Reggeli mosoly

Ahogy reggel elszabadultam a hostelből rögtön felvillanyozódtam. :)
A mikulás-sapimat nem vettem rögtön föl, de élénken figyeltem, hogy másokon van-e. Megfogadtam, hogy ha egyetlen embert is látok mikulássapkában, én is fölveszem az enyém. A Ferenciek tere metróaluljáróba érve, ahogy a mozgólépcső felé fordultam, széles vigyorra szaladt szét a szám. A két ellenőrön ott virított a sapka. I love BKV! :) Mindehhez a szívderítő látványhoz még hozzájárult, hogy nem is a jegyek ellenőrzése, mint inkább az kötötte le őket, hogy a szemembe nézve, széles mosollyal jó reggelt kívánjanak. Hááát.... ennél jobb nem is lehetett volna. A mozgólépcsőről leérve én is fölvettem a jeles fejfedőt. :) Mikor beállt a metró a megállóba, a vezetőjének majd' kiesett a szeme, úgy megnézett. Rámosolyogtam, de viszonzás nem volt. A metróra fölszállva is többen megnéztek. Nem illett a koszvadtszürke metróhangulatba az élénkpirosan mosolygó sapkám. Eleinte kicsit zavartan néztem szét, felmértem mennyire vagyok nagy látványosság... aztán összeszedtem magam és rámosolyogtam azokra, akik jól megnéztek. Olyan nagy "összeszedés" egyébként nem kellett... mikulássapkában nem lehet hosszútávon nem rámosolyogni az emberekre. :))) Viszont úgy látszik egy ilyen "extra" fejfedőt viselő bolondra nem szabad visszamosolyogni. Egyszerűen nem merték viszonozni a mosolyt... mindenki csak nézett... Mikor leszálltam, a metróvezető keresett, de csak hogy megint jól megnézzen... hiába vigyorogtam rá megint, ő is sokkot kapott úgy látszik. :D
Összesen 4 rokonlelket láttam a hazaúton, az ellenőröket is beleértve.... kevés.
Na de nem baj... Igenis bolond vagyok, és nagyon remélem, hogy fertőzök! :))