Múlt héten megbeszéltük a sráccal, akivel Balatonszemesen el voltam, mint a befőtt, hogy találkozni kéne. Kérdezte, hogy jártam-e már Szegeden, és hát én bizony arra még soha nem voltam, ő viszont ott lakik. Lelkes bolond lévén, mondtam, hogy lemegyek én, abba nem lesz hiba. :) Így is lett.
Mivel ő dolgozik, mondta, hogy olyan 3-4 körül végez és utána tudnánk találkozni. Nagyon aranyos volt, még vonatot is mondott nekem, ami akkorra ér le és persze kijött volna elém az állomásra, de hát nekem egészen más terveim voltak. :)
Gondoltam, ha már lemegyek Szegedre, ahol azelőtt még sosem jártam, akkor már nem csak egy délutánra ugrok le, hanem egy egész napra. Mivel a szerdámat teljesen szabaddá tettem, reggel lementem, hogy fölfedezzem a várost. Sosem voltam még idegen városban egyedül, de hát egyszer ezt is ki kell próbálni. Nagyon fellelkesedtem a gondolatra. :)
Nyomtattam magamnak térképet, anya csomagolt nekem egy szendvicset, beizzítottam a fényképezőgépet (feltöltött elemek, pótelem stb.:) ), aztán még bepakoltam egy pár létfontosságú dolgot és reggel nekiindultam.
Futva éppenhogy elértem a 9:05-ös vonatot.
A két órás zötykölődés alatt olvasgattam kicsit, aztán legyűrt az álmosító hangulat és bekapcsolt a szundi-üzemmód. Kb 15 perccel az érkezés előtt viszont lelkesen ébredezni kezdtem. Ahogy egyre közelebb értünk elhatalmasodott rajtam a kalandozás előtti izgalom és átjárt a letörölhetetlen "széles belső vigyor" érzés. :)) Megérkezteeeem! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése