Tegnap reggeli

Tegnap reggel azzal kezdődött a napom, hogy a bátyám benyitott a szobámba (szerencsére már ébren voltam) és közölte, hogy: reggeli!
Ehhez tudni kell, hogy szinte soha nem eszünk együtt... én Anyáékkal néha, de a tesómmal soha.. annyira más időzónában élünk, hogy a közös étkezés nagyon ritka esemény... néha esténként összejön, de reggel....
Na hát tegnap reggel ez várt a konyhában:


Ugye milyen jó dolgom van? Múlt héten meg ebédet csinált...
Hiányzunk neki.. nem nagyon van itthon most családi élet. Anya mókuskerékben van, ha meg jön a hétvége, akkor menekül a Balatonra (jól teszi :)), én most hülye üzemmódban vagyok, szóval itthon használhatatlan vagyok - folyton bulizni, zsizsegni megyek, mikor nem, akkor munkában vagyok, vagy úgy csinálok, mint aki tanul (következésképp én is alig találkozom a család többi tagjával, a szobám már hónapok óta káosz (néha kisebb javulások) és úgy egyáltalán nem vagyok jelen...) a bátyám meg ugye szintén mókuskerékben robotol -munka-haza-agyhalottállapot-alvás-munka... Hétvégén próbál regenerálódni, de nem mindig sikerül...
Mindenesetre szegény nagyon kivan, de hétvégente aranyos-üzemmódba zökken. :) Csak azt sajnálom, hogy annyira el van telve a munkahelyi baromságokkal, hogy semmi másról nem tud beszélni... beszél"getni" eddig is nehéz volt vele (vagy ő beszél vagy esetleg hallgatja, hogy mások..), de most meg aztán... egy merő panaszáradat szakadt a nyakamba a tegnap esti sétánkon. DE nem baj, megérte, mert azt mondta, hogy most jobban érzi magát, hogy elmondta valakinek - bár én a végére már főbe akartam lőni magam, de ezt neki nem kell tudni.
Mindenesetre most kettőnk közül otthon ő az aranyosabb azt hiszem, az ő szobájában van rend... - javítás: benéztem.. ez már nem igaz, de egy hete még az volt. :)))
Mindegy.
Szeretem.
Köszönöm! :)