsga előtt, jóformán semmit nem tudva... de aztán meg nem fogok... Mondjuk vasárnapra elvileg áthívom Nyüzsit, hogy meghúzzam a fülét -még ki kéne neki találni valami fincsi tortát- akkorra legalább látszatra össze kéne pakolni.
A ruhásszekrényemből is ki kéne mindent pakolni, leselejtezni aztán visszapakolni, ami marad. Az egy egész délutános program és már hónapok óta húzom. Ott kezdődött a káosz... ami most a szobám minden szegletén terpeszkedik. Borzasztó.... De most legalább kidobtam egy adag szemetet - apró haladás, de sok kicsi sokra megy alapon ennek is örülünk... vagy legalábbis úgy csinálunk, mintha...

150.

Ez itten a 150. blogbejegyzés... öröm boldogság... vagy valami ilyesmi.

Ma este

Most épp a munkahelyen üldögélek. Még 2 óra itt, aztán repülés haza, szusszanás, összepakolás és induljon a banzaiii! :)
Nem tudom, hogy mikort fogok beszámolni erről a buliról, ha egyáltalán... de akkor már előre vetítem a dolgokat, mert nagyon rápörögtünk a dologra. Próbáltunk jóó sok ember beszervezni.. több-kevesebb sikerrel (de részemről az átlagnál mindenképp többel eddig)
Szóval jön Medve, Mufurc és én persze, mint általában. Mufurc hívott még 4 ember, akik elvileg jönnek, részemről jön Corwin és a tesója, Aggódomka (azt hiszem őt még nem neveztem meg eddig, szóval most lett elkeresztelve - egyik csoporttársam), jön Nagi, Kisherceg. Ők elvileg biztosak. Nympha sajnos nem jön - hüpp hüpp. Pillangószivet is hívtam, de úgy néz ki, dolgozik, szóval nem tud jönni.. azér még csábítom, hátha munka után... Nyüzsi naagy kérdőjel. Érdeklődött - hol találkozunk, hova megyünk, de mikor rákérdeztem, azt mondta nem tudja, olyan hanggal, mint aki nem jön - majd meglátjuk. Kószát még nem tudom. Azt mondta anno, hogy jön, de szerintem nem.. próbáltam hívni, de nem értem el - azért még reménykedek. :) Plussz győzkődtem a bátyámat is.. meglátjuk.
Szóval ez nagyjából a csapat...
tervek:
21-21:30 körül kezdődik elvileg a koncert. Mufurcot meggyőztem, hogy menjünk le már 20 órára a Wigwamba nyüzsögni, beszélgetni, inni. Szóóval elvileg 8tól indul a jókedv (vagyis már féltől, mert akkor találkozunk :))... Ezek után jön a vicces-necces része, ugyanis Nagi is, én is készülünk sütikkel :enyémet lásd lentebb - pogácsa, brownie - ő gesztenyés kockát csinál meg sajtos stanglit... Ennek a kényes pontja, hogy elvileg a Wigwamba nem lehet kaját bevinni. Hááát... majd "leetetjük a biztonságiakat" vagy bevetjük a "nagykérlelőszemek és szempillarebegtetés" nevű technikát... még kialakul. :D Mindenesetre én megígértem a Sonnynak még Szolnokon, hogy itt lesz süti - ő nem biztos, hogy emlékszik rá, de én igen... szóval LESZ süti. :D
A másik szórakoztató dolog amin át fogunk esni, hogy Mufurccal megegyeztünk, hogy kipróbáljuk az Irish carbomb nevezetű italt.
http://www.youtube.com/watch?v=2BbDLUDe1qw&feature=fvsr
Guinness + Jameson + Bailey's... minden ami ír.... állítólag rögtön meg kell inni, mert ha állni hagyják, a krémlikőr elkezdt szétgusztustalanodni benne (szakszó, mi? :D) és akkor egyre rosszabb íze lesz....de az ígéret szerint egyben lenyomva csokis tej ízű. Na majd meglátjuk. :)
Ezek után már nem lesz megpróbáltatás (ha jött volna Nympha, lenne még egy ígéretem egy Long island koktélra, de így ez kimarad) .... koncert, ugrálás, happiness... :) Remélem minél tovább tart majd....
Bevagyoksóóózva :) :) :) :)

juhéééj!

Ötös lettem a Magyarország turisztikai erőforrásai nevezetű tárgyból.. juhúú! Öröm, boldogság! :)
Még két vizsga van hátra szerda-szombat... kissé parásak... mármint leginkább az, hogy még nem tanultam, de azért remélem talpra esek.

Közben megjegyzem itt is, hogy a Pannónia feszt beszámoló nem marad el, csak késik... de így, hogy már többen érdeklődtetek, biztosan megírom majd, csak sokszor úgy el-elhessegetem a dolgot, merthogy "úgyse olvassa senki", és akkor inkább csinálok mást. :) De hát ha nincs igazam, akkor majd nekiülök. Még a Pierrot-koncertet se írtam le...
Azóta meg voltam Mucha kiállításon, könyvhéten, nagy beszélgetéseken meg úgy egyáltalán.. éltem, zsizsegtem, kattogtam.. lenne miről írni, csak megcsappan a lendület, aztán meg nem szedem össze magam.
Igyekszem a héten pótolni, de nem ígérek semmit.. Holnap délelőtt munka, este koncert, szerdán vizsga, szombaton vizsga.. közben tanulni kéne gőzerővel... meglátjuk.
Na de megyek aludni, mert holnap koránkelés és már ma is majdnem bealudtam a munkahelyen.

Tegnap reggeli

Tegnap reggel azzal kezdődött a napom, hogy a bátyám benyitott a szobámba (szerencsére már ébren voltam) és közölte, hogy: reggeli!
Ehhez tudni kell, hogy szinte soha nem eszünk együtt... én Anyáékkal néha, de a tesómmal soha.. annyira más időzónában élünk, hogy a közös étkezés nagyon ritka esemény... néha esténként összejön, de reggel....
Na hát tegnap reggel ez várt a konyhában:


Ugye milyen jó dolgom van? Múlt héten meg ebédet csinált...
Hiányzunk neki.. nem nagyon van itthon most családi élet. Anya mókuskerékben van, ha meg jön a hétvége, akkor menekül a Balatonra (jól teszi :)), én most hülye üzemmódban vagyok, szóval itthon használhatatlan vagyok - folyton bulizni, zsizsegni megyek, mikor nem, akkor munkában vagyok, vagy úgy csinálok, mint aki tanul (következésképp én is alig találkozom a család többi tagjával, a szobám már hónapok óta káosz (néha kisebb javulások) és úgy egyáltalán nem vagyok jelen...) a bátyám meg ugye szintén mókuskerékben robotol -munka-haza-agyhalottállapot-alvás-munka... Hétvégén próbál regenerálódni, de nem mindig sikerül...
Mindenesetre szegény nagyon kivan, de hétvégente aranyos-üzemmódba zökken. :) Csak azt sajnálom, hogy annyira el van telve a munkahelyi baromságokkal, hogy semmi másról nem tud beszélni... beszél"getni" eddig is nehéz volt vele (vagy ő beszél vagy esetleg hallgatja, hogy mások..), de most meg aztán... egy merő panaszáradat szakadt a nyakamba a tegnap esti sétánkon. DE nem baj, megérte, mert azt mondta, hogy most jobban érzi magát, hogy elmondta valakinek - bár én a végére már főbe akartam lőni magam, de ezt neki nem kell tudni.
Mindenesetre most kettőnk közül otthon ő az aranyosabb azt hiszem, az ő szobájában van rend... - javítás: benéztem.. ez már nem igaz, de egy hete még az volt. :)))
Mindegy.
Szeretem.
Köszönöm! :)

Ez meg itt a büszkeségé

Ma a délelőttömet sütögetéssel töltöttem. Készült egy adag pogácsa. (Kissé sótlan, de mindig ez van...... azért el fog fogyni, nem aggódok - de legközelebb beleborítom a sótartót a tésztába :D)



Éééés a büszkeségem (bár nem ebben az idióta formában :D) hogy a múltkori után most sikerült isteni és normálisan kinéző brownie-t összehozni!! :) (A normálisan kinéző nem azt jelenti, hogy szép... a brownie a ronda-de-finom kategóriás süti... de szerintem magához képest nagyon széép volt... meg főleg a múltkorihoz képest.))
Így elég gyagyán néz ki, de hát nem vagyok normális.. ennyi. Enni! :D

Ez itt a reklám helye

Féllábbalmárkint

Táska összepakolva, Bukfenc: menetkész, felpörögve, fullvigyor - Indulooooooook!!!!!!

Besózva

Holnap megyek Várpalotára!!!
Kaptam kölcsön sátrat, túrahátizsákot, polifoamot, a zene biztos jó lesz, már csak egy kis szerencse kell, hogy ne zúzzák le/lopják szét a cuccaimat, meg valami csodaszer, hogy a sok ugrálás után ne tolókocsiban jöjjek haza - de hát optimista vigyorral állok elébe, mint mindig. :D
Vigyázat Pannónia fesztivál, megyeeeeek!! :)

Lovas nap

Tegnap elott lovas napon voltam a Halapi lovardaban apaekkal. (bocsi, most nincs ekezetem)
Ha sikerul lenzulnom a kepeket apatol, akkor majd mutatok nektek par szep fotot.
A nap egyebkent nezelodessel, losimogatassal es etetessel, egy kis ijaszkodassl, rajzolassal, lablogatassal, fan uldogelessel, hulyeskedessel, nevetessel, falatozassal, napsutessel, szellel, fotozassal telt. Elveztem nagyon. :)

Szolnok - második felvonás - úton hazafelé

2009.05.20. hajnal 3:40, vonat Miskolcról
-------------------------------------------------
Ha valaki, hát én tényleg valami óriási szerencsecsillag alatt születtem.
Most 3:40 van és a Miskolcról induló első vonaton üldögélek. Úgy történt az eset, hogy a srácok megkérdezték, hogy kerülök haza Szolnokról. Mondtam, hogy 3-tól fél óránként vannak vonatok - az jó, de addig mit csinálok? (0:40 körül volt vége a koncertnek és ők nem maradtak ott, hanem indulás haza Miskolcra) Vince félig viccesen felvetette, hogy elvihetnek Miskolcra, de hát az nem lenne nagy segítség...
Kapva kaptam a lehetőségen - bár így a retur jegyem ugrott, de hát mindegy. Mivel 0:40 körül befejezték a koncertet és utána összepakoltak, hogy mennek, én meg senkit nem ismertem Szolnokon, jó ötletnek tűnt velük kocsikázni. :)
Hülyültek, Mcdrive-oztunk stb. Paddy mondta, hogy amiket hallok a kocsiban, arról úgy általánosságban szájzár (pedig nem is mondtak semmi necceset :)), ahogy ő mondta, "most már haver vagy" szóval most már tudjam, hogy mit adjak tovább - na nem mintha eddig kotyogtam volna.
Na ezért a "haver vagy"-ért már megérte. :)))
Szóval elkocsikáztunk Miskolcig, kitettük Paddyt, Samet (illetve korábban még Szolnoknál Seamust is, mert ő ott lakik ((?? - ebben nem vagyok egészen biztos, de az apja tuti ott lakik, meg valami gyárról is volt szó, gondolom ott dolgozik... na mindegy))), aztán a vonatállomáson kitettek engem is 3:25kor. (Egyébként nagyon aranyosak voltak, kicsit aggódtak, hogy rendben leszek-e, mondták, hogy ha bármi baj van, hívjam fel őket)
Elkezdtem böngészni a kiírást, mikor megy az első, legközelebbi vonat. 3:29, hatos vágány. Kimentem a peronokhoz - bent áll a vonat. Futás indul! Lépcsőn le, aluljáró, lépcsőn föl - mikor itt tartottam, bemondták, hogy a vonat azonnal indul, zárják be az ajtókat, stb. Felpattantam, leültem, lihegtem egy sort, aztán elindult a vonat. - Mázli egy. :)
Persze jegyem nuku, de hát gondoltam, majd megoldjuk. Jött is rögtön két kalaúz. Mondtam a pasinak, hogy hát én rohantam a vonat után, úgyhogy nincs jegyem, szeretnék venni. Olyan... "hát ezzel a szerencsétlennel meg mihez kezdjek" tekintettel nézett rám hosszan. Mondta, hogy elvileg így, helyszíni fizetésnél +2000 Ftot rá kell számolniuk a jegyárra. Én nem szóltam egy szót se, csak néztem kétségbeesetten. Nem vagyok egy rinyálós típus, hát most mit tudok csinálni... Kérdezte, van-e nálam annyi pénz. Feltúrtam a táskámat a dugi-5000-esemért, megmutattam - hát van.
4700 Ft lenne. Pfft.. Tele volt jószándékkal a srác egyébként. Kérdeztem, hogy hát tudok mást csinálni, minthogy kifizetem? Hát nem. Ennyi. Aztán beszélt pár szót a kolléganőjével, majd odafordult hozzám: Megoldjuk. :))))
Ekkor jutottam el odáig agykapacitásban, hogy közbevessem, hogy egyébként diákjegyet szeretnék.
Kérdezte, hogy nincs-e kisebb pénzem. 1270 lesz. ( :) ) - Hát nem hinném, de azért elkezdtem feltúrni a táskámat. Először elég reménytelennek tűnt a helyzet. Egy kétszázas, pár apró, és tudtam, hogy az ezreseimet már elköltöttem. Kiforgattam az egész táskámat, és Mázli kettő - három gyűrt 200as, 6 százas 3 huszas és egy tizes - pontosan annyi volt nálam apróban. Na ezt csináljátok utánam! :))

A koncert egyébként tök jó volt, bár így egyedül nem annyira szórakoztató, mint ha van legalább egy barát, akivel egymásba lehet karolni. Viszont így legalább építettem a "bennfentes" státuszt. :)
Vincenek írtam smst, mikor megérkeztem és szerencsétlenül ténferegtem kicsit - hol vannak, lehetne-e hozzájuk csapódni
Válasz: Hátul.
Rövid terepfelmérés után összeszedtem magam és elindultam a színpad melletti/mögötti ajtó felé, megkeresni őket. Szerencsére nem volt különösebben nehéz dolgom, kint voltak az udvaron a kocsinál. Puszi-puszi, sziahogyvagy stb. aztán bementünk. :)
Bent a fényben kiszúrták a pólómat, lefotóztak ketten-hárman :))))) aztán azon nyomban felkerültem az éppen akkor megkezdett kinek-hozzanak-vacsit-listára, szóval velük ettem banda+staff címszó alatt. *fullvigyor* :D
Kaptam is nemsokára "bennfentes" karszalagot, bár ez el volt rontva (vagy valami régi maradék), ugyanis SZOFI NAPOK 2007 volt ráírva... :)
Megetettek, megitattak, beszélgettek, hallgattam, aztán koncert, ugra-bugra, leizzadás, éneklés, sikítozás, taps, visszataps, ráadásszám, halleluja :)
Aztán aláírattam velük a pólómat, ami utána jött, azt meg már fentebb leírtam. Fuvar, vonat, mázli a köbön. :)
Most "megyek" aludni. 12:30tól munka, addig is minden alvás-lehetőséget meg kell ragadni.

-----------------------------------------------------------------
Na hát ennyi volt a mese a Szolnoki buliról. Persze biztos tudnék még róla beszélni, csomó apróság volt, amit nem írtam le, hiszen 1. odafele menet még nem történt meg 2. visszafelé jövet hajnalban azért nem volt lendületem 8oldalas élménybeszámolót írni. De mivel így is nagyon hosszú bejegyzéseket írok, nem fárasztom az esetleges olvasókat az olvasással, magamat meg a leírással. :)

Szolnok - első felvonás - út oda

Mily meglepő, megint Paddy and the Rats koncert lesz a középpontban. Mostanában ha történik velem valami, amit aztán le is írok, majdnem mindig kapcsolatban van velük. Pedig máson is kattog az agyam azért, de valahogy azokkal ritkán jutok el odáig, hogy leírogassam, pedig néha még meg is fogalmazgatom magamban, mit írnék. Na mindegy. Most előre gondolkodtam... a vonaton oda meg visszafelé leírogattam, hogy mi van velem pillanatnyilag, szóval előgyártott bejegyzéseim vannak, amit csak be kell gépelnem.
Dőlt betűvel szedve beírom ezeket, aztán mellé, ami még most jön hozzá majd.


2009. 05. 19. 18:30 Vonat, Kőbánya-Kispestről
-------------------------------------------------------
Most szálltam fel a Délibáb IC-re, amivel Szolnok felé vettem az irányt. Ez is egy olyan város, ahol nem jártam még. Az ismeretlen városba való utazást kezdem egészen megszokni. Egyre kevesebbet "készülök rá". Bár most is megpróbáltam térképet nyomtatni magamnak, befürödtem vele. (Ezt végülis, bár kétszer elővettem és próbáltam megtalálni magam, de nem jártam sok sikerrel így egyáltalán nem használtam) A munkahelyi nyomtató nagyon vacakul dobta ki, szóval kissé nehéz lesz kiigazodni rajta (nem lehetett), de majd kitalálok valamit. Szerencsére megkaptam Vince (a basszusgitáros) telefonszámát, szóval megfelelő hosszúságú tévelygés után lesz egy segítőkész ember, aki majd megmondja merre menjek - remélem.
Egyébként széles jókedvem van nem csak azért, mert Paddy&theRatskoncertre megyek (mellesleg megjegyzem, most először teljesen egyedül), meg mert van saját tervezésű pólóm (ami egyébként nagyon tetszett a srácoknak), hanem mert a vonatállomásra jövet beszéltem apával és a "volt" feleségével (továbbiakban Mosti). Mostival lehet, hogy találkozunk a hétvégén - jó lenne. Már rég szeretnék beszélgetni vele kicsit. Mostanában még telefonbeszélgetésre sem tudtam elcsípni, nemhogy találkozzunk is. Na de most majd talán (hűűha, közben most értünk be egy nagy felhő alá... lehet, hogy nagy elázás lesz ebből Szolnokon).
A másik fontos tényező, ami miatt vigyorgok, mint a tejbetök, az Apa. Mosolygós hangja volt, azt mondta, hogy a Margitszigeten van és épp most keringőzött egyet, mert olyan zene volt a szökőkútnál. Azt mondta, majd mesél "úgyis sejted a dolgokat".
Ha ezt nem mondta volna a végére, el se kezdek kombinálni, pedighááát...
Most kirakósozok a fejemben. :) Az elmúlt időszakban sokat volt sétálni, egyszer kávézóba is ment, most meg bejött Pestre, a Margitszigeten bóklászik, mi több, keringőzik. *Kíváncsi mosoly* - kivel??? :) Na majd szombaton megyek hozzá és jól kifaggatom.

Közben beértünk rendesen a felhő alá. Szakad.
Lehet, mondanom sem kell - nincs nálam esernyő, ez nem nagy hír. Ami viszont kicsit elbizonytalanító, hogy farmerkabátom, sapkám sincs. Egy szál póló, alatta +1 top. Jó lesz. Remélem meleg eső, mert akkor vigyorogva fogok csavarogni - bár nem kéne teljesen csatakosra elázni... Mindenesetre a "körbejárom a várost a koncertkezdésig" programterv kicsit meginogni látszik. De akkor mihez kezdekmagammal a fennmaradó 3 órában? Na majd meglátjuk... (Nem esett végilis. Vagyis akkor kezdette le szemerkélni, mikor megtaláltam a helyet. :) Kb 1 órát bóklásztam előtte a városban)
Fázik a karom - hülye légkondi! Most hirtelen ennyit rólam, ha unatkozok, majd még írogatok. :)

Per pillanat

Most épp a munkahelyen ücsörgök. Már 12:30 óta itt vagyok, és most már nagyon szívesen hazamennék, de még 3 óra van hátra.
Eddig egész kellemes volt a nap, végülis nem panaszkodhatok, beszélgetéssel, palacsintasütéssel, egy kis takarítással és sok zenehallgatással töltöttem az időt, de álmos vagyok és nem nagyon haladtam a tanulással, pedig holnap után vizsga....
Nem baj, holnap enyém az egész nap, majd meglátjuk mennyire tudok így felkészülni.

Ennyit a mostról.
Következő bejegyzésben a tegnap este és ma hajnalban lejegyzett helyzetjelentéseimet gépelem be és persze "mellébeszélek" :)

Pierrot

Ez a bejegyzés az, amiben elmesélem majd a múlt pénteki (máj. 15) Pierrot koncertet.
:)
Ez most elnapolódik, míg lenyúlom anyától a fotókat, amiket csináltunk... addig is másról szeretnék mesélni, szóval így hagyom itt ezt egy kicsit.
----------------------------------------------------------------------------------------

2009.06.17.
Most jutottam el odáig, hogy rászánjam magam, erről is meséljek. Egy hónap után... ügyes. Na mindegy, kezdjünk bele.

Anya már jóval a koncert előtt (kb egy hónappal) megjelent egy szórólappal, miszerint a Tündérkertben Pierrot est lesz, mi lenne, ha mennénk. Menjünk! Így aztán a még szülinapomról maradt Anya-Lánya pénzből úgy döntöttünk, hogy egy együtt vacsi-zene-est lesz.
Egyikünk sem Pierrot-fan, én igazából nem is ismerem a számait, úgyhogy mikor elhatározásra jutottunk, Youtube-on keresgéltem, ízlelgettem kicsit, hogy ismerkedjek a zenéjével. Azt újból megállapítottam, hogy nagyon szimpatikus ember, de nem érzem/éreztem, hogy a zenéje teljesen az enyém lenne.

Az est maga kellemes élmény volt, bár továbbra sem érzem, hogy a szívem közepébe lopta volna magát, de valahogy olyan kellemes kisugárzása van Pierrotnak, hogy jó volt benne lubickolni. Néha zavart, hogy úgy éreztem túl sok a póz az éneklésében és nem egészen harmonizál az, ahogy dalol azzal, ahogy érez, pláne nem azzal, amiről énekel... ez kissé összezavart párszor, de aztán arra jutottam, hogy végülis az ember olyan sok különböző dologból áll össze egésszé... mivel ezeket az egymásnak látszólag ellenmondó dolgokat összekötötte Ő maga, mégiscsak rendben kell, hogy legyen. Ezzel félre is söpörtem a zavaró gondokat és figyeltem a rezdülésekre. Dallamra, énekre, arcjátékra - mikor mire. Élveztem. Szeretek figyelni.

Mikor a zenei szünetekben mesélt illetve kérdésekre válaszolt, azon kezdtem töprengeni, hogy vajon a művészek, alkotók (vagy legalább közönség előtt szereplő/nyilatkozó emberek) vajon törvényszerűen mind a kérdéstől elkanyarodva beszélnek dolgokról, vagy ezt kifejlesztik magukban, mert elvárásnak érzik. Egyszerű kérdésre hosszú filozofikus válasz... néha jó, sokminden kibukik belőle, érdekes dolgok, megfontolandó gondolatok, de néha egyszerűen csak fárasztó. Itt helyenként jól esett, máshol terhelt a hosszú fejtegetés.

Egy gondolat azonban alaposan megragadt a fejemben. A Zenéről, a zenélésről és arról beszélt, hogy ebből már nem nagyon lehet megélni. Azt mondta, hogy mára egy közeg lett a zene (és a zaj), már nem úgy hallgatnak zenét az emberek, mint régen. ... És tényleg - természetes, a mindennap általános része, hiszen rádió, zenecsatorna, a metrón mindenki fülhallgatóval stbstb és valószínűleg mint ilyen természetes dolgot sokszor nehezebb értékelni vagy egyáltalán odafigyelni rá. Ez azóta sokszor eszembe jut, mikor bekapcsolom a zenét, vagy észreveszem magam, hogy föl sem fogom, mit hallgatok, csak legyen valami alap. Néha kikapcsolom. Legyen csend - bár igazi csendem úgysem lehet egy pesti panelban, de mégis. Próbálkozom néha...

Kellemes este volt, bár sajnos csak a legvégén alakult ki igazán jó légkör - tapssal, kis énekelgetéssel, mosollyal, felszabadultsággal.
Örülök, hogy elmentünk.

Hüpp :(

Tegnap este elvesztettem az egyik kedvenc "medálomat".
Én csináltam már több éve - egy barackmag volt lepucolva, ráspollyal kicsit megdolgozva, lesmirglizve, kifúrva, bőrre kötve.
Kiskunfélegyházán kiegészült egy sráctól kapott csontszínű gyönggyel is...
Hüpp, hüpp... :,(

Reggel munkába jövet a Határ úttól a Pöttyös utcáig sétáltam azon az útvonalon, amerre éjjel jöttem haza (meghalt a metró a népligetnél, szóval onnan a határ útig gyalogoltam), körbe néztem a gyrososnál is, de sehol semmi... elég reménytelen, de azért meg kellett próbálnom. (Persze lehet, hogy valahol még ott hever a népligetnél vagy az ecserinél, de nem hiszem... valószínűleg a metrón vagy a villamoson engedett ki a csomó (a csuklómra volt kötve))
Szóval hüpp és még egyszer hüpp...

Kedd - Székesfehérvár

Ezt a bejegyzést eredetileg nem ide írtam, hanem levélben írtam meg valakinek, de gondoltam, ha már egyszer megírtam, akkor nem húzom az időt az újraírással, bemásolom ide, mert itt úgysincs benne semmi személyre szóló, és így legalább nem "húzom vele az időt", de ki se marad az elmesélése. :)
Szóóóval
A mostani „mese” Székesfehérváron játszódik, és hát hogy - hogy nem, már megint Paddy and the Rats koncert köré fonódik. :)
Kedden (2009. 05.05.) suli után rögtön a Déli pályaudvarra indultam egy rééégi-régi ismerősömmel/barátnőmmel. Sikerült egy kicsit rákattantanom őt is erre a zenére - a múltkor jött velünk a Külkeres koncertre, és megbeszéltük, hogy a székesfehérvárira is jön majd velünk. Végülis a többség, aki úgy volt, hogy esetleg lejönne velünk, nem jött, szóval Nagival édeskettesben vágtunk neki. Azért akartam mindenképpen lemenni a fehérvári koncertre, mert a Kodolányi napok keretében volt, szóval gondoltam, ha már a mi sulink "szervezi", nehogymárnee. Így legalább megnéztem hol van az iskola székhelye.
Székesfehérváron is most voltam először - nem mondhatnám, hogy sokat láttam belőle, mert kissé célirányosan haladtunk, de azért valamikor majd azt hiszem körbenézek.
Délután 5 körülre volt ígérve a koncert, de mi már 3kor lent voltunk. Egyrészt azért, mert gondoltuk miért ne, másrészt hogy beleszámoljuk az eltévedést is (ami nem volt :)), harmadrészt azért, mert a programleírás alapján úgy gondoltuk, hogy talán más érdekesség is lesz. Meg hát gondoltuk bekerülünk a diákforgatagba és jól érezzük magunk. Hát nem egészen így lett a dolog. Nem nagyon volt forgatag. Teljesen üres volt az épület. Követtük a kiírásokat, hogy megtaláljuk a pálinkkóstolás és a guiness bar helyszínét - két kis pult egy udvarban. Kint lézengett körülbelül 15 ember... Azért kikunyeráltunk magunknak egy-egy pálinkát (minimál alatti adagot kaptunk, de sebaj, úgysem lerészegedni szerettünk volna, csak ha már lehet kóstolni..), aztán úgy döntöttünk, hogy akkor már inkább kiülünk a tópartra. Ott aztán piknikeztünk egyet -májkrémes szendvicsek és keksz - aztán bolondoztunk, nosztalgiáztunk és hülye dalocskákat énekeltünk. Jóóó volt.
Körülbelül 1 óra múlva visszaténferegtünk, hogy megnézzük, többen vannak-e már, illetve megjött-e esetleg a banda. Hátul az udvarban talán 5 emberrel ha többen lettek... visszamentünk az épületbe, aula még mindig üres... bandukolás ki a főbejárathoz - ott megláttam a basszeros srácot. Lelkesen kiloholtunk, pont akkor érkeztek a fiúk. Ők is csak pislogtak, hogy hát ez így ennyi emberrel érdekes lesz... de hát "úgyse nagyon próbálunk" mondták, most akkor legalább.... azért elkeserítő volt. Míg ők összepakoltak, becuccoltak, beálltak, addig az Erika rajzol a nadrágom másik szárára is mintát (az egyik szárát én firkáltam össze pár napja), meg vettünk még 1-1 sört, pálinkát, aztán bohóckodtunk, rohangáltunk, átkötöttük a lábamon a fáslit. (Én is jó vagyok, fájó bokával, lábbal szökdécselek meg ugrálok). Eredeti tervek szerint most se nagyon ugráltam volna, a lábamat pihentetendő, de hát egyrészt nagyon felpörögtem, tudtam, hogy nem bírnám ki minimál-üzemmódban, másrészt úgy éreztük, hogy az aztán az abszolút mélypont lenne, ha még mi is csak üldögélnénk, míg a srácok játszanak. A koncert elejénél még volt egy 5-8 fő csoport a terem szélénél, ők egyszer összeszedték magukat, táncoltak kicsit, de hamar szétszéledtek. Szóval gyakorlatilag ketten voltunk Nagival (illetve még a pasi, aki fuvarozta a fél csapatot, az ott áldogált). Elég gáz volt. Mi viszont széles jókedvvel végigugráltuk az egész balhét - áttáncoltuk-rohangáltuk az egész termet. Nekem az egész olyan nagy mosoly volt, keserű szájízzel. Mert végülis én jól éreztem magam, de közben végig nagyon zavart, hogy most szerencsétlenek azért lejöttek Miskolcról, hogy egy ennyire szarul megszerevezett valamin gyakorlatilag pofára essenek. Na mindegy. A "sofőrük" felajánlotta, hogy ő megy vissza és elhoz minket Pestre, de mi még vaciláltunk. Elkértem itthon a balatoni nyaralónk kulcsát, hogy ha úgy alakulna, akkor oda menjünk "haza". Többszöri meggondolás után végül arra jutottunk, hogy a frásznak sincs kedve hazamenni, nyomás a Balaton. Kérdeztem a fiúkat, hogy ők most merre mennek - ők is a Balcsi felé vették az irányt, de ők Aligára mentek. Meghívtam őket, hogy ha van kedvük, jöjjenek át nyugodtan hozzánk, (Zamárdi-felső és Balatonszéplak-alsó (azaz Zamárdi és Siófok közt) félúton van a nyaralónk) de mondta a Paddy, hogy valószínűleg nem jönnek - nem a szomszédban van, inni szeretne és ha isznak, nem vezetnek.
Szóval ketten nyomás a vonatállomásra. Vettünk jegyet, pont jött a 20:20as vonat, ám nem volt teljesen 100%, merthogy ahol nekünk kellett volna, ott nem állt meg. Kérdeztük a kalaúzt még mielőtt fölszálltunk, hogy jön-e olyan, ami ott megáll, de nem... szóval fölszálltunk majd kitalálunk valamit alapon. Mikor már a vonaton voltunk, akkor is tanácskoztunk egyet a (nem túl okos de legalább kedves) vasutassal, meg beszállt a végén a beszélgetésbe egy bácsi is. Végülis megegyeztünk, hogy hát akkor majd vagy siófokon vagy zamárdiban leszállunk, aztán meglátjuk. Közben beszéltem anyával telefonon. Ő először mondta, h taxizzunk, aztán mikor másodszor beszéltünk telefonon, mondta, hogy hát igen, az lehet, méregdrága... buszt nézett, de elvileg az már nincs, hát akkor stoppoljunk. Erre a felvetésre teljes döbbenettel visszakérdeztem "Anya ezt te mondtad?". Ezen, mint utólag kiderült nagyon jót szórakozott.
Szóval végülis leszálltunk Siófokon a bácsival együtt, aki megmutatta nekünk, hol kérdezzük meg, hátha még megy egy busz. Ment volna, de csak 1,5 óra múlva. Semmi kedvünk nem volt megvárni, úgyhogy elindultunk. Az eredeti gyalogtúra tervet kiegészítettük azzal, hogy a 4sávos út mellett talpalunk kitartott hüvelykujjal és reménykedő mosollyal.
Sosem stoppoltam még, de hát valamikor ilyet is kell... ahhoz képest, az elején mennyi rázott fejet és döbbent tekintetet láttunk a kocsikban, egész hamar felvettek minket. Mondjuk először az az ember sem akarta, de aztán mégis megállt, mi meg futottunk, hogy juhéjj, felvesznek minket. :)) Egy férfi volt, meg a fia (huszonéves srác). Kérdezte, meddig megyünk, mi megmondtuk, aztán mondta, hogy hát addig nem, de Siófok végéig el tud minket vinni. Beszélgettünk - kissé le volt döbbenve, hogy este, lányok, stoppolás - mondta, hogy nem vagyunk normálisak, ne csináljunk ilyet, veszélyes stb. Elmeséltük neki a koncertet meg ilyenek - nagyon rendes fickó volt. Aztán mondta, hogy "ti ittatok!" ezt persze szemrebbenés nélkül, egyhangúan letagadtuk... valahogy nem tűnt jó ötletnek azt mondani, hogy "persze". Egyrészt azért, mert nem voltunk részegek, józanul pont ilyen idióták vagyunk, ha mi összekerülünk, mert így is hülyének nézett minket szerintem, akkor még a részeg libák cimkét is megkaptuk volna, meg mivel akkor már órák (és egy-egy szendvics + további kekszek és üdítő és rágó) "telt" el az ivás óta, nem nagyon éreztük úgy, h ez fontos lenne. Na mindegy. Mindenesetre a fia nagyon kedves volt, mondta, h "vigyük már haza őket", szóval végülis elvittek minket a nyaralónk utcájába. Mikor átértünk széplakra, akkor esett le nekik, hogy mi nem "haza" jövünk ide, hanem nyaralóba, nem vár otthon senki, akkor méginkább meglepődött az apa. Kérdezte, hogy ott a környéken vannak lakók is, ugye? Erre megint szemrebbenés nélkül mondtam, hogy persze, ott az x-edik háznál tudom hogy igen, és így-meg úgy... Hát ez sem volt éppen igaz (körbe mindenütt nyaralók), de Széplakon, meg a környéken már volt olyan ember, akit "vész" esetén lehetett volna riasztani... Szóval egy sor hálálkodás után kiszálltunk, integettünk, ahogy elhajtottak, aztán odasétáltunk a nyaralóhoz, és széles vigyorral - két mázlista, ha összekerül - bementünk. Ettünk egy szerencsétlen adag vacsorát, ittunk fél-fél pohár bort (ezt is Anyai javaslatra - bár tulajdonképpen ő Jager-t javasolt, hogy ha fáznánk (nincs fűtés), de nem akartunk rövidezni). Aztán rádió bekapcs, elő a kártyát - rabló römi és canasta. Éjfél körül takarodót fújtunk és leoltottuk a lámpát, de még 1,5 órán át beszélgettünk.
Másnap reggel Nagi ébresztett "Réka! Negyed 11 van!!" (részemről: "kit érdekel, tudnék még alduni" -de ezt nem mondtam ki) felkeltünk, zuhany, beágyaz, összepakol, indulás haza. Nem tudtuk mikor megy a vonat, de mikor kiértünk az állomásra, pont mondták, hogy érkezik. *már megint a mázli*
Na hát ez elúszni látszott, mert zavartan konstatáltuk, hogy bár mindkét oldalról jön a vonat, mi bizony rossz oldalon állunk. A vonat, ami nekünk kellett volna, a másik oldalon volt, alig pár szerelvényből állt és a peron másik végén szedte fel-tette le az utasokat. Na hát erről ennyit - néztünk egymásra, majd jön másik. Egy percig még álldogáltunk ott szerencsétlenül, aztán - csak át kéne menni a másik oldalra. A másik oldalról jövő vonat még nagyon messze volt, úgyhogy csak átmentünk előtte. Nekem meg megfordult a fejemben "Te, mi van, ha mégis elérjük?", merthogy a vonat még mindig ácsorgott. Na jó, próbáljuk meg - futás indul. Mindketten utálunk futni, nem is nagyon vagyunk belőle jók, nekem a lábam is fájt persze, és hát a peron a "rövid táv"nál jóval hosszabb volt. Nagi többször megállt, feladta, én viszont nem hagytam magam, hiszen ha meglátja a kint álló kalauz, hogy megállunk sétálni, gondoltam tuti, nem vár meg minket szóval néha majd meghaltam, lassítottam, hátraintegettem a Naginak , de mentem tovább. És Megvárt minket a vonat!!! (dacára annak, hogy " a vonat nem vár" :)) Felszálltunk és levegő után kapkodva, lihegve majd kiugró szívvel nevettünk - ennyi mázlit egy útra. Mondjuk utána az egész vonatúton Székesfehérvárig (ott átszálltunk - pont volt vonat) úgy éreztem, majd szétszakad a lábam, de a Nagi kezelte, szóval mire leszálltunk Pesten, már egész rendben voltam...
Hát ez volt a mostani kaland - sok nevetéssel, beszélgetéssel és nulla lábpihentetéssel.

Majális, avagy Bukfenc a koncertfüggő

Az idei "tipikus" és nem túl jó majálisozás elmaradt. Már nem hoz annyira lázba a dolog, mint régen, mikor kisebb voltam. Akkor még élveztem, hogy kimegyünk, végig sétáljuk az utcát, veszünk valami nyalánkságot, két zsákbamacskát, megnézzük a szerencsétlen pónikat, akik körbe-körbe viszik a gyerekeket, aztán meghallgatunk valami borzadványos zenét és megyünk haza.
Persze általában azért valami hülye indíttatásból mégiscsak kimegyünk majálisozni és azért szenvedésnek nem mondanám. Kellemes kis semmi...
Tegnap is mentem majálisra, de nem a megszokott céltalan koreográfia szerint. Miskolcra mentünk Medvéékkel ("szokás szerint") Paddy and the Rats koncertre :)
Reggel 7:30kor végeztem a munkahelyen (ahol most is vagyok mellesleg) és siettem a Keletibe, hogy elmenjünk a 8 órás vonattal. Szerencsésen el is értem, bár a busz után futottam, ami az amúgy is fájó-sajgó bokámnak-lábamnak nem tett éppen jót, de hát ez van.
Szóval Medvével és G-vel (próbáltam nevet találni neki... lehetne Manó, ha kicsit többet lenne vidám... lehetne Pukkancs, ha kicsit aktívabb lenne... most per pillanat a Mufurc tűnik jó ötletnek, mert amilyen hamar szét tud esni és kis nyűgös-hisztis képpel ácsorogni, az valami elképesztő.. szóval továbbiakban asszem Mufurc) kicsit beszélgettünk a vonaton, megreggeliztünk. Hálás köszönet Mufurcnak (hmm.. nem hangzik jól... próbálok majd valami jobbat találni :D), amiért rám(ránk) is számolt szendviccsel (na meg persze az isteni sütiért is!)
Aztán kis bóbiskolás, de igazából semmi komoly... 2,5 óra döcögés után leértünk Miskolcra.
Megéri belebolondulni egy zenekarba, ha ők nincsenek ki tudja mikor kapom nyakamba az országot... így legalább elkezdem felfedezni Magyarországot. :) Persze Miskolcból magából nem sokat láttam, fölszálltunk egy buszra, a végállomáson meg leszálltunk, szóval gyakorlatilag keresztül mentünk az egész városon mindenféle turistaüzemmód nélkül. Bár én az elején még pislogtam kifelé és nézegettem az épületeket. Templomok, panelházak, boltok, terek, fák... Semmi különös első ránézésre, de azért egyszer körbejárnám (na majd ha jó lesz a lábam és megint arra hív egy koncert :D).
Szóval leszálltunk a Majális parknál, ott pedig birka-üzemmódba kapcsolva követtük a tömeget. Gyalogoltunk fölfelé egy darabig a zöldben.

Én lelkesedtem (erdőerdőerdő!), a lábam nem (emelkedő-gyaloglás-nyiff). Szép lassan elérkeztünk a majális helyszínére... tengtünk-lengtünk egy kicsit, remélve, hogy belebotlunk a bandába. Én megláttam egy srácot, aki úgy nézett ki, mint a basszeros, de gondoltam talán mégsem, szóval sétálgattunk még egy kicsit, míg elértünk az állatkerthez. Itt megálltunk - na most mi legyen? Üljünk le valahol, hívjuk föl a srácokat, tegyünk még pár kört, hátha megtaláljuk őket. Megszavaztuk, hogy legyen séta, aztán ha esélytelen, leülünk. Arra vettem az irányt, amerre a srácot láttam messziről. Meg is láttam, de még akkor is bizonytalan voltam, na de aztán megkérdeztem Mufurcot, hogy jól látok-e, ő éretlenkedett - ki? hol? mi?.. én meg megálltam, ránéztem a srácra, ő visszanézett és mikor elvigyorodott, integettem, ő meg lelkesen visszaintegetett és odainvitált minket akkor "Nyertem!" :D
Két bográcsban már rotyogott valami lé, a fiúk meg szakácskodtak - serte-perte.

Mi ledobáltuk a cuccunkat, leheveredtünk, aztán mivel a segítség-felajánlást visszautasították, tengtünk-lengtünk egy darabig. Én kattintgattam lelkesen, beszélgettünk, hallgattuk és kritizáltuk a mellettünk lévő színpadon éneklő Valentin "fantasztikus" előadását, hevertünk a füvön (meg Medvén) és nem nagyon csináltunk semmit.
Aztán elkészült a csirkés-chilisbab, szóval lelkesen megrohamoztuk a bográcsot, falatoztunk. Én közben beszélgettem egy angol pasassal, aki a gitáros srác ismerőse. Nem mondanám, hogy mélyenszántó eszmecserét folytattunk, igazából nem beszéltünk semmiről... sőt ... leginkább csak ő beszélt, és legtöbbet arról, hogy milyen jól beszélek angolul. Később meghívott egy sörre - köszönet neki érte!
Nemsokkal ezután befutott Paddy is, amitől Mufurcnak rögtön jobb kedve lett (pedig az ebéd már jelentősen javított a hangulatán - gyomorállapotán). Először nem mentünk oda Medvével - Paddy had egyen, Mufurc had zaklassa :D, fotózgattam (ezt talán külön említenem sem kell.. állandóan ezt tettem :)), aztán odainvitáltak minket az asztalhoz, úgyhogy csatlakoztunk. Medvében bekapcsolt a marketing-üzletember, elkezdte ontani az előre összeírt gondolatait, ötleteit a banda szponzorálásával, reklámozásával kapcsolatban. Nekem egy idő után kezdett sok lenni és ha jól láttam Mufurcnál is volt egy olyan pont, amikor már kereste volna a kikapcs gombot.
Közben a színpadon kedves drága jó Lagzi Lajcsi barátunk énekelt a közönség egy részének nagy örömére... Hogy is mondjam.... már mikor először kérdezte, hogy nem énekelhetne-e el még egy dalt, akkor is sikítoztunk volna, hogy köszi de NEEEM. De mikor már az 5-6. dalocskáját nyomta le, akkor már a merényletet terveztük. Főleg, hogy a srácok közül valakinek elvileg sietnie kellett, és több mint 30 perce a színpadon kellett volna lenniük, mikor még Lajcsi bának még mindig nem akaródzott abbahagyni. A szíven döfés kicsúcsosodása az volt, mikor nem ő erőszakoskodta magát vissza, hanem valóban a közönség kiabálása... Meg van ennek is a maga helye, és tulajdonképpen végülis a majális az... csak hát mi meg a koncertre vártunk, szóval mi diszkréten méltatlankodtunk a színpad mögött ezzel is múlatva az időt.
Végre valahára aztán lejött a sztár és a fiúk segítői elkezdték felpakolni a cuccokat, aztán beállás, hangosítás, összepróbálás.. szóval még elszöszögtek egy ideig, mire végre elkezdték, de mi lelkesen vártuk. A színpad piszok magas volt... Mufurccal nekünk gyakorlatilag állmagasságban volt, szóval feltettük rá a karunkat és arra hajtottuk a fejünk, míg vártuk, hogy történjen valami.
Még korán reggel megígértettem Medvével és Mufurccal, hogy nem nagyon hagynak ugrálni, mert így is ki van készülve a lábam, hát még ha most megint ráugrálok rendesen... így se pihentetem. Ezért is vittem sok elemet, hogy majd fotózok (úgyis nappali koncert, fény, mégcsak suhanósak se lesznek talán a képek), és hát ez be is jött. Vonattól vonatig jó 430 képet sikerült ellőnöm. :D
Szóval egy-két ugri volt, de döntően csak höcögtem, tapsoltam, üvöltöttem, énekeltem és fotóztam. Végigugrálva jobb az egész, de hát azt majd később... azért nem legközelebb, mert kötve hiszem, hogy keddig rendbe jönne a lábam, mert pihentetve most se nagyon lesz, viszont koncert lesz Székesfehérváron a sulim főiskolai napján a suli székhelyén, és hát oda már csak kell menni. Meg különben is, ha Miskolcig van lendületem elmenni, akkor már Székesfehérvárra csak eljutok. :)
Nem volt egy hosszú koncert, nem volt fergeteges a hangulat, de jó volt, jó sok kép lett, felvettem Nymphának videóra a Galway girlt, ettünk finomat, zöldben voltunk - mi kell még? :)

Bagoly

12 múlt 10 perccel... én meg itt kakukkolok a számítógép előtt. Ez itten a mostani szezon első éjszakás műszakja részemről.
Már el tudnék menni aludni, de hát nem lehet... egyrészt nincs ágy üresen, másrészt a vendégek még szerte szét kolbászolnak a városban... Majd ha hazajönnek, talán leszedem a matracot föntről, leterítem magamnak a földre és itt szunyálok kicsit, mert reggel megyek rögtön innen vonattal... Irány Miskolc! Megint koncert persze (fájós lábbal - én is jó vagyok, mi?). Majd próbálom kibírni ugrálás nélkül (viszek fényképezőgépet, az majd lefoglal), meg megkérem Medvét, hogy ne hagyjon pattogni. (táncolni, üvölteni ér, ugrálni, sokat talpalni nem)
Eredetileg úgy volt (a honlapon), hogy 12kor lesz a koncert, azért megyünk a reggeli vonattal, most a legújabb hír az, hogy csak 3kor lesz, szóval elvileg ráérnénk később is menni, de most már mindegy. Azt olvastam, hogy a srácok csinálnak valami fincsi ír kaját is azoknak, akik miattuk mennek a majálisra... (meg lesz whisky is) hát mi aztán miattuk megyünk, szóval remélem kapunk finomat. :)
Na jó.. most megyek, próbálok kezdeni valamit magammal. Ha éjjel még unatkozom, lehet, jövök vissza. (Úgy látszik az éjjeli műszak jót tesz a blogolásomnak :D)

Mi lennék ha...

Keringett régen a blogokon egy "mi lennék ha..." bejegyzés. Anno ki is töltöttem, de valamiért végülis úgy emlékszem nem került föl. Most viszont kiegészítve felteszem egy részét, mert tegnap a csajokkal ilyet játszottunk a suliban. Leírogattuk egymásról, hogy ki mi lenne a másik szerint...
Szóval most leírogatom nektek azokat, amiket a lányokkal is lejátszottunk. Először azt, amit én írtam régebben, aztán azt amit Kósza és Nympha mondtak. (Ma meg beviszem majd a többit, és kifaggatom őket arról is)

Mi lennék ha... Szerintem, Kósza szerint, Nympha szerint
... hónap lennék: április, április, december
... évszak lennék: tavasz, tavasz, tavasz
... szín lennék: citromságra, sárga, sárga
... növény lennék: fehér jácint/csavartfűz*, nárcisz, platánfa
*a régi listán nem növény, hanem külön virág és fa volt ...
... állat lennék: nagymacska, pillangó, farkas
... rajzfilmfigura: (ilyennemvolt), Csőrike/Dumbó, Rafiki
... ital lennék (nemvolt), limonádé, kávé
... tárgy: (-), szélharang, könyv
... hang: madárdal, suhogás, madárcsiripelés
... étel: valami tavaszi saláta, gyümölcs, valami főétel+zöldség
... illat: esőillat(/vanília), (nemmondott), narancsillat

Hozzáfűzésként el kell mondjam,
hogy bár ital nem volt a listán, az íznél én limonádét írtam,
hogy bár az állatnál nagymacskát írtam, de a rovar kategóriánál (tücsköt vagy) pillangót,
hogy az egyik kedvenc állatom a farkas, és azt is akartam először írni ,de aztán úgy gondoltam, talán mégsem vagyok olyan... (próbáltam elkülönítani a kedvenc és a jellemző kategóriát :))
hogy imádom a szélharangokat, (hogy könyvmániás vagyok azt már tudjátok),
hogy kedvenc fám a platán (és a dió) és sokat kattogtam anno, hogy azt írjam, de úgy éreztem, nem vagyok én annyira "szilárd" és erőteljes mint egy gyönyörű platán :)
hogy egyik kedvenc virágom a nárcisz (másik a jácint..)
hogy imádom az Oroszlánkirályt, és a bölcs-bolondos majom szerepének nagyon örültem
hogy fogggggalmam sincs mi a kapcsolódási pontom Csőrikéhez és Dumbóhoz, de nagyon jót vigyorogtam rajtuk - repüljünk együtt! :D

Ennyi. :)
Ha megcsináljuk a többit is, vagy kitalálunk még párat, akkor biztos azt is megosztom veletek.
Ha valakinek van kedve, lendülete, megjegyzésben megírhatja, hogy szerinte mi lennék... ;)

Sűrítmény

Megint sokminden kimaradt....
Házavató buli Nyüzsiéknél (eddigi "rekordivás" mennyiséggel ) erről elkezdtem blogbejegyzést írni Szivacs címmel, de nem jutottam a végére. :)))

Aztán pesti Paddy & the Rats koncert, aztán voltam a nagyimnál húsvétkor, arról is csináltam fotókat, amiket föl akartam rakni, de ez is elmaradt.
Utána voltam marathoni koncertezésen, amiről rengeteget tudnék mesélni, de az is olyan messze van már... (első nap Szegeden, másnap Kiskunfélegyházán buliztam át az estét, ezutóbbi nulla óra alvással - hajnali 2. vonattal vissza Pestre dolgozni 8:30tól 22:30-ig) Itt sikerült rendesen kikészíteni a lábamat -persze rádolgoztam (3 napra rá megint mentem koncertre :D), szóval még most is fáj a lábam, tegnap vadásztunk rá itthon fáslit Anyával...

Szereztem Anyának biciklit, szóval hamarosan száguldozhat majd, ha leviszik a Balcsira. :)

Volt pár húzós-hisztis-nemelegetalvós-menstruálós-zizis napom, amikor egy konferencia keretében tartott hallgatói versenyre próbáltam plakátot meg kiselőadást összehozni. Aztán most hétfőn-kedden volt maga a konferencia - sok sétával (gondolhatjátok, milyen jót tett a lábamnak), sok finom kajával, érdekes, új élménnyel, kis necces szereplésekkel és izgulással. Összességében jó élmény volt, én legalábbis élveztem. :-)

És akkor most itt tartok a jelenben... délután megyek suliba elvileg jog zh-t írni, szerintem gyakorlatilag inkább a jövő héten írom majd meg (választható az időpont), mert egy szót sem tudok belőle - az elmúlt napokban a konferenciásdi töltött ki mindent, tegnap meg délelőtt suli, délután munkahelyi szöszmötölés, éjjel "lélekápolás" msn-en. (Jah.. és este hazafelé a metrón leszólítottak.... mondjuk én tehetek róla, rá szoktam mosolyogni azokra, akikkel találkozik a tekintetem, és nem tűnnek nagyon ijesztően mogorva embereknek. Na mindegy... Kiharcolta belőlem az msn-címem... majd meglátjuk mi lesz.:))
És akkor most rövid hiánypótlást zárom és külön bejegyzésbe megkezdem amiről eredetileg szerettem volna mesélni. :)))

130.

Ez itten a 130. blogbejegyzésem, és ha már ünnepelünk, akkor ünnepeljünk mindenfélét...
Szóval a bátyámnak itt is: Boldog névnapot kívánok!
És ha már itt tartunk, megmutatom nektek, mit festettem neki... :)

Ta-daaaam:



És ha már ünneplés, akkor "mellékesen" meg kell említsem, hogy este megyek Nyüzsiékhez házavató bulira munka után. Remélem nem lesz mindenki kidőlve mire én is kijutok hozzájuk. :)

Délelőtt

Pff... már el is ment a nap első fele... hát ez gyors volt.
Reggel elvittem apához egy holland srácot, mert nagyon fájt a háta már napok óta, (a probléma korábbi, csak most jött ki neki) szóval megkértem apát, hogy ha belefér a napjába, kezelje meg őt is. Belefért. De hát én is kellettem, mert hogy ugye a srác nyilván nem nagyon beszél magyarul, apa meg épp csak egy kukkot angolul. Szóval tolmácsot játszottam. :) Egyébként nem volt rossz.
Apa a végén a kezelés díjából a zsebembe csúsztatott két ezrest, bár tiltakoztam, de "megdolgoztál érte", szóval végül megtartottam. Persze nem bírta ki hazáig a pénz... A kerületünkben a Kossuth téren most láttam, rendeztek egy kis vásárt, ott vettem három szál bőrt - majd fonok belőle karkötőt vagy valamit, aztán meg be kellett mennem az okmányirodába, mert lejárt a személyim. Ezzel el is tűnt a pénz.
Na nem baj, délután megyek be dolgozni :))

Az okmányirodából kifelé jövet akörül forgott az agyam, hogy azt hiszem törvényszerű, hogy az igazolványképek borzalmasan sikerülnek. Az ember úgy néz ki rajtuk, mint aki két napja nem aludt, vagy részeg, vagy be van szívva.... Pedig a napsütésről mentem be jókedvűen, mosolyogva. Persze mikor beültem a fényképezős kabinba, nem mosolyogtam. Ilyenkor mindig feszélyez a dolog... hogy most fényképeznek, és olyankor mosolyogni szokás, de hát valahogy mégse.. a műmosoly meg úgyis olyan szerencsétlen, és különben is, még egy nyavajás tükör sincs, hogy meg tudjam nézni, merre fújta szét a szél a hajam.
Nem baj... az igazolványképek úgyis csak arra jók, hogy unalmas percekben a baráti körben egymásén röhögjünk. :)