Háromfelvonásos este III.

Pont vettem vörösbort és elslattyogtam a metrómegállóig, mikor is telefonált a srác, aki előzőleg elhívott a programra. Megbeszéltük a pontos találkát és nemsokára meg is találtuk egymást a Nyugatinál. Hogy izgalmasabb legyen a dolog, az az ember, aki tudta volna, hogyan is találunk az esemény helyszínére, lemondta a dolgot és inkább egy másik buliban maradt.
NA de semmi gond, volt útitervünk. Már csak a buszt és majdan a megfelelő buszmegállót kellett megtalálnunk.
A busz hamar meg lett és szerencsére pont bent is állt egy a Moszkva téren, úgyhogy a felszállás rendben megtörtént.
Hála a hülye agyamnak, ami két sör és egy pálinka (jah, azt az előbb el is felejtettem említeni) után is gyakorlatias tud maradni, megnéztük, hogy hány megállót megyünk, mi az előtte levő megálló neve, meg ilyen apróságok. Nem vagyok egy nagy alkoholista úgyhogy kétszer is meggondoltam, mi legyen, mikor megkínált egy doboz sörrel. (Sört meg pláne nem nagyon szoktam inni, de ez aznap éjjel már végülis mindegy volt.) "Úgyse ittam még buszon" illetve "miért ne" alapon végül rábólintottam. Néhány megálló zötyögés után rájöttem, hogy éjszaka nem áll meg mindenhol a busz, úgyhogy a 16 megálló leszámolásánál többször elcsúszhatunk, márpedig akkor nem nagyon volt kedvem így fölfedezni Budakeszit. Szóval a dobozost lepasszoltam és előrementem a buszvezetőhöz és megkértem, hogy mindenképp álljon majd meg az adott megállóban és ha esetleg nem iparkodnánk leszállni, szóljon már ránk.
Nagyon büszke voltam, hogy erre nem kellett sort keríteni. Mivelhogy megjegyeztem a megelőző megálló nevét és szemfüles is vagyok/voltam, időben fölálltunk, jeleztünk meg hasonlók. De azért lelkesen integettem a buszvezetőnek, hogy köszönjük szépen.
Egy kis telefonos távirányítás után oda is jutottunk végül a nagy esemény helyszínére.
Hát ha a srác, akivel mentem, nem hozott volna szalonnát, bizony nem lett volna szalonnasütés. Nem egészen volt ez szervezve és szerintem ő volt az egyetlen, akinek ezt a sütögetést említették. De segond. Többszöri emlegetés után végülis raktak tábortüzet és akadt aki sütögetett is. Egyébként meg borozás, pálinkázás, beszélgetés. Én nem ittam, mert úgy éreztem, hogy igazán elég a bennem lötykölődő alkohol, viszont itt is elmajszoltam egy zsíros kenyeret csak itt lila hagyma helyett kovászos uborka kísérte. A hajnalig tartó beszélgetésbe páran belealudtak, páran mélyenszántó irodalmi fejtegetésekbe kezdtek... én hallgattam, néha küzdöttem az álmosság ellen, máskor meg élénken figyeltem. Mikorra a többség elment (aludni vagy haza), addigra én fölébredtem (hajnal 5 és 6 óra között valahogy). Akkor már csak hárman voltunk kint. Akkorra jutottam el odáig, hogy a többszöri kínálgatás után már ittam egy kevés bort velük. Addig nem is akartam, nem is nagyon kívántam viszont akkor jól esett. Hétkor aztán ők is elmentek aludni. Én végülis nem mentem be aludni egyrészt, mert 8 körül el akartam jönni, másrészt meg mert bizonyos okoknál fogva nem volt kedvem befeküdni amellé, aki mellett még volt hely. Szóval kint lézengtem, heverésztem a fűben, aztán bóbiskoltam egy székben 8ig. Akkor írtam egy búcsúlevélkét, megkerestem a táskámat és hazaindultam. Kis bolyongás és séta után megtaláltam a buszmegállót és 10 körülre sikerült is hazaérnem. Gondolom mondanom sem kell, hogy bezuhantam az ágyba és délutánig durmoltam. :)