Majális, avagy Bukfenc a koncertfüggő

Az idei "tipikus" és nem túl jó majálisozás elmaradt. Már nem hoz annyira lázba a dolog, mint régen, mikor kisebb voltam. Akkor még élveztem, hogy kimegyünk, végig sétáljuk az utcát, veszünk valami nyalánkságot, két zsákbamacskát, megnézzük a szerencsétlen pónikat, akik körbe-körbe viszik a gyerekeket, aztán meghallgatunk valami borzadványos zenét és megyünk haza.
Persze általában azért valami hülye indíttatásból mégiscsak kimegyünk majálisozni és azért szenvedésnek nem mondanám. Kellemes kis semmi...
Tegnap is mentem majálisra, de nem a megszokott céltalan koreográfia szerint. Miskolcra mentünk Medvéékkel ("szokás szerint") Paddy and the Rats koncertre :)
Reggel 7:30kor végeztem a munkahelyen (ahol most is vagyok mellesleg) és siettem a Keletibe, hogy elmenjünk a 8 órás vonattal. Szerencsésen el is értem, bár a busz után futottam, ami az amúgy is fájó-sajgó bokámnak-lábamnak nem tett éppen jót, de hát ez van.
Szóval Medvével és G-vel (próbáltam nevet találni neki... lehetne Manó, ha kicsit többet lenne vidám... lehetne Pukkancs, ha kicsit aktívabb lenne... most per pillanat a Mufurc tűnik jó ötletnek, mert amilyen hamar szét tud esni és kis nyűgös-hisztis képpel ácsorogni, az valami elképesztő.. szóval továbbiakban asszem Mufurc) kicsit beszélgettünk a vonaton, megreggeliztünk. Hálás köszönet Mufurcnak (hmm.. nem hangzik jól... próbálok majd valami jobbat találni :D), amiért rám(ránk) is számolt szendviccsel (na meg persze az isteni sütiért is!)
Aztán kis bóbiskolás, de igazából semmi komoly... 2,5 óra döcögés után leértünk Miskolcra.
Megéri belebolondulni egy zenekarba, ha ők nincsenek ki tudja mikor kapom nyakamba az országot... így legalább elkezdem felfedezni Magyarországot. :) Persze Miskolcból magából nem sokat láttam, fölszálltunk egy buszra, a végállomáson meg leszálltunk, szóval gyakorlatilag keresztül mentünk az egész városon mindenféle turistaüzemmód nélkül. Bár én az elején még pislogtam kifelé és nézegettem az épületeket. Templomok, panelházak, boltok, terek, fák... Semmi különös első ránézésre, de azért egyszer körbejárnám (na majd ha jó lesz a lábam és megint arra hív egy koncert :D).
Szóval leszálltunk a Majális parknál, ott pedig birka-üzemmódba kapcsolva követtük a tömeget. Gyalogoltunk fölfelé egy darabig a zöldben.

Én lelkesedtem (erdőerdőerdő!), a lábam nem (emelkedő-gyaloglás-nyiff). Szép lassan elérkeztünk a majális helyszínére... tengtünk-lengtünk egy kicsit, remélve, hogy belebotlunk a bandába. Én megláttam egy srácot, aki úgy nézett ki, mint a basszeros, de gondoltam talán mégsem, szóval sétálgattunk még egy kicsit, míg elértünk az állatkerthez. Itt megálltunk - na most mi legyen? Üljünk le valahol, hívjuk föl a srácokat, tegyünk még pár kört, hátha megtaláljuk őket. Megszavaztuk, hogy legyen séta, aztán ha esélytelen, leülünk. Arra vettem az irányt, amerre a srácot láttam messziről. Meg is láttam, de még akkor is bizonytalan voltam, na de aztán megkérdeztem Mufurcot, hogy jól látok-e, ő éretlenkedett - ki? hol? mi?.. én meg megálltam, ránéztem a srácra, ő visszanézett és mikor elvigyorodott, integettem, ő meg lelkesen visszaintegetett és odainvitált minket akkor "Nyertem!" :D
Két bográcsban már rotyogott valami lé, a fiúk meg szakácskodtak - serte-perte.

Mi ledobáltuk a cuccunkat, leheveredtünk, aztán mivel a segítség-felajánlást visszautasították, tengtünk-lengtünk egy darabig. Én kattintgattam lelkesen, beszélgettünk, hallgattuk és kritizáltuk a mellettünk lévő színpadon éneklő Valentin "fantasztikus" előadását, hevertünk a füvön (meg Medvén) és nem nagyon csináltunk semmit.
Aztán elkészült a csirkés-chilisbab, szóval lelkesen megrohamoztuk a bográcsot, falatoztunk. Én közben beszélgettem egy angol pasassal, aki a gitáros srác ismerőse. Nem mondanám, hogy mélyenszántó eszmecserét folytattunk, igazából nem beszéltünk semmiről... sőt ... leginkább csak ő beszélt, és legtöbbet arról, hogy milyen jól beszélek angolul. Később meghívott egy sörre - köszönet neki érte!
Nemsokkal ezután befutott Paddy is, amitől Mufurcnak rögtön jobb kedve lett (pedig az ebéd már jelentősen javított a hangulatán - gyomorállapotán). Először nem mentünk oda Medvével - Paddy had egyen, Mufurc had zaklassa :D, fotózgattam (ezt talán külön említenem sem kell.. állandóan ezt tettem :)), aztán odainvitáltak minket az asztalhoz, úgyhogy csatlakoztunk. Medvében bekapcsolt a marketing-üzletember, elkezdte ontani az előre összeírt gondolatait, ötleteit a banda szponzorálásával, reklámozásával kapcsolatban. Nekem egy idő után kezdett sok lenni és ha jól láttam Mufurcnál is volt egy olyan pont, amikor már kereste volna a kikapcs gombot.
Közben a színpadon kedves drága jó Lagzi Lajcsi barátunk énekelt a közönség egy részének nagy örömére... Hogy is mondjam.... már mikor először kérdezte, hogy nem énekelhetne-e el még egy dalt, akkor is sikítoztunk volna, hogy köszi de NEEEM. De mikor már az 5-6. dalocskáját nyomta le, akkor már a merényletet terveztük. Főleg, hogy a srácok közül valakinek elvileg sietnie kellett, és több mint 30 perce a színpadon kellett volna lenniük, mikor még Lajcsi bának még mindig nem akaródzott abbahagyni. A szíven döfés kicsúcsosodása az volt, mikor nem ő erőszakoskodta magát vissza, hanem valóban a közönség kiabálása... Meg van ennek is a maga helye, és tulajdonképpen végülis a majális az... csak hát mi meg a koncertre vártunk, szóval mi diszkréten méltatlankodtunk a színpad mögött ezzel is múlatva az időt.
Végre valahára aztán lejött a sztár és a fiúk segítői elkezdték felpakolni a cuccokat, aztán beállás, hangosítás, összepróbálás.. szóval még elszöszögtek egy ideig, mire végre elkezdték, de mi lelkesen vártuk. A színpad piszok magas volt... Mufurccal nekünk gyakorlatilag állmagasságban volt, szóval feltettük rá a karunkat és arra hajtottuk a fejünk, míg vártuk, hogy történjen valami.
Még korán reggel megígértettem Medvével és Mufurccal, hogy nem nagyon hagynak ugrálni, mert így is ki van készülve a lábam, hát még ha most megint ráugrálok rendesen... így se pihentetem. Ezért is vittem sok elemet, hogy majd fotózok (úgyis nappali koncert, fény, mégcsak suhanósak se lesznek talán a képek), és hát ez be is jött. Vonattól vonatig jó 430 képet sikerült ellőnöm. :D
Szóval egy-két ugri volt, de döntően csak höcögtem, tapsoltam, üvöltöttem, énekeltem és fotóztam. Végigugrálva jobb az egész, de hát azt majd később... azért nem legközelebb, mert kötve hiszem, hogy keddig rendbe jönne a lábam, mert pihentetve most se nagyon lesz, viszont koncert lesz Székesfehérváron a sulim főiskolai napján a suli székhelyén, és hát oda már csak kell menni. Meg különben is, ha Miskolcig van lendületem elmenni, akkor már Székesfehérvárra csak eljutok. :)
Nem volt egy hosszú koncert, nem volt fergeteges a hangulat, de jó volt, jó sok kép lett, felvettem Nymphának videóra a Galway girlt, ettünk finomat, zöldben voltunk - mi kell még? :)