Pannónia feszt - első felvonás

Pannónia fesztivál
05.28-31.
Odafelé

Miután megírtam nektek a lelkes búcsúbejegyzésemet, nekiindultam a pályaudvar felé.Nagi hozott egy rakás saját készítésű kínai jellegű kaját, úgyhogy a vonatozás elsőszámú programja részünkről az volt, hogy míg körülöttünk mindenki a lerészegedésen dolgozott, mi belaktunk. Inni viszont nem vittünk semmit, még egy nyavajás fél literes ásványvizet sem, szóval rendesen áldottuk magunkat az eszetlenségünkért – vagyis leginkább az enyémért, hisz Nagi hozott enni, nekem kellett volna valami üdítőt vinni. Na mindegy, túl éltük. Aztán dalszövegeket olvasgattunk, beszélgettünk egy „kedves” orosházi pasassal, aki mindenre húzta a száját, nagyon menőnek gondolta magát, kissé ittas volt és amint megtudta honnan jöttünk, közölte, hogy ja „bunkó pestiek”… Ezután persze még megkérdezte, hogy nincs-e valami alkoholunk, amivel meg tudnánk kínálni....igazán kedélyes beszélgetés volt…
Jah, azt el is felejtettem mondani, hogy persze a vonat tele volt fesztiválra igyekvő emberekkel és mivel Nagi az utolsó percekben ért oda, nem nagyon volt helyünk. Fülkés vonat volt, szóval a kupék melletti keskeny folyósóra dobott táskáinkon vertünk tanyát, ami igazán vicces volt, mert persze valahányszor valaki el akart menni mellettünk, fel kellett állnunk, felkenődni a falra, neki meg átlépni a táskákat. Persze nem mi voltunk az egyetlen „útonállók”, szóval kész sorfal volt a vagon egyik fele.

Miután megérkeztünk, elindultunk, hogy fesztiválbuszra pattanjunk. 100 Ft-ért mentek a feszt buszok a vonatállomásról oda-vissza, illetve a buszpályaudvarra is, mint később megtudtuk. Persze a buszra felszállni teljesen esélytelen volt. Töménytelen sok ember volt így mi rövid tanakodás után úgy döntöttünk, hogy gyalogolunk – a birka effektus mindig bejön alapon elkezdtünk arra menni, amerre a tömeg. Közben ruhaváltás volt, mert mindenki húzta az agyam, hogy milyen hideg lesz, meg eső meg minden, szóval hosszú ujjú pólóban és pulcsiban mentem… persze verőfényes napsütés volt és fullasztó meleg – de legalább volt egy kis szél.

Hát mondanom sem kell, majd meg pusztultunk, mire odaértünk. Nem olyan nagyon hosszú séta (pár kilométer), de a nagy táskák + meleg + egy-két „kellemes” kis emelkedő kombináció tökéletes volt arra, hogy úgy érezzük, rendesen megküzdöttünk, mire odaértünk. Mi Nagival be is trappoltunk egy autószerelő műhely udvarára, hogy kérjünk 1-1 pohár vizet, mert az már nagyon hiányzott…
Egyébként külön bosszantó volt, hogy persze 3 fesztivál busz ment el mellettünk, mire fölértünk és az egyik ráadásul szinte üres volt. Szórakozásból, unatkozásból vagy mert „egy próbát megér” a hosszú-hosszú hátizsákos sorból mindig volt valaki, aki próbálta leinteni az elhaladó autókat, de persze senkit nem vettek fel…Kimerítő séta után végre megérkeztünk a bejárathoz, lerogytunk a fűbe, a benzinkútnál vettünk magunknak egy másfél literes ásványvizet és vártunk a bebocsátásra…