Nem készültem előre tervvel, nem nagyon néztem utána, hogy mit miért kéne megnézni, így pusztán csak nagy felfedező kedvvel nekivágtam a városnak. Az állomásról kiérve elővettem a térképemet, gondoltam csak kitalálom nagyjából, hogy merre menjek. A térképpel való molyolás alatt kitaláltam, hogy legjobb lesz, ha bejelölgetem, hogy merre megyek így, ha kérdezik, merre jártam, még meg is tudom mutatni. (Ismerem magamat, tudom, hogy a nagy részét a helyszíneknek valószínűleg úgysem fogom tudni visszamondani... :) )
Persze a saját verzióm három össze-vissza hajtogatott, tollal firkált fekete-fehér térkép, de ide megcsináltam rendesen, hogy ha valaki olvassa, akkor meg tudja nézni, merre jártam. (Persze lehet, hogy ez a kutyának se érdekes rajtam kívül, de akkor is lelkes vagyok. :)
Az alsó piros pötty jelzi a vonatállomást, ahonnan indultam, a hídnál bújkáló másik pöttyenet pedig azt a pontot jelzi, ahol fél négykor lecsüccsentem és megvártam a srácot. Onnantól kezdve kikapcsoltam magamban a turista üzemmódot, úgyhogy se fotó, se útvonaljelölés. Annyi mindenesetre biztos, hogy átmentünk a hídon, le a Népligethez és onnan egy lakótelepre.
A fent jelölt séta 4 órámba telt és piszkosul elfáradtam. Mikor a 3. óránál tartottam, megfordult a fejemben, hogy talán nem volt a legeslegjobb ötlet a legnagyobb melegben városnéző túrát tartani, de hát akkor már abszolút mindegy volt. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése