megint éjszakás....

Mily meglepő, már megint munkából jelentkezem...
Valahogy úgy látszik, csak itt jutok el odáig, hogy leüljek nyugiban és írogassak. Kicsit abszurd, hogy pont munkaidőben van lehetőségem/időm/erőm ilyesmikre, de hát ez van.
Most eleve félig van csak tele a hostel, és aki itt van, az is a szobájába vonulva foglalja el magát, szóval asszem megint békés műszaknak nézek elébe. Nem is bánom - hoztam magammal tanulnivalót és kikapcsolódási lehetőséget egyaránt.
Kiselőadásra kéne készülni etikettből, zh-ra vállalati pénzügyekből és topográfia dolgozatra. Fincsi, ugye? Sebaj, lehetne rosszabb. Ez még csak a bemelegítés... :)
Megígértem magamnak, hogy megrajzolom Afrika és Amerika térképét. Délután, suliból hazafelé menet vettem is hozzá pausz papírt, be is hoztam az újonnan vásárolt atlaszommal együtt, szóval már csak a megvalósítás van hátra...
Minden esetre most előbb azt hiszem még megnézek egy részt a Kaleido Star-ból és csak aztán kezdek neki. Meg közbe még msn, meg ami becsúszik.. :)
Például most beszéltem telefonon Kedvessel. :) (Fura... most, hogy mindenkinél ezt olvasom a blogban a párja neve helyett, már kevésbé tetszik a szó, pedig eddig szerettem... biztos a hülye vízöntőségem. :D )
Most megyek... majd még később írok helyzetjelentést. És ha sikerül összeszednem magam, pótolok is az elmaradt beszámolókból legalább egy párat. ;)

Mit rejt az alufólia?

Most jön a meglepi(m)! :)
Anya reggel a kezembe nyomott egy alufóliába göngyölt valamit, hogy majd ha már nagyon nyüfis leszek és kényeztetném magam, majd akkor vegyem elő. Már délelőtt óta foglalkoztat a gondolat, hogy mi is lehet benne. (Állítólag nagyontöményencsokismarcipános sütifinomság.) De gondoltam kibírom. Reggel rendes voltam és ettem, délután rizst főzőcskéztem magamnak és elhatároztam, hogy leghamarabb hatkor nyúlok hozzá, ugyanis akkor kezdődik a kritikus visszaszámolás. Háromnegyed hatkor már majdnem elcsábultam, de aztán rájöttem, hogy le vagyok maradva Dreaming élménybeszámolójának olvasásával, úgyhogy inkább belevetettem magam az olvasásba.
Neki hála, a meglepetéssel kihúztam fél 7ig.
A tegnap kapott isteni almás-diós finomságra gondolva bizakodva bontogatom az alufóliát...

Köszönöm! :)

Tervek, programajánló

Ha már említettem, hogy holnapra keresgéltem program-lehetőségeket, megosztom veletek, amiket kinéztem, mint lehetőségeket.

Az első és talán legszélesebb körben ismert mostani zsizsik a Moziünnep. Mindenfelé maximum 490 Ft-ért lehet mozizni, különböző (elvileg) jobbnál jobb filmek, extra események (pl.: jelmezes lézerkardos bemutató) stb.
Engem speciál a Batman érdekelne... sok jót hallottam róla. Illetve a Mamma mia-t is meg akarom majd nézni, de azt majd az én drága, idióta barátnőmmel nézzük meg karaoke-s változatban. :D
És ez itt a reklám helye: a Palaca Mozikártya, elvileg tegnaptól megvehető 500 Ft-ért. Október elsejétől érvényes (2009 dec 31-ig) és ezzel elvileg kedvezményesen lehet majd jegyeket venni. (Kivéve az eleve kedvezményes napokra és a családi jegyek esetében) A kedvezmény jegytípusonkénti mértéke viszont csak október 1-től lesz fönt a honlapokon. Minden esetre lehet, hogy érdemes lecsapni egy ilyenre. ;)

A következő program, amire rábukkantam a Kispesten rendezett reneszánsz búcsú. Ez azért szimpatikus, mert nagyon közel van. 15 perc séta alatt ott vagyok. Bár valószínűleg nem lesz egy nagy csinnadrattás valami, gyanítom, hogy ez inkább az aprónépeknek nagy élmény, de azért a tűzzsonglőröket bármikor szivesen megnézem. :) Meg az esti bál és tánctanítás is tetszik. Szeretek táncolni (bár nem nagyon tudok) és különben is szórakoztató az ilyen utcai rendezvényeken, ahogy az emberek együtt botladoznak. :)

A szabadtéri rendezvények vonalán tovább haladva felfedeztem egy másik, programot, ami már valószínűtlen, hogy inkább a gyerekeket vonzaná. A Pálinka Promenádról van szó. Eddig nem is tudtam, hogy van ilyen, de hát ha az ember reggel álmosan munkába csoszogva elolvassa a Metro újságot, amit a kezébe nyomnak, akkor sok érdekességet tudhat meg. :) Ha Anya párjának az örökérvényű kinyilatkoztatásaira (és persze az általános bölcsességekre) hallgatok, akkor ide kéne mennünk és itt egy-kettőre meggyógyulnék. :)
A felsorolt előadók nagy részét nem ismerem (műveletlen vagyok), de Kontor Tamást és Szabó Esztert szívesen meghallgatnám.

És még egy csábító lehetőség: a Budavári Labirintus 25 éves, úgyhogy kedvezményes a belépő. Itt vonz az Olajlámpás labirintus ill. a Személyes is, de mivel ketten leszünk, az igazi játék a Szerelem labirintus lenne. De tulajdonképpen bárhogy érdekes lehet, hiszen még egyáltalán nem voltam ott. Tavaly a múzeumok éjszakáján lementem volna, de olyan mérhetetlen tömeg volt, hogy hamar föladtam. Persze lehet, hogy a kedvezmény miatt most is sokan lesznek, de azért talán megér egy próbát.
Gondolom én, a naív. :)

Ezek mellett meg még lesznek olyan apróságok, mint például a Gödörben 19h-tól egy érdekesnek tűnő (szintén a Metroban olvastam róla) színházi bemutató lesz.

Este 10-kor meg megy egyetlen tv-műsor, amit jóformán mindig megnézek, a Beugró, de ahogy a fenti programválasztékot elnézem, ahhoz, hogy ezt este megnézzük vagy nagyon vacakul kell lennem (olyat pedig nem játszunk!), vagy nagyon rossz időnek kell lenni (ennek sem örülnék). De szerencsére utólag is megnézhetem a neten, úgyhogy ezt mindenféle lelki trauma nélkül ki fogom hagyni. :)

Teázgatva

Egy picit hosszabbra húzódott a "mindjárt", mint szerettem volna, de mivel a tulaj bejött, nem volt képem blogolni. :) Jó, hogy most nincs itt senki, így effektíve nincs mit csinálnom, de azért mégis... Szóval vele beszélgettem egy kicsit. Feltettem vizet forralni - csinálok magamnak egy kis rizst. Úgyis mindig egy csomó vendég itt hagy mindenféle dolgot, gondolom az egyik adag rizst is ők hagyták itt. Hát én meg most majd ebédelek belőle. :) Közben elkészült a teám, útifű teát szürcsölgetek, állítólag az jót tesz a bőrömnek. Itt viszont nincs szűrő, szóval a meleg löttyel együtt a kis levélkéket meg minden nyavaját elkortyolgatom. :)

Ma egyébként csendes, nyugis nap(om) van.
Reggel ugyan azzal a nem túl lelkesítő felismeréssel keltem, hogy a tegnap még csak bújkáló náthám mára úgy döntött, hogy előbújik és rengeteg zsebkendő közreműködése ellenére is olyanná varázsolja a hangom, mintha egy uborkásüvegből beszélnék. Sebaj. Ezt a napot is túl éljük. Amíg lázam nincs, semmi gond.

Ma este 8ig itt ücsörgök munkahelyen.
Az eredeti terv az volt, hogy munka után ellátogatok a Millenáris parkba, ugyanis ma van a Kutatók Éjszakája. Ezt a programot tavaly fedeztem fel és nagyon jól éreztem magam. Bár egyedül mentem és jóformán csak abból állt az estém, hogy a Csodák Palotájában lófráltam, meg megnéztem egy fotókiállítást. Mondjuk a lófrálásba az is beletartozik, hogy bementem megnézni a fizika kísérleteket, merthogy fél óránként tartottak ilyen előadásokat mindenféle látványos kísérletekkel és azt a körülöttem ülő apróbb lurkókkal együtt én is nagyon élveztem.
Szóval lenne kedvem menni, de ebbe belerondít ez a betegeskedés. Inkább haza kéne mennem gyógyulni. Ha másért nem is, hát azért, mert holnap jön hozzám az én kedves Padmesélőm és már egy csomó programot kinéztem, hogy merre lehetne elmenni. Úgyhogy holnapra mindenképpen össze kell szednem magam. :)

Mindjárt...

Szánom-bánom, már megint rég nem írtam.
Kisvax, ha nem írtál volna, talán most sem veszem rá magam, hogy életjelet adjak magamról.
A "pillének a táncában" nincs szünet. Nyüzsi van. Így, hogy elkezdődött a suli, főleg besűrűsödnek a napok.
Most épp a munkahelyemen ücsörgök, vállalati pénzügyek jegyzet tisztázatot kezdtem el írni a nagy "szabadidőmben". Náthás vagyok, következésképpen kedvetlen és kicsit nyűgös.
Na de várjatok csak! Csinálok magamnak egy teát és máris mesélek egyet s mást... Lógok is még egy pár dologgal, meg különben is történt mindenféle...

...kellemes befejezése

... és talán így kéne folytatódniuk is a napoknak.
Délután négykor, munkaidőm végeztével, amint megjött a váltás jókedvűen elindultam a metró felé. Olvastam. Tegnap zsebeltem be a barátnőm polcáról K. Vonnegut - Az ötös számú vágóhíd című könyvét. Valamikor mostanság hallottam róla és gondoltam ha már ott nyújtózkodik a polcon és engedélyezett a könyvkölcsönzés, elviszem. Szóval a metrón kivételesen nem csak bámultam kifele a fejemből és nem is a szemhéjamat vizsgáltam belülről, hanem olvastam. Érdekes könyv.
A metróról leszállva az Europarkba mentem, mivelhogy füzetet kellett vennem a holnapi sulikezdésre. A papír-írószer boltban a képeslapokat hősiesen elkerültem (nagy üdvözlő és képeslap-mániás vagyok), de a tollaknál ácsorogtam kicsit. Eljátszogattam a tűfilceknél a próbapapírra elkezdve egy arcot rajzolni a különböző színekkel, de aztán ahogy odajött egy pasi az állványhoz, észbekaptam, és odébb álltam. :)
Az eredeti tervek szerint a Librit gondosan kikerültem volna (mostanában csak úgy folyik ki a pénz a zsebemből... veszélyesek a könyvesboltok) de az épület hátulja felé vettem az irányt, hogy megnézzem a posta nyitvatartását. Becsúszott azonban egy apró hiba... Megláttam egy pasit, akinek eszméletlenül jó kalapja volt. Muszáj volt megnéznem közelebbről azt a kalapot. Emberünk pedig történetesen a Libriben keresgélt a családjával, úgyhogy nem volt mit tennem, be kellett menni... :) Be is mentem, körbe is szaglásztam... nem mondom, hogy rendesen, mert nem voltam alapos. Nem könyvkeresgélésre jöttem... Találtam egy spanyol szótárt, ami majdnem elcsábított, de lebeszéltem magam róla, mert önszorgalomból úgysem tanulgatnék itthon belőle. Ha meg mégis, arra van itthon mindenfélém. Közben szemrevételeztem a kalapot. Westernes sötét hasított bőr kalap volt pár lyukkal rajta, amiken X-ben keresztezett bőrszíjjak mentek keresztül. Közelebbről nézve is tetszett. :)
A boltból kifelé haladva persze megakadtam egy könyvnél. Aztán a belepörgetés és hátlapolvasgatás után sikerült kizoom-olni a könyvből és megnéztem mik vannak mellette. Nem sikerült üres kézzel kijönni. De mindeközben sikerült egy eddig megoldatlan feladatot teljesíteni. Az egyik barátnőmnek a szülinapjára (ami augusztusban volt) még eddig mindig nem sikerült semmit vadásznom. Tudtam, hogy könyvet akarok neki adni, de valahogy nem találtam semmi olyat, amiről tudom, hogy nincs meg, gondolom, hogy tetszene neki vagy tudom, hogy vágyik rá. Igazából nem ismerem még annyira minden oldaláról. Tudom, hogy imád olvasni, de nem tudom mit olvas, mit olvasott... szóval tanácstalan voltam. Eddig. Most megvettem ezt a könyvet és úgy gondolom örülni fog neki. Legszivesebben tartogatnám még egy kicsit, hogy gyorsan én is kiolvassam, mert már belemerültem, de nem fogom megváratni. (Persze ettől még lehet, hogy ma egész éjjel olvasni fogok. :) ) A könyvről való mesélés megint csak megy a "később" kategóriába.
Ezek után a postáról teljesen megfeledkezve elindultam a Dédimhez. Odafele úton belezuhantam a könyv világába és egészen addig élvezettel olvastam, míg föl nem hívott az egyik legjobb barátnőm telefonon egy kiakadása miatt. Innentől vele beszélgettem egészen addig míg a Dédimhez értem. Itt hallgattam egy darabig az apró-cseprő mindennapi bajait, egy-pár eszébe jutó kis mesefoszlányt, aztán eljöttem. Már szerettem volna hazajönni, enni, lezuhanyozni és bekuckózni a szobámba. Az első kettő meg volt...
Hazajöttem. Anya csinált fincsi körözöttet meg volt jó meleg tea, úgyhogy jóízűen belaktam. A meleg fürdő csak ezután jött volna, de a bátyám bejelentkezett... Már tegnap este is el akart menni velem sétálni, de akkor már annyira zombi voltam, hogy ez teljesen esélytelen volt. Most sincs sok kedvem hozzá, de jó lesz. Elmegyünk, eszik egy gyrost, beülünk valahová egy pohár akármire... beszélgetünk egy kicsit, aztán gondolom hazajövünk. Ezek után csak még jobban fog esni a forró fürdő. :)
Két apróság zavar csak:
1. De hát én ma rendet akartam rakni! :)
2. holnap se alszom ameddig akarok... suliba kell menni :(

Egy kellemes nap...

Reggel nem nagyon akaródzott kikelni a jó meleg puha ágyból, főleg mivel éjszakára nyitva hagytam az ablakomat és így a kinti hűvös betelepedett a szobámba is. 10 percig győzkődtem magam az ágyban, hogy nekem bizony be kell jönnöm dolgozni. Az első "lendületemmel" becsuktam az ablakot. Motoszkáltam kicsit, bepakoltam a táskámba a laptopomat, Anya tett el nekem mára grízes tésztát azt is betettem a táskába. Ettem pár falat reggelit, bebújtam egy jó meleg pulcsiba és nekiindultam a reggelnek.
Az őszi hideg már itt van. Nekem még nincs ősz hangulatom, de lehet, hogy csak azért mert sok programom van mostanában és ezt még nyári nyüzsgésnek érzem. Még nincs őszillat, de azért a levelek már barnulnak, a szél is fúj, holnapra esőt ígértek. Hát hiába... már szeptember közepe van. :)
Na szóval reggel bejöttem a munkahelyemre, beszélgettem kicsit az éjszakás sráccal, megittam egy teát, aztán elkezdődött a nap. Reggeli, kérések, kérdések, óhajok, sóhajok, beszélgetés. Általános jó hangulatban telt el az egész nap. Minden vendég kedves volt, jó hangulatú, aranyos. Beszélgettem egy kanadai lánnyal, akinek (és a barátainak) tegnap reggel lovardát vadásztam éjszakai műszak után. Sokat telefonálgattam, magyaráztam, kérdezgettem nekik, így fél órával túl is lépve a műszakváltást. Örültem neki, hogy sikerült megtalálniuk a helyet és nagyon jól érezték magukat. :)
11-re jött Anikó néni, ahogy minden nap (ő a takarító néni). Hozott nekem sütemény recepteket meg ebédet. (De jó dolgom van!) Pénteken mesélte, hogy majd fog főzni savanyú káposztából valami rakott káposztás dolgot. Nekem meg összefutott a nyál a számban, ahogy beszélt róla, úgyhogy mondtam, hűű az biztos nagyon finom. Legnagyobb meglepetésemre azt mondta, hogy hát ha szeretném, nagyon szivesen hoz belőle vasárnap. Hát hozott is. Tényleg isteni finom volt. :) Szóóval ma még rendesen ebédeltem is.

Beszélgettem egy német pasival. Airport minibuszt kellett neki rendelni, szóval eleinte leginkább erről volt szó, hogy mennyi idő, mibe kerül, mikor induljon stb. Aztán amikor ezt elrendeztük, lekapta a falról a sok kirakott program- és hostel-ajánló szórólapok egyikét és lelkesen mutogatta, hogy az adott képen az a lány a recepciós pultnál a barátja illetve a másik képen ő ücsörög ott az ablakban. Nagyon aranyos volt. :) És jókedvű.
Közben beesett két argentín lány, akiknek segítettem kitalálni, mégis merre induljanak városfelfedezőbe. Jó lett volna, ha a nyáron kicsit foglalkozom a spanyollal... akkor magabiztosabb lennék és talán úgy is nekirugaszkodtam volna a magyarázatoknak. :) Így viszont csak (a nyelvtudásomról hallgatva) figyeltem, hogy mondja el egyik a másiknak, hogy mit ajánlottam, merre menjenek. Na majd ha beindul a suli és elkezdődnek a spanyol órák, akkor visszarázódok és a spanyolul beszélő vendégeknek nem angolul hablatyolok. :)
Meg jött még 3 tündéri francia ember. Elvileg négyen voltak, de mivel azt kérdezték, hogy be lehet-e- jönni az udvarba autóval, feltételezem, hogy a negyedik valahol kint keringett parkolót keresve. Olyan 50-60 körüli vidám idős emberek voltak. Az angolul történő kommunikálással voltak ugyan problémák, de azért lelkesen, mosolyogva próbáltuk megérteni egymást. Aztán megmutattam nekik a szobájukat és sok "merci" és integetés után ott hagytam őket.
Most itt ücsörgök a gépnél, és olvasgatok, zenét hallgatok. Még fél óra és jön a váltás.
Végülis nem történt semmi, de nagy/meghatározó dolog, de összességében mégis jó napom volt. :) Minden műszaknak így kéne telnie...

Bye-bye Jamie&Robi

Valamikor a múlt héten tudtam meg, hogy az egyik kedvenc együttesem felbomlik.
A tavalyi SzeptEmberfeszten fedeztem fel magamnak Jamie Winchester és Hrutka Róbert bandáját és nagyon megkedveltem őket.
Sajnos nem sok koncerten jártam, de amin ott voltam, azon nagyon jól éreztem magam. :)

Múlt héten a következővel találkoztam:
8 évnyi sikeres pályafutás után a Jamie Winchester & Hrutka Róbert zenekar úgy döntött, lehúzza a rolót.
„Nem vesztünk össze, sőt ahogy eddig, az egymás iránt érzett emberi és zenei tisztelet továbbra is él. Már a kezdeteknél megfogadtuk, hogy addig csináljuk a zenekart, amíg mindkettőnket motivál és inspirál, és amíg érezzük, hogy van hová fejleszteni. Most jött el az a pillanat, amikor úgy éreztük, jó lenne új pályákon és irányokon, valamint új társakkal kipróbálni magunkat.” - Jamie

Hüpp hüpp.
Hát ez van. Múlt héten vasárnap minden esetre ott ugráltam a Zöld Pardonban az utolsó zp-s koncertjükön. És több, mint valószínű, hogy november 28-án is ott leszek a Millenáris Teátrumban, hogy végigbulizzam az utolsó fellépésüket.

Háromfelvonásos este III.

Pont vettem vörösbort és elslattyogtam a metrómegállóig, mikor is telefonált a srác, aki előzőleg elhívott a programra. Megbeszéltük a pontos találkát és nemsokára meg is találtuk egymást a Nyugatinál. Hogy izgalmasabb legyen a dolog, az az ember, aki tudta volna, hogyan is találunk az esemény helyszínére, lemondta a dolgot és inkább egy másik buliban maradt.
NA de semmi gond, volt útitervünk. Már csak a buszt és majdan a megfelelő buszmegállót kellett megtalálnunk.
A busz hamar meg lett és szerencsére pont bent is állt egy a Moszkva téren, úgyhogy a felszállás rendben megtörtént.
Hála a hülye agyamnak, ami két sör és egy pálinka (jah, azt az előbb el is felejtettem említeni) után is gyakorlatias tud maradni, megnéztük, hogy hány megállót megyünk, mi az előtte levő megálló neve, meg ilyen apróságok. Nem vagyok egy nagy alkoholista úgyhogy kétszer is meggondoltam, mi legyen, mikor megkínált egy doboz sörrel. (Sört meg pláne nem nagyon szoktam inni, de ez aznap éjjel már végülis mindegy volt.) "Úgyse ittam még buszon" illetve "miért ne" alapon végül rábólintottam. Néhány megálló zötyögés után rájöttem, hogy éjszaka nem áll meg mindenhol a busz, úgyhogy a 16 megálló leszámolásánál többször elcsúszhatunk, márpedig akkor nem nagyon volt kedvem így fölfedezni Budakeszit. Szóval a dobozost lepasszoltam és előrementem a buszvezetőhöz és megkértem, hogy mindenképp álljon majd meg az adott megállóban és ha esetleg nem iparkodnánk leszállni, szóljon már ránk.
Nagyon büszke voltam, hogy erre nem kellett sort keríteni. Mivelhogy megjegyeztem a megelőző megálló nevét és szemfüles is vagyok/voltam, időben fölálltunk, jeleztünk meg hasonlók. De azért lelkesen integettem a buszvezetőnek, hogy köszönjük szépen.
Egy kis telefonos távirányítás után oda is jutottunk végül a nagy esemény helyszínére.
Hát ha a srác, akivel mentem, nem hozott volna szalonnát, bizony nem lett volna szalonnasütés. Nem egészen volt ez szervezve és szerintem ő volt az egyetlen, akinek ezt a sütögetést említették. De segond. Többszöri emlegetés után végülis raktak tábortüzet és akadt aki sütögetett is. Egyébként meg borozás, pálinkázás, beszélgetés. Én nem ittam, mert úgy éreztem, hogy igazán elég a bennem lötykölődő alkohol, viszont itt is elmajszoltam egy zsíros kenyeret csak itt lila hagyma helyett kovászos uborka kísérte. A hajnalig tartó beszélgetésbe páran belealudtak, páran mélyenszántó irodalmi fejtegetésekbe kezdtek... én hallgattam, néha küzdöttem az álmosság ellen, máskor meg élénken figyeltem. Mikorra a többség elment (aludni vagy haza), addigra én fölébredtem (hajnal 5 és 6 óra között valahogy). Akkor már csak hárman voltunk kint. Akkorra jutottam el odáig, hogy a többszöri kínálgatás után már ittam egy kevés bort velük. Addig nem is akartam, nem is nagyon kívántam viszont akkor jól esett. Hétkor aztán ők is elmentek aludni. Én végülis nem mentem be aludni egyrészt, mert 8 körül el akartam jönni, másrészt meg mert bizonyos okoknál fogva nem volt kedvem befeküdni amellé, aki mellett még volt hely. Szóval kint lézengtem, heverésztem a fűben, aztán bóbiskoltam egy székben 8ig. Akkor írtam egy búcsúlevélkét, megkerestem a táskámat és hazaindultam. Kis bolyongás és séta után megtaláltam a buszmegállót és 10 körülre sikerült is hazaérnem. Gondolom mondanom sem kell, hogy bezuhantam az ágyba és délutánig durmoltam. :)

Háromfelvonásos este II.

Az este plakátkiállításos része viszonylag hamar véget ért, mert Medvének rossz kedve volt és hazament. Mostanában eléggé szét van csúszva, viszont kitalálta, hogy többet nem panaszkodik nekem. Azóta jóformán nem beszélünk... :-/ Na mindegy... remélem hamarosan rendbejön.

Szóval a Hősök teréről a Lágymányosi híd felé vettem az irányt, ahol is találkoztam az én kedves Padmesélőmmel. (Akivel időközben összegabalyodtunk) Innen Csepelre héveztünk két barátjához. Nagyon szimpatikus, jófej emberek. A lány nagyon aranyos volt, mondta, hogy majd meséljük ám el, hogy hogy jöttünk össze meg ilyenek. Én meg csak néztem. Ha én azt tudnám. (Aznap találkoztunk harmadszor. :))) Na mindegy. Szóval itt sörivás, chips ropogtatás, pálinka kóstolás, 10 emeletes ház tetején ücsörgés. Már nagyon régen szerettem volna fölmenni egyszer egy panelház tetejére. És lőn. Most valóra vált egy kívánság. Élveztem. :) A naplementét a fiúk miatt lekéstük, de azért az éjszakai kilátás sem rossz. A tetőn beszélgetés, hülyülés után még lementünk, begyűrtünk egy-egy zsíros kenyeret, aztán én leléptem. Győzkődtek, hogy maradjak és kedvem is lett volna hozzá, de a másik társasághoz is nagyon vágytam, szóval csak ott hagytam őket.
Fel a hévre, be a belvárosba! :)

Szept. 6. - Háromfelvonásos este I.

A beharangozott három jó programos estém egész jól sikerült.
Kezdődött ugye azzal, hogy mire végeztem a munkahelyen, bejött Medve. Vele kimentünk az ARC plakátkiállításra és jól körbeszaglásztuk az egészet. A kiállítás fő témája a "Hol a Boldogság mostanában?" kérdés megválaszolása volt, de más témájú plakátok is voltak. Voltak mindenféle ötletes, kevésbé ötletes, de azért jó képek. És persze volt olyan is, ami nem nagyon tetszett.
Megmutatok nektek párat, ami tetszett.

Ezek egyszerűen csak mert... :)

Volt egy-két reklám is, de engem azzal is meg lehet nyerni, ha jó. A fütyülős plakát például azért tetszett, mert lecsorgott a plakátról és hosszan el kacskaringózott a földön.

A tv2 plakát meg azért volt poén, mert a piros 2-es rész valami bundás-simis anyagból volt. Megmosolyogtatott és az már szerintem jó. Vagy jókedvem legyen tőle vagy gondolkodtasson el.

Az ilyen egyszerű boldogságokhoz tartozik még az óriási pukkasztgatós fóliás tábla, ami tényleg nagyon jó volt. Bár nem volt meglepetés, mert olvastam róla korábban Bóbita blogjában. De azért még így is tök jót vigyorogtam rajta. Sajnos nekem már nem jutott mit pukkasztgatni... de én így is boldog vagyok. :)

Másféle "tetszik" kategóriás képek:

És legyen most az utolsó egy pesszimistább plakát, amit én persze átfordítottam a magam kis gyagyás optimizmusába:

Ön boldog mostanában? YEP! :)

((A képek többsége kicsiben nem nagyon látszik. Bocsi. Csak kattintsatok a képekre és máris elétek tárul óriás méretben ;) ))

Csak csendben, csak halkan...

Éjszakás műszak....
Legnagyobb szerencsémre most csend van. Sőt! Már akkor is nyugi volt, mikor 10re bejöttem. Ha az éjjel a továbbiakban is így folytatódik, akkor ma éjjel/hajnalban írkálok ide, amíg el nem bóbiskolok. Le vagyok maradva pár dologgal, szóval ha lesz lendületem írogatni, képeket fölrakosgatni, akkor holnapra lesz mit olvasnotok. :)
Na most megyek, főzök magamnak egy teát, aztán majd meglátjuk.

majd később...

A háromfelvonásos estéről és a vasárnapomról a beszámoló még egy kicsit késik, most csak beugrottam ide kicsit. Reggel pogácsát sütöttem, aztán hazajött anya az orvostól, akkor vele beszélgettem, aztán meg csak úgy el voltam. Ha lenne időm, írnék most, mert mostanra megjött a szöszögős-blogolós kedvem, de nemsokára el kell indulnom itthonról.
Megyünk az egyik legjobb barátnőmmel, a húgával és a párjával kiállításra. Na nem ám valami lightos kis fotó vagy festmény vagy ilyesmi, hullanézőbe megyünk. Sokáig gondolkoztam rajta, hogy vajon kíváncsi vagyok-e megannyi lenyúzott emberre. Végül is ez nem olyasmi, amit gyakran lát(hat) az ember, de azért ez a tény önmagában nem biztos hogy elég ahhoz, hogy bevonzzon a preparátumok közé. Lassanként viszont sikerült annyira felülkerekedni a kíváncsiságnak, hogy mikor a barátnőm megkérdezte, nincs-e kedvem velük tartani, gondolkodás nélkül rábólintottam. Dehogynincs. Szóval pár perc múlva indulok és irány a Király utca.
Majd ha hazajöttem, beszámolok (erről is).

*Cheers*

Épp munkahelyen ücsörgök. Most egy kicsit nyugi van, úgyhogy nem bírom ki, hogy ne írjak ide örömömben.
3 jó program egy estére!! :) És ráadásul úgy, hogy lehet, hogy mind bele is fér az időmbe.
Először is munka után rögtön találkozom Medvével. Róla még nem meséltem, de most nem is fogok. Lényeg, hogy egy nagyonnagyonnagyon jó barátom... vagy valami olyasmi. :) Az eredeti tervek szerint megnézzük az ARC plakátkiállítást, aztán ki tudja... Elvileg ő is ráérne egész estig, de ez csak ma derült ki, én meg szerdán megbeszéltem a Padmesélővel, hogy este találkozom vele, merthogy jön föl Pestre. Szóval utána vele fogunk mászkálni gondolom... meg azt mondta, bemutatna pár emberkének, akik itt laknak. Hát majd meglátjuk. Persze Ő is ráérne egész éjjel...
Most meg kb fél órája meg szólt egy másik kedves ismerősöm, hogy este szalonnasütős buli lesz azzal a csapattal, akikkel Zsujtán voltam. (Erről sem meséltem, mert a blogírásom kezdete előtti és jó hosszú mese lenne.) Lényeg, hogy imádom őket, és nagyon szeretnék menni oda is. (Tudom, tudom Anya, sokat akarok :D ) De azt mondta a srác, aki szólt, hogy elvileg csak valamikor 10-11 körül indulunk A helszínre, mert pl előtte még ő is megy 8ra valami buliba. Szóval lehet, hogy megoldható lenne... Remélem.

Mennyire jó este lenne már!! :) Beszélgetés, császkálás, plakátkiállítás, új ismerősök, még séta, meglepi (merthogy azt is ígért nekem az én kedves padmesélőm ;)), aztán tábortűz, reményeim szerint gitárszó, soook vidám ember és jó beszélgetés. Mmmmm...
Még jó, hogy holnap nem dolgozom.
Remélem sikerül úgy összehozni, hogy minden beleférjen...
Most az egyetlen problémám az, hogy milyen italt vigyek a szalonnasütésre. Sose szoktam piát venni... (Mondjuk asszem ez a csapat bármit megiszik, de akkoris :D )

Szünnap vége

Eltelt a szöszögős napom.
Végülis jóformán tényleg nem csináltam semmit... Anyával lebeszéltük magunkat a koncertről, úgyhogy jegyet venni se mentem a városba.
Helyette megküzdöttem a már talán több mint egy hete itt tornyosuló vasalni való ruhahalommal, olvasgattam, zenét hallgattam (és Anya szerencsétlenségére énekeltem is :) ), amint az jól látható egy kicsit lentebb, írkásztam össze-vissza Szegedről, beszélgettem Anyával, ettem nyammos lecsós csirkét, segítettem Anyának becsavarni a haját (nagyon csini lett!;)), meg ilyenek... Szóval lényeges történés nélkül, de igazán kellemesen telt a napom.

Persze a nap vége felé (fél 9kor) kijött rajtam a mégiscsak kéne valamit csinálni érzés és írtam egy sms-t a volt magyartanáromnak, aki idén elvileg csütörtök, péntek esténként egy (tőlünk 10 percre lévő) koleszban ügyeletes vagy mifene. Szóval írtam neki, hogy ha bent van és ráér, szivesen beugranék egy beszélgetésre. Gondoltam nem várom meg míg válaszol, hátha nem veszi észre, hogy írtam (mindenkivel előfordul az ilyesmi). Úgyhogy neki is indultam, magamhoz vettem a verses kötetet, amit még tőle kaptam kölcsön, szóltam itthon, hogy elmegyek sétálni és huss... az éjszakába. :) Általános jókedv, kellemes langymeleg... Persze a kollégiumban a portás felvilágosított, hogy a Tanárnő ma nincs bent, de hát egy mosolygós esti sétálót nem lehet ennyivel letörni. Elballagtam a templom téri szökőkúthoz, leültem a padra és olvasgattam egy kicsit. Aztán jött Szélvész kisasszony (= a magyartanár) sms-e, és mire válaszoltam volna, a telefonhívása is. :) Aranyos volt. Nagyon örült neki, hogy így gondoltam rá, és emiatt most már sajnálja is, hogy úgy alakult, hogy ma nem ment be ügyelni, de majd a jövő héten talán... Hát majd meglátjuk. :) Mindenesetre jó volt, hogy egy kis örömet okoztam.
Hazafelé jövet írtam egy vers-kezdeményt. Talán egyszer lesz belőle valami... :)
Kellemes napnak jó befejezés. Így kell ezt csinálni! ;)

Szeged IV.

Jó turistaként megnéztem mindenféle templomot, teret, szobrot és persze sokmindent le is fotóztam.
A bizarr szobrok versenyét nálam az aradi vértanúk tere mellett lévő Rerrich Béla térnek az egyik látványossága, amelyen sok ember tart/tapogat/emel(?) egy óriási molylepkét. Bevallom őszintén, talán ezzel a szoborral foglalkoztam a legtöbbet, míg ott voltam, mivel nem értettem. Nem volt kiírva semmi (vagy csak én nem láttam) és próbáltam megfejteni, hogy vajon mi a nyavaja is van ezzel a szerencsétlen molylepkével.


Áldassék a Google, hála neki megtaláltam egy fórumon, hogy mi is akar lenni ez tulajdonképpen:
"Melocco Miklós 1956-os emlékműve 1997-ben született. A mű azt ábrázolja, hogy a szabadság lepkéjét , a kérészéletű forradalom jelképét 19 ember hordozza a vállán. 1956-os fiatalok, drága halottak, megtért disszidensek, túlélő barátok. (...) A lepke szárnyain Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról c. költeményének sorait olvashatjuk."

Lehet, hogy túl kötözködő vagyok, de igazán kíváncsi vagyok, hogy a lepke szárnyain lévő verssorokat mégis hogy kéne elolvasnom. A szobor egy 3-4 lépcsős talapzaton van, a szobrok embermagasságúak. Bár lehet, hogy a vers olvasása azok kiváltsága akik a teret körbeölelő épületek ablakain kinéznek, de az a sanda gyanúm, hogy a gyönyörűen zöldellő fáktól nem sokat látnak a szoborból. Na mindegy.
Mellesleg csoda, ha nem tud magától repülni szerencsétlen "szabadság lepkéje", ha így összefogdossák? :)



Az ezzel szemben levő szobor Sárkányölő Szent Györgyöt ábrázolja. Azt hiszem, mondanom sem kell, hogy ez a tér volt a méltatlankodásom központjában. Itt még nem említettem ugyan, de most felvilágosítalak titeket, hogy nagyonnagyon szeretem a sárkányokat. Ebből persze rögtön következhetne, hogy bármilyen "sárkányölő" szoborral ellenszenvezek, de ez nem így van. Természetesen van sok "konzerv", aki elmegy sárkányt vadászni és nyilván ha valakinek sikerül is ez a galád feladat, akkor az hős és a "nép" szemében méltó egy-két szoborra... :)
De hát tessék megnézni! Ez nem Sárkány! Ez még csak egy baba. :) Esetleg egy komodói varánusz, na de hogy sárkány. Háát... Nem is tudom, hogy forgassam a dolgot. Ekkora sárkányt nem nagy dicsőség legyőzni. Avagy micsoda dolog, hogy ilyen méltatlan sárkányábrázolással alacsonyítanak le egy hősi tettet! :) (Mellesleg megjegyzem, hogy eddig még csak hasonló szobrokat láttam... Ha valaki tud olyat, amin egy "igazi" sárkányt gyűr le a híres neves, akkor kérem, mutassa már meg :) )

Na jó... most hogy kibeszéltem magamból mindenféle hülyeséget, jöjjön még egy szobor, amit meg szeretnék mutatni. Kivételesen nem azért, hogy kritizáljam, pusztán csak azért, mert nagyon tetszett. A "kedvenc szobrom Szegeden" kategóriát ő nyerte:


Ez a hölgy, a korábban már említett Korányi fasoron üldögélő szobrok egyike. Nézelődött arra még rajta kívül egy törpe házaspár és két pletykálkodó kisasszony. Lehet, hogy voltak arra mások is, nekem ők tűntek fel. :) Őket is lefotóztam persze, de csak ez a leányzó tetszett annyira, hogy nektek is megmutassam. ;)

Szeged III.

Összességében nagyon-nagyon tetszett a város. Csupa parkosított terület, terek, hangulatos utcácskák, templomok, sok császkáló fiatal, virágok, fák. Hangulatos. :)





A város nagyon tiszta, rendezett. Persze van ahol össze vannak firkálva a falak, de nem jellemző annyira, legalábbis amerre én jártam, ott nem volt ilyesmi, pedig a nagy kacskaringómmal egy lakótelepi részhez is elcsámpáztam. Az egyetlen koszos rész, amit láttam, az a Tisza part volt, de a nagyon hangulatos Korányi fasor, ami a parton nyúlik el, abszolút feledtette, hogy ha a sétányszéli kőpadkáról kihajolnék és lenéznék, a vízparton szemetet is látnék (megjegyzem, annyira azért nem volt vészes ;) ). Gondolom, aki csak sétálni, üldögélni akar, az fönt, a soron sétál, aki meg éjszaka bandázik a haverokkal az lemegy a partra. (Az üvegek, sörös dobozok, meg hasonlók persze ott felejtődnek az ilyen esték után... de hát kinek van kedve a barátain és önmagán túl még a kevésbé ragaszkodó dolgokkal is vesződni, ha a hazajutásról van szó. :) )

Szeged II.

Szóóval, 11:15kor megérkeztem Szegedre és rettentő lelkesen nekiindultam, hogy körbejárjam a várost.
Nem készültem előre tervvel, nem nagyon néztem utána, hogy mit miért kéne megnézni, így pusztán csak nagy felfedező kedvvel nekivágtam a városnak. Az állomásról kiérve elővettem a térképemet, gondoltam csak kitalálom nagyjából, hogy merre menjek. A térképpel való molyolás alatt kitaláltam, hogy legjobb lesz, ha bejelölgetem, hogy merre megyek így, ha kérdezik, merre jártam, még meg is tudom mutatni. (Ismerem magamat, tudom, hogy a nagy részét a helyszíneknek valószínűleg úgysem fogom tudni visszamondani... :) )
Persze a saját verzióm három össze-vissza hajtogatott, tollal firkált fekete-fehér térkép, de ide megcsináltam rendesen, hogy ha valaki olvassa, akkor meg tudja nézni, merre jártam. (Persze lehet, hogy ez a kutyának se érdekes rajtam kívül, de akkor is lelkes vagyok. :)


Az alsó piros pötty jelzi a vonatállomást, ahonnan indultam, a hídnál bújkáló másik pöttyenet pedig azt a pontot jelzi, ahol fél négykor lecsüccsentem és megvártam a srácot. Onnantól kezdve kikapcsoltam magamban a turista üzemmódot, úgyhogy se fotó, se útvonaljelölés. Annyi mindenesetre biztos, hogy átmentünk a hídon, le a Népligethez és onnan egy lakótelepre.
A fent jelölt séta 4 órámba telt és piszkosul elfáradtam. Mikor a 3. óránál tartottam, megfordult a fejemben, hogy talán nem volt a legeslegjobb ötlet a legnagyobb melegben városnéző túrát tartani, de hát akkor már abszolút mindegy volt. :)

Szeged I.

Mese indul... :)
Múlt héten megbeszéltük a sráccal, akivel Balatonszemesen el voltam, mint a befőtt, hogy találkozni kéne. Kérdezte, hogy jártam-e már Szegeden, és hát én bizony arra még soha nem voltam, ő viszont ott lakik. Lelkes bolond lévén, mondtam, hogy lemegyek én, abba nem lesz hiba. :) Így is lett.
Mivel ő dolgozik, mondta, hogy olyan 3-4 körül végez és utána tudnánk találkozni. Nagyon aranyos volt, még vonatot is mondott nekem, ami akkorra ér le és persze kijött volna elém az állomásra, de hát nekem egészen más terveim voltak. :)
Gondoltam, ha már lemegyek Szegedre, ahol azelőtt még sosem jártam, akkor már nem csak egy délutánra ugrok le, hanem egy egész napra. Mivel a szerdámat teljesen szabaddá tettem, reggel lementem, hogy fölfedezzem a várost. Sosem voltam még idegen városban egyedül, de hát egyszer ezt is ki kell próbálni. Nagyon fellelkesedtem a gondolatra. :)
Nyomtattam magamnak térképet, anya csomagolt nekem egy szendvicset, beizzítottam a fényképezőgépet (feltöltött elemek, pótelem stb.:) ), aztán még bepakoltam egy pár létfontosságú dolgot és reggel nekiindultam.
Futva éppenhogy elértem a 9:05-ös vonatot.
A két órás zötykölődés alatt olvasgattam kicsit, aztán legyűrt az álmosító hangulat és bekapcsolt a szundi-üzemmód. Kb 15 perccel az érkezés előtt viszont lelkesen ébredezni kezdtem. Ahogy egyre közelebb értünk elhatalmasodott rajtam a kalandozás előtti izgalom és átjárt a letörölhetetlen "széles belső vigyor" érzés. :)) Megérkezteeeem! :)

Szünnap

Ma van a héten az első nap, amikor nincs semmi dolgom. Nem találkozok senkivel, nem megyek a világ másik végére, nem dolgozok. Tök jó! Persze azért lesz mit csinálni, például el "kell" mennem koncertjegyet szerezni, de hát ha az ember el akar menni bulizni egy nagyot, akkor járjon utána a dolognak. :)
Ezen kívül pedig az egész napot a szöszmötölésnek szentelem. Blogolás, rajzolgatás, egy kis takarítás, zenehallgatás. Jahj de jó lesz! :)

Reggel...

Nem aludtam...
Volt szabad ágy és még le is feküdtem, de mégsem lett belőle alvás. Hűvös volt, az ablak nyitva én meg pont az ablak mellett tudtam (volna) aludni. Párnám se volt. :( Mindez persze megoldódott volna, ha kinyitom a szekrényt, csakhogy mivel a kedves vendégek össze-vissza használták az ágyakat és nem úgy, ahogy ki volt nekik osztva, ezért az előtt a szekrény előtt, amiből kivehettem volna a cuccot, egy hatalmas táska és egy kisebb szemétdomb terpeszkedett.
Megpróbálkoztam egy takaróhuzattal, de kevés volt. Kb háromnegyed órás szenvedés után kijöttem és mérgemben megcsináltam a takarítást.
Aztán számítógép bekapcs... és blogolvasás. (Nagyon rákaptam. :) )
Most már világos van... már csak fél óra és mehetek haza, ha minden jól megy! Otthon majd veszek egy jóó meleg zuhanyt, aztán bebújok a takaróm alá és alszom. Persze csak 2-2,5 órát, mert utána találkozom egy barátommal (aki mellesleg szintén éjszakázott), de azért csak befekszem az ágyba. :)
Majd ha hazajöttem a találkáról, visszafekszem. :D Éjjel ugyanis megint jövök be dolgozni... jahj de "jó" lesz.. :(

Na jó... megyek, kikészítem a reggelit, írok egy záróegyenleget aztán kimegyek az erkélyre beleszagolni a reggelbe. :)

(már csak fél óra!! már csak fél óra!! :))

Versek

Pár napja megint benéztem az antikváriumba és megint két kis könyvecskével jöttem ki. Az egyik egy próza: Szántó Ágnes - Ébredés, a másik szokás szerint verseskötet: Puskás Balázs - Élő szövet.
Elég jó kis versek. Nekem legalábbis nagyon tetszenek... beírok ide párat... ;)

majdnem sima

ragadoznak akiknek ez a dolguk
a tófelszín majdnem sima
öt óra
langyos hajnalba lógatom a kezem

két napja ébren
most már


(mert megérdemlem)

lehet hogy sírtál
nem tudom eldönteni
esetlen vagyok
ha érzelmekről van szó
de már a lehetőség is
egoista vagyok
rögtön azt hiszem miattam
persze ettől még nem kizárt
szomorú vagyok
sok oka lehetne
de nincs
tehetetlen vagyok
kényelmes hazugság
hátradőlhetek

keserű

kávéscsészémbe
leszáll az éj
fekete masszár
hagy reggelre az alján
elpárologsz te is
belőlem
sokáig érzem
hiányod
keserű
min a csésze aljába
ragadt éjszaka


költözünk

széthagyott plüssökön
melegszik a fény

porszűrte színek a polcon

nemrég használt ruháid
rendezetlensége

a lepedő emléke rólad

Teázva

Volt még egy filter! Hip hipp... hurrá :)
Míg szortyogott a vízforraló, addig rendbeszedtem a konyhát - főzőlap nagyjából tisztává suvickolása, száradó edények eltörölgetése, konyhapult áttörlése, felsöprés... A nagyja a dolgoknak, persze még mindig hátra van, de előbb teázok. :)

Hehe... most jött meg egy pár. Aranyosak. Vagyis a lányt nem tudom, csak a sráccal beszéltem, míg a barátnője elment wc-re. Kicsit becsípett, kedves, vidám. Nem nyelvösszeakadósan, hangoskodósan részeg, hanem csak szolídan vigyorgós. :) Aranyos. Az ilyen vendégeket szeretem. :) ééés már el is mentek aludni. Nagyon helyes! Lassan nekem is kéne... de előbb még szöszögök itt, aztán még takarítok egy sort. :)

éjszakázva

Még mindig munkában.
Most 2:26 van.
Nemrég mentek el aludni páran, szóval most kiürült a közös tér. Csend van. Csak a műzli ropog a fogam alatt meg a billentyűzet klappog, ahogy írok. :)
Kezdek álmos lenni...
Még ki kéne takarítanom a fürdőszobákat, mosdókat + felmosni, de annyira nincs kedvem hozzá. Persze ha még halogatom egy darabig, biztos megint az lesz, mint pénteken... mikor ráveszem magam, hogy nekiálljak, megjön valamelyik csapat buliból és itt fognak nyüzsögni nekem... Lehet hogy inkább el kéne menni aludni és korán fölkelni, hogy megcsináljam.
Áh.. nem tudom. Még töprengek kicsit. :D
Csinálok egy teát! Az a biztos. :))
múltkor ittam itt egy nagyon fincsi teát..fekete áfonya és tejszín ízesítés. Nyamm. :)
Remélem még maradt nekem egy filter...

Üveggolyók...

Már sok blogban láttam ezt az üveggolyós játékot, szóval úgy döntöttem, itt az ideje, hogy én is megcsináljam. :) (Hmm... vajon miért pont üveggolyó?)

Ide nekem az abc-t!... :)

A - Anya, angyal, alvás
Á - álom
B - béke, bolond
C - cinke, citrom
Cs - csillan
D - derű, dal
Dz - dz.... /DuZzog :) /
Dzs - dzsungel
E - elég, eső, ember
É - éj, ébren
F - fahéj, felhő
G - gong, görget
Gy - gyöngy
H - harmat
I - illan
Í - írisz
J - játék
K - kaleidoszkóp, koppan, kér
L - láng, lélek
Ly - lyukas garas :)))))
M - mondat
N - nocsak :)
Ny - nyufi
O - oltalom, otthon
Ó - ódon
Ö - ölel
Ő - ő :-)
P - pillanat
Q - querer
R - reszket, remél
S - séta, suttog
Sz - szellő
T - topog
Ty - tyűha ;)
U - utazó
Ú - újdonság
Ü - üveg, üldögél
Ű - űz, űr
V - vége
W - why
X - Xmas
Y - Yeey! :)
Z - zeng
Zs - zsizseg

Guruljon tovább bárkihez, akinek kedve van továbbvinni... :)