...kellemes befejezése

... és talán így kéne folytatódniuk is a napoknak.
Délután négykor, munkaidőm végeztével, amint megjött a váltás jókedvűen elindultam a metró felé. Olvastam. Tegnap zsebeltem be a barátnőm polcáról K. Vonnegut - Az ötös számú vágóhíd című könyvét. Valamikor mostanság hallottam róla és gondoltam ha már ott nyújtózkodik a polcon és engedélyezett a könyvkölcsönzés, elviszem. Szóval a metrón kivételesen nem csak bámultam kifele a fejemből és nem is a szemhéjamat vizsgáltam belülről, hanem olvastam. Érdekes könyv.
A metróról leszállva az Europarkba mentem, mivelhogy füzetet kellett vennem a holnapi sulikezdésre. A papír-írószer boltban a képeslapokat hősiesen elkerültem (nagy üdvözlő és képeslap-mániás vagyok), de a tollaknál ácsorogtam kicsit. Eljátszogattam a tűfilceknél a próbapapírra elkezdve egy arcot rajzolni a különböző színekkel, de aztán ahogy odajött egy pasi az állványhoz, észbekaptam, és odébb álltam. :)
Az eredeti tervek szerint a Librit gondosan kikerültem volna (mostanában csak úgy folyik ki a pénz a zsebemből... veszélyesek a könyvesboltok) de az épület hátulja felé vettem az irányt, hogy megnézzem a posta nyitvatartását. Becsúszott azonban egy apró hiba... Megláttam egy pasit, akinek eszméletlenül jó kalapja volt. Muszáj volt megnéznem közelebbről azt a kalapot. Emberünk pedig történetesen a Libriben keresgélt a családjával, úgyhogy nem volt mit tennem, be kellett menni... :) Be is mentem, körbe is szaglásztam... nem mondom, hogy rendesen, mert nem voltam alapos. Nem könyvkeresgélésre jöttem... Találtam egy spanyol szótárt, ami majdnem elcsábított, de lebeszéltem magam róla, mert önszorgalomból úgysem tanulgatnék itthon belőle. Ha meg mégis, arra van itthon mindenfélém. Közben szemrevételeztem a kalapot. Westernes sötét hasított bőr kalap volt pár lyukkal rajta, amiken X-ben keresztezett bőrszíjjak mentek keresztül. Közelebbről nézve is tetszett. :)
A boltból kifelé haladva persze megakadtam egy könyvnél. Aztán a belepörgetés és hátlapolvasgatás után sikerült kizoom-olni a könyvből és megnéztem mik vannak mellette. Nem sikerült üres kézzel kijönni. De mindeközben sikerült egy eddig megoldatlan feladatot teljesíteni. Az egyik barátnőmnek a szülinapjára (ami augusztusban volt) még eddig mindig nem sikerült semmit vadásznom. Tudtam, hogy könyvet akarok neki adni, de valahogy nem találtam semmi olyat, amiről tudom, hogy nincs meg, gondolom, hogy tetszene neki vagy tudom, hogy vágyik rá. Igazából nem ismerem még annyira minden oldaláról. Tudom, hogy imád olvasni, de nem tudom mit olvas, mit olvasott... szóval tanácstalan voltam. Eddig. Most megvettem ezt a könyvet és úgy gondolom örülni fog neki. Legszivesebben tartogatnám még egy kicsit, hogy gyorsan én is kiolvassam, mert már belemerültem, de nem fogom megváratni. (Persze ettől még lehet, hogy ma egész éjjel olvasni fogok. :) ) A könyvről való mesélés megint csak megy a "később" kategóriába.
Ezek után a postáról teljesen megfeledkezve elindultam a Dédimhez. Odafele úton belezuhantam a könyv világába és egészen addig élvezettel olvastam, míg föl nem hívott az egyik legjobb barátnőm telefonon egy kiakadása miatt. Innentől vele beszélgettem egészen addig míg a Dédimhez értem. Itt hallgattam egy darabig az apró-cseprő mindennapi bajait, egy-pár eszébe jutó kis mesefoszlányt, aztán eljöttem. Már szerettem volna hazajönni, enni, lezuhanyozni és bekuckózni a szobámba. Az első kettő meg volt...
Hazajöttem. Anya csinált fincsi körözöttet meg volt jó meleg tea, úgyhogy jóízűen belaktam. A meleg fürdő csak ezután jött volna, de a bátyám bejelentkezett... Már tegnap este is el akart menni velem sétálni, de akkor már annyira zombi voltam, hogy ez teljesen esélytelen volt. Most sincs sok kedvem hozzá, de jó lesz. Elmegyünk, eszik egy gyrost, beülünk valahová egy pohár akármire... beszélgetünk egy kicsit, aztán gondolom hazajövünk. Ezek után csak még jobban fog esni a forró fürdő. :)
Két apróság zavar csak:
1. De hát én ma rendet akartam rakni! :)
2. holnap se alszom ameddig akarok... suliba kell menni :(