Nyaff

Nagyon szar estém volt. Lefeküdtem aludni, de nem voltam álmos. Magamra parancsoltam, hogy márpedig aludni kell, nem kelünk fel bármit is csinálni, mert reggel meló van, kelni kell. Hiába. Lehet, hogy röpke 1-2 órára sikerült elszundítani, nem tudom... ilyenkor este olyan furcsa az ember időérzéke is, meg úgy egyébként is olyan homályosak a dolgok... Azt mindenesetre tudom, hogy folyt az orrom... De úgy rendesen, elcsöppenősen. Na ettől aztán végképp nem tudtam aludni. Úgy még el-eltudok aludni, ha nem kapok levegőt az orromon - nyitott száj és kész... de így! Hát így nem. Elfújtam egy tonna zsebkendőt, próbáltam kitalálni valamit. Két takaróval és nyitott ablakkal alszom még mindig - na hát az ablakot most becsuktuk. A közérzetemen javított, de ennél többet nem nagyon segített. Átkúsztam anyáék szobájába orrspray után kutatva - sikertelen küldetés. Közben konstatáltam, hogy olyan érzés, mintha hátul a torkomnál lenne egy seb. Nagyszerű! Ez is nagy örömmel töltött el persze. Kicsattogtam a konyhába (1:35) megettem egy kekszet és belapátoltam 3-4 kiskanál mézet. Vagy 4 percig ez javított is a helyzeten. Közben ahogy visszamentem a szobámba, magamhoz ragadtam még egy jó adag papírzsepit. Egy kis műanyagszatyorba összeszedtem az addig a földön az ágy mellett ténfergő használt zsepiket. Trombitáltam egy sort - hosszútávú eredmény semmi. Bekrémeztem a kezem, arcom. Forgolódtam, vakaróztam, orrot fújtam - és rettentő hálás voltam, hogy anyáék nincsenek itthon, így legalább nem zavarom őket. Megint kimentem a konyhába (2:45) - rátaláltam egy orrspray-re, ám alig volt már benne szufla és egyébként is a folyton elcsöppenő orromon nem nagyon segített... nem jutott el odáig, ameddig kellett volna. *sóhaj* Még 2 kanál méz. Vissza az ágyba. Megcseréltem a takaróimat, hogy a puhamelegbújós legyen alul, így talán jobban úgy érzem majd, hogy melegben vagyok... Felkel, szenved, zene betesz, orrot fúj, visszafekszik. Közben olyan érzésem volt, mintha nagy nyomás lenne a fejem bal felében (arcüreg, fülkörnyék) és hát persze a torkom se százas. Fincsi...
Viszont ez volt az első reggel, hogy az első ébresztőre nem csak hogy felébredtem, de azonnal föl is keltem. Pocsékul éreztem magam. Természetesen trombitálással kezdtük a napot. Aztán azzal, hogy gyorsan zoknit húztam a lábamra. Utána ki a konyhába - teakészítés. Felöltözés, orrfújás, 1 kanál homoktövislekvár, ténfergés. Vízforralás. Feltúrtam a szekrényt kamilla után, de nem találtam. Végülis citromfűvel inhaláltam kicsit. Nem mondom, hogy sokáig, vagy megváltotta volna az életem, de talán valamit segített. Ezután fogtam a telefont és betelefonáltam Kishercegnek, hogy tud-e bent maradni kicsit tovább. Gondoltam adok magamnak egy kis időt, hogy összeszedjem magam. Szerencsémre ráér...
Így aztán csináltam magamnak reggelit - ham&eggs, pirítós és úgy döntöttem a francot se érdekelnek a vendégek meg az illik -nem illik én akkor is eszem most fokhagymát, hátha segít. Szóval két szelet sonka, két tojás, két pirítós, egy gerezd fokhagyma, egy bögre mézes tea.
A lefőzött tea nagyját átöntöttem egy 1,5 literes üvegbe és visszakucorodtam a szobámba.
Most itt ülök és nyavajgok a laptopomnak. Nyiff.
Még adok magamnak 10 percet, aztán összeszedem magam és bemegyek dolgozni...