Dilemma

Ma este vacsizni mennénk az egyik barátnőmmel. Sokféle tervváltozat volt már, mindenesetre most úgy áll, hogy lehetőleg többen mennénk, persze ki tudja összejön-e... Pénz, idő, kedv és hasonlók kérdése.
Mindenesetre az én dilemmám az, hogy mit kezdjek a bátyámmal. Őt időközben elkereszteltük Gombának, szóval valószínűleg így fogom itt emlegetni. :)
Szóval.. a helyzet az, hogy ő per pillanat munkanélküli... és pénznélküli. Mondjuk ezutóbbi rá nagyjából mindig igaz - nem egy spórolós fajta. Lényeg, hogy a baráti köröm egy részével kezd jóba lenni. Jön velünk kocsmázni, vagy csak úgy.. viszem majd koncertre, stb. Neki nem nagyon van saját baráti köre és így ez egy lehetőség arra, hogy normális emberi kapcsolatai legyenek, hogy végre megtanulja, hogy kell társaságban létezni, beszélgetni, talán odafigyelni a másikra, és ez teret adna neki arra, hogy másokat is megismerjen. Na de akkor most mit csináljak? Edd meg amit főztél alapon cseszegessem, hogy hát ha fektetnél energiát a munkakeresésbe (ami tudom, hogy most különösen gázos dolog, de ha az ember otthon ül és a számítógépen játszik, akkor egyébként se történik sokminden) akkor legalább lassanként lenne kilátásod arra, hogy pénzed is legyen. Vagy ne foglalkozzak ilyenekkel és egyszerűen hívjam el, fizessem ki az övét is. És ha már itt tartunk - hitelezzem neki, vagy hívjam meg? Már így is lóg nekem pénzzel, mert a múltkor elvittem magammal valahová.. aztán még valahová stb. És persze akkor se volt pénze. Nem hagytam neki, hogy visszafizesse. Mondtam neki, hogy majd ha munkája lesz... Viszont nem-e vagyok egy rohadt dög, ha a saját bátyámat nem segítem ki ilyesmivel.. hiszen hát a testvérem. Jót tenne neki... jól érezné magát stb. És nekem per pillanat van munkám, kapok fizetést. De akkor itt jön a másik fél... mostanában egy rakás pénzt költöttem, és valószínűleg a jövő hétvégén is el fogok költeni egy csomót... Jövő héten kezdődik a suli - kevesebbet fogok dolgozni, kevesebb lesz a pénzem, plussz ebben a félévben ösztöndíjat sem kapok, nyelvtanárhoz akarok járni...
És vagyok olyan kattogós, hogy mindez végigfut az agyamon... Ááááh... Na jó. Felhívom, hogy jöjjön és kész.