November 29.

Valamivel csak ébren kell tartanom magam... már csak egy-másfél óra van hátra, míg hazamehetek. Ha eddig nem dőltem le aludni, most már nem lenne túl célszerű... Mivel ahhoz már túl fáradt vagyok, hogy szépen írjak, a marketing tisztázat-írást felfüggesztettem. Úgyhogy ráveszem magam, hogy folytassam az elmaradt beszámolók pótlását.

Szóóval.. volt egyszer egy november 29-e, egy koncert utáni szombat. Reggelre irány a munkahely. Most bezzeg, hogy a saját fáradtságommal tisztában voltam és 3 ébresztőt állítottam be, most már az első előtt pár perccel felébredtem... na mindegy. A munkahelyen akartam megírni/összeollózni a hétfőn megtartandó kiselőadásomat illetve be akartam számolni az előző napi koncertről. Hát ez nem jött össze... a változatosság kedvéért ugyanis nem volt internet. Így hát egész nap jóformán nem csináltam semmit, csak teáztam, beszélgettem a takarító nénivel és takarítottam.
Négy körül felkeltettem a másik recepcióst, majd négy után pár perccel elindultam a Keleti felé, ahol is Kedvesre vártam, merthogy kérésemre, most végre ő jött föl Pestre és nem én mentem hozzá. Szombatra nem volt konkrét tervem, így ő vette a kezébe a szervezést... Csepelre mentünk két barátjához. Nagyjából este 6-ra értünk ki. Mikor először összefutottunk Pesten, akkor is ide jöttünk. A vendéglátás most is kellemes volt, ámde most nem volt "menekülés", bár odafelé menet még volt egy halvány illúzióm, hogy este hazakeveredünk... Frászt! :)
A srác rövidesen előhozakodott jónéhány féle házi pálinkával és másegyébbel... Szilvapálinka... mivelhogy a gyümölcs benne pihent az üvegben, szépen meg is szinezte a körülötte lötykölődő szeszt, így már a második kör almalé színű volt. Már a második körből is szerettem volna kimaradni, de nem azért könnyen beadtam a derekamat - fogok is én itt küzdeni - legyintéssel...
A harmadik kör után az üveg kiürült. Közben előkerült egy vízipipa, vidáman beszélgettünk mindenféle idiótaságról, és zenét hallgattunk. Persze Kedves és a vendéglátóink jóval "tapasztaltabbak" ivászat terén mint én, így az előző kifogyásával egy lendülettel kerültek elő az újabb üvegek. Csakhogy ezek közül választani kellett, mert semelyikből sem volt elég mind a négyünknek. Volt egy ribizlis nemtudommi... mondtam, hogy én azt kérek. A srác mondta, hogy "Ha valami árt, hát akkor az"... de ezután már hiába tiltakoztam, azt kaptam. Nagyon finom volt! Csakhogy a második húzásra éreztem, hogy ebben bizony egy halom ribizli is van. Bár bevillant a fejembe, hogy anyáék anno mondták, hogy az ilyen ágyas dolgoknál pusztán csak a gyümölcstől is fejre lehet állni, de hát........ Mondták, hogy rágjam csak meg, nyeljem le... nem kellett nagyon bíztatni, mert tényleg nagyon finom volt. Na ezután nem sokáig húztam... még talán tíz percig.
A baj nem csak a gyümölcs volt. Több ponton eltoltam az ügyletet...
1. aki nem szokott hozzá, az ne igyon annyit/olyan gyorsan, mint aki hozzászokott!
2. mindezt nem fáradtan és mégkevésbé sem éhgyomorra kellett volna előadni, ugyanis én előtte egész nap csak 2 szelet előszeletelt kenyeres pirítóst (reggel), egy zacskó chipset (délben) és pár szem diót ettem. Bár Kedvessel vettünk valami dobozolt rizseshúst az ottani boltban, de hát csak nem álltam neki ott egyedül eszegetni a konyhában. Meg tulajdonképpen meglepő módon nem is voltam éhes. Na mindegy.. szóval enni kellett volna
3. a gyümölcsöt pedig nem elfogyasztani...
Lényeg a lényeg, hogy a fenti elbaltázás együttes hatására meglehetősen kiütöttem magam......
A "józan" eszem maradékával annyi vizet ittam, amennyit csak tudtam, hogy a másnapot elkerüljem... (ez maradéktalanul sikerült is!) Vajas kenyeret is ettem volna, kértem is, de csak rozskenyér volt a háznál, ezt meg az én drága rozsallergiám miatt visszautasítottam.
Még egy kicsit visszamentem a társasághoz, néhány KisPál szám lelkes énekelgetéséig és két korty tea erejéig el voltam velük a nappaliban, aztán mivel Kedves megágyazott nekem, bedőltem aludni. (Kb este 10kor)
Hogy utána mi történt, azt nem tudom, én szerencsére jól aludtam... a többiek valószínűleg még jó ideig folytatták az italozást, a srác, ugyanis meglehetősen romos állapotban volt mikor reggel kiengedett minket. Kedves másnapos volt ugyan, de annyira nem látszott rajta...

A "viharos" este ellenére másnap fölkeltünk (jórészt miattam) és haza indultunk azzal az elvetemült tervvel, hogy kimegyünk korizni .Szerencsére Anya, mikor hazaugrottunk a korimért (meg, hogy lefürödhessek és tiszta ruhát vegyek), volt olyan drága, hogy csomagolt nekünk szendvicseket... Kedvesbe nagyon nehéz volt belediktálni, de én farkaséhséggel termeltem be egyiket a másik után. :)
Útközben összefutottunk Nyüzsivel, így végülis hárman, bár a tervezetthez képest jó egy óra késéssel, de kimentünk a Műjégre . Kedves már az ötlet felvetésekor sem volt lelkes, és hát mondanom sem kell, hogy a lelkesedésén a másnap sem lendített sokat...