Délelőtt

Pff... már el is ment a nap első fele... hát ez gyors volt.
Reggel elvittem apához egy holland srácot, mert nagyon fájt a háta már napok óta, (a probléma korábbi, csak most jött ki neki) szóval megkértem apát, hogy ha belefér a napjába, kezelje meg őt is. Belefért. De hát én is kellettem, mert hogy ugye a srác nyilván nem nagyon beszél magyarul, apa meg épp csak egy kukkot angolul. Szóval tolmácsot játszottam. :) Egyébként nem volt rossz.
Apa a végén a kezelés díjából a zsebembe csúsztatott két ezrest, bár tiltakoztam, de "megdolgoztál érte", szóval végül megtartottam. Persze nem bírta ki hazáig a pénz... A kerületünkben a Kossuth téren most láttam, rendeztek egy kis vásárt, ott vettem három szál bőrt - majd fonok belőle karkötőt vagy valamit, aztán meg be kellett mennem az okmányirodába, mert lejárt a személyim. Ezzel el is tűnt a pénz.
Na nem baj, délután megyek be dolgozni :))

Az okmányirodából kifelé jövet akörül forgott az agyam, hogy azt hiszem törvényszerű, hogy az igazolványképek borzalmasan sikerülnek. Az ember úgy néz ki rajtuk, mint aki két napja nem aludt, vagy részeg, vagy be van szívva.... Pedig a napsütésről mentem be jókedvűen, mosolyogva. Persze mikor beültem a fényképezős kabinba, nem mosolyogtam. Ilyenkor mindig feszélyez a dolog... hogy most fényképeznek, és olyankor mosolyogni szokás, de hát valahogy mégse.. a műmosoly meg úgyis olyan szerencsétlen, és különben is, még egy nyavajás tükör sincs, hogy meg tudjam nézni, merre fújta szét a szél a hajam.
Nem baj... az igazolványképek úgyis csak arra jók, hogy unalmas percekben a baráti körben egymásén röhögjünk. :)