Féllábbalmárkint

Táska összepakolva, Bukfenc: menetkész, felpörögve, fullvigyor - Indulooooooook!!!!!!

Besózva

Holnap megyek Várpalotára!!!
Kaptam kölcsön sátrat, túrahátizsákot, polifoamot, a zene biztos jó lesz, már csak egy kis szerencse kell, hogy ne zúzzák le/lopják szét a cuccaimat, meg valami csodaszer, hogy a sok ugrálás után ne tolókocsiban jöjjek haza - de hát optimista vigyorral állok elébe, mint mindig. :D
Vigyázat Pannónia fesztivál, megyeeeeek!! :)

Lovas nap

Tegnap elott lovas napon voltam a Halapi lovardaban apaekkal. (bocsi, most nincs ekezetem)
Ha sikerul lenzulnom a kepeket apatol, akkor majd mutatok nektek par szep fotot.
A nap egyebkent nezelodessel, losimogatassal es etetessel, egy kis ijaszkodassl, rajzolassal, lablogatassal, fan uldogelessel, hulyeskedessel, nevetessel, falatozassal, napsutessel, szellel, fotozassal telt. Elveztem nagyon. :)

Szolnok - második felvonás - úton hazafelé

2009.05.20. hajnal 3:40, vonat Miskolcról
-------------------------------------------------
Ha valaki, hát én tényleg valami óriási szerencsecsillag alatt születtem.
Most 3:40 van és a Miskolcról induló első vonaton üldögélek. Úgy történt az eset, hogy a srácok megkérdezték, hogy kerülök haza Szolnokról. Mondtam, hogy 3-tól fél óránként vannak vonatok - az jó, de addig mit csinálok? (0:40 körül volt vége a koncertnek és ők nem maradtak ott, hanem indulás haza Miskolcra) Vince félig viccesen felvetette, hogy elvihetnek Miskolcra, de hát az nem lenne nagy segítség...
Kapva kaptam a lehetőségen - bár így a retur jegyem ugrott, de hát mindegy. Mivel 0:40 körül befejezték a koncertet és utána összepakoltak, hogy mennek, én meg senkit nem ismertem Szolnokon, jó ötletnek tűnt velük kocsikázni. :)
Hülyültek, Mcdrive-oztunk stb. Paddy mondta, hogy amiket hallok a kocsiban, arról úgy általánosságban szájzár (pedig nem is mondtak semmi necceset :)), ahogy ő mondta, "most már haver vagy" szóval most már tudjam, hogy mit adjak tovább - na nem mintha eddig kotyogtam volna.
Na ezért a "haver vagy"-ért már megérte. :)))
Szóval elkocsikáztunk Miskolcig, kitettük Paddyt, Samet (illetve korábban még Szolnoknál Seamust is, mert ő ott lakik ((?? - ebben nem vagyok egészen biztos, de az apja tuti ott lakik, meg valami gyárról is volt szó, gondolom ott dolgozik... na mindegy))), aztán a vonatállomáson kitettek engem is 3:25kor. (Egyébként nagyon aranyosak voltak, kicsit aggódtak, hogy rendben leszek-e, mondták, hogy ha bármi baj van, hívjam fel őket)
Elkezdtem böngészni a kiírást, mikor megy az első, legközelebbi vonat. 3:29, hatos vágány. Kimentem a peronokhoz - bent áll a vonat. Futás indul! Lépcsőn le, aluljáró, lépcsőn föl - mikor itt tartottam, bemondták, hogy a vonat azonnal indul, zárják be az ajtókat, stb. Felpattantam, leültem, lihegtem egy sort, aztán elindult a vonat. - Mázli egy. :)
Persze jegyem nuku, de hát gondoltam, majd megoldjuk. Jött is rögtön két kalaúz. Mondtam a pasinak, hogy hát én rohantam a vonat után, úgyhogy nincs jegyem, szeretnék venni. Olyan... "hát ezzel a szerencsétlennel meg mihez kezdjek" tekintettel nézett rám hosszan. Mondta, hogy elvileg így, helyszíni fizetésnél +2000 Ftot rá kell számolniuk a jegyárra. Én nem szóltam egy szót se, csak néztem kétségbeesetten. Nem vagyok egy rinyálós típus, hát most mit tudok csinálni... Kérdezte, van-e nálam annyi pénz. Feltúrtam a táskámat a dugi-5000-esemért, megmutattam - hát van.
4700 Ft lenne. Pfft.. Tele volt jószándékkal a srác egyébként. Kérdeztem, hogy hát tudok mást csinálni, minthogy kifizetem? Hát nem. Ennyi. Aztán beszélt pár szót a kolléganőjével, majd odafordult hozzám: Megoldjuk. :))))
Ekkor jutottam el odáig agykapacitásban, hogy közbevessem, hogy egyébként diákjegyet szeretnék.
Kérdezte, hogy nincs-e kisebb pénzem. 1270 lesz. ( :) ) - Hát nem hinném, de azért elkezdtem feltúrni a táskámat. Először elég reménytelennek tűnt a helyzet. Egy kétszázas, pár apró, és tudtam, hogy az ezreseimet már elköltöttem. Kiforgattam az egész táskámat, és Mázli kettő - három gyűrt 200as, 6 százas 3 huszas és egy tizes - pontosan annyi volt nálam apróban. Na ezt csináljátok utánam! :))

A koncert egyébként tök jó volt, bár így egyedül nem annyira szórakoztató, mint ha van legalább egy barát, akivel egymásba lehet karolni. Viszont így legalább építettem a "bennfentes" státuszt. :)
Vincenek írtam smst, mikor megérkeztem és szerencsétlenül ténferegtem kicsit - hol vannak, lehetne-e hozzájuk csapódni
Válasz: Hátul.
Rövid terepfelmérés után összeszedtem magam és elindultam a színpad melletti/mögötti ajtó felé, megkeresni őket. Szerencsére nem volt különösebben nehéz dolgom, kint voltak az udvaron a kocsinál. Puszi-puszi, sziahogyvagy stb. aztán bementünk. :)
Bent a fényben kiszúrták a pólómat, lefotóztak ketten-hárman :))))) aztán azon nyomban felkerültem az éppen akkor megkezdett kinek-hozzanak-vacsit-listára, szóval velük ettem banda+staff címszó alatt. *fullvigyor* :D
Kaptam is nemsokára "bennfentes" karszalagot, bár ez el volt rontva (vagy valami régi maradék), ugyanis SZOFI NAPOK 2007 volt ráírva... :)
Megetettek, megitattak, beszélgettek, hallgattam, aztán koncert, ugra-bugra, leizzadás, éneklés, sikítozás, taps, visszataps, ráadásszám, halleluja :)
Aztán aláírattam velük a pólómat, ami utána jött, azt meg már fentebb leírtam. Fuvar, vonat, mázli a köbön. :)
Most "megyek" aludni. 12:30tól munka, addig is minden alvás-lehetőséget meg kell ragadni.

-----------------------------------------------------------------
Na hát ennyi volt a mese a Szolnoki buliról. Persze biztos tudnék még róla beszélni, csomó apróság volt, amit nem írtam le, hiszen 1. odafele menet még nem történt meg 2. visszafelé jövet hajnalban azért nem volt lendületem 8oldalas élménybeszámolót írni. De mivel így is nagyon hosszú bejegyzéseket írok, nem fárasztom az esetleges olvasókat az olvasással, magamat meg a leírással. :)

Szolnok - első felvonás - út oda

Mily meglepő, megint Paddy and the Rats koncert lesz a középpontban. Mostanában ha történik velem valami, amit aztán le is írok, majdnem mindig kapcsolatban van velük. Pedig máson is kattog az agyam azért, de valahogy azokkal ritkán jutok el odáig, hogy leírogassam, pedig néha még meg is fogalmazgatom magamban, mit írnék. Na mindegy. Most előre gondolkodtam... a vonaton oda meg visszafelé leírogattam, hogy mi van velem pillanatnyilag, szóval előgyártott bejegyzéseim vannak, amit csak be kell gépelnem.
Dőlt betűvel szedve beírom ezeket, aztán mellé, ami még most jön hozzá majd.


2009. 05. 19. 18:30 Vonat, Kőbánya-Kispestről
-------------------------------------------------------
Most szálltam fel a Délibáb IC-re, amivel Szolnok felé vettem az irányt. Ez is egy olyan város, ahol nem jártam még. Az ismeretlen városba való utazást kezdem egészen megszokni. Egyre kevesebbet "készülök rá". Bár most is megpróbáltam térképet nyomtatni magamnak, befürödtem vele. (Ezt végülis, bár kétszer elővettem és próbáltam megtalálni magam, de nem jártam sok sikerrel így egyáltalán nem használtam) A munkahelyi nyomtató nagyon vacakul dobta ki, szóval kissé nehéz lesz kiigazodni rajta (nem lehetett), de majd kitalálok valamit. Szerencsére megkaptam Vince (a basszusgitáros) telefonszámát, szóval megfelelő hosszúságú tévelygés után lesz egy segítőkész ember, aki majd megmondja merre menjek - remélem.
Egyébként széles jókedvem van nem csak azért, mert Paddy&theRatskoncertre megyek (mellesleg megjegyzem, most először teljesen egyedül), meg mert van saját tervezésű pólóm (ami egyébként nagyon tetszett a srácoknak), hanem mert a vonatállomásra jövet beszéltem apával és a "volt" feleségével (továbbiakban Mosti). Mostival lehet, hogy találkozunk a hétvégén - jó lenne. Már rég szeretnék beszélgetni vele kicsit. Mostanában még telefonbeszélgetésre sem tudtam elcsípni, nemhogy találkozzunk is. Na de most majd talán (hűűha, közben most értünk be egy nagy felhő alá... lehet, hogy nagy elázás lesz ebből Szolnokon).
A másik fontos tényező, ami miatt vigyorgok, mint a tejbetök, az Apa. Mosolygós hangja volt, azt mondta, hogy a Margitszigeten van és épp most keringőzött egyet, mert olyan zene volt a szökőkútnál. Azt mondta, majd mesél "úgyis sejted a dolgokat".
Ha ezt nem mondta volna a végére, el se kezdek kombinálni, pedighááát...
Most kirakósozok a fejemben. :) Az elmúlt időszakban sokat volt sétálni, egyszer kávézóba is ment, most meg bejött Pestre, a Margitszigeten bóklászik, mi több, keringőzik. *Kíváncsi mosoly* - kivel??? :) Na majd szombaton megyek hozzá és jól kifaggatom.

Közben beértünk rendesen a felhő alá. Szakad.
Lehet, mondanom sem kell - nincs nálam esernyő, ez nem nagy hír. Ami viszont kicsit elbizonytalanító, hogy farmerkabátom, sapkám sincs. Egy szál póló, alatta +1 top. Jó lesz. Remélem meleg eső, mert akkor vigyorogva fogok csavarogni - bár nem kéne teljesen csatakosra elázni... Mindenesetre a "körbejárom a várost a koncertkezdésig" programterv kicsit meginogni látszik. De akkor mihez kezdekmagammal a fennmaradó 3 órában? Na majd meglátjuk... (Nem esett végilis. Vagyis akkor kezdette le szemerkélni, mikor megtaláltam a helyet. :) Kb 1 órát bóklásztam előtte a városban)
Fázik a karom - hülye légkondi! Most hirtelen ennyit rólam, ha unatkozok, majd még írogatok. :)

Per pillanat

Most épp a munkahelyen ücsörgök. Már 12:30 óta itt vagyok, és most már nagyon szívesen hazamennék, de még 3 óra van hátra.
Eddig egész kellemes volt a nap, végülis nem panaszkodhatok, beszélgetéssel, palacsintasütéssel, egy kis takarítással és sok zenehallgatással töltöttem az időt, de álmos vagyok és nem nagyon haladtam a tanulással, pedig holnap után vizsga....
Nem baj, holnap enyém az egész nap, majd meglátjuk mennyire tudok így felkészülni.

Ennyit a mostról.
Következő bejegyzésben a tegnap este és ma hajnalban lejegyzett helyzetjelentéseimet gépelem be és persze "mellébeszélek" :)

Pierrot

Ez a bejegyzés az, amiben elmesélem majd a múlt pénteki (máj. 15) Pierrot koncertet.
:)
Ez most elnapolódik, míg lenyúlom anyától a fotókat, amiket csináltunk... addig is másról szeretnék mesélni, szóval így hagyom itt ezt egy kicsit.
----------------------------------------------------------------------------------------

2009.06.17.
Most jutottam el odáig, hogy rászánjam magam, erről is meséljek. Egy hónap után... ügyes. Na mindegy, kezdjünk bele.

Anya már jóval a koncert előtt (kb egy hónappal) megjelent egy szórólappal, miszerint a Tündérkertben Pierrot est lesz, mi lenne, ha mennénk. Menjünk! Így aztán a még szülinapomról maradt Anya-Lánya pénzből úgy döntöttünk, hogy egy együtt vacsi-zene-est lesz.
Egyikünk sem Pierrot-fan, én igazából nem is ismerem a számait, úgyhogy mikor elhatározásra jutottunk, Youtube-on keresgéltem, ízlelgettem kicsit, hogy ismerkedjek a zenéjével. Azt újból megállapítottam, hogy nagyon szimpatikus ember, de nem érzem/éreztem, hogy a zenéje teljesen az enyém lenne.

Az est maga kellemes élmény volt, bár továbbra sem érzem, hogy a szívem közepébe lopta volna magát, de valahogy olyan kellemes kisugárzása van Pierrotnak, hogy jó volt benne lubickolni. Néha zavart, hogy úgy éreztem túl sok a póz az éneklésében és nem egészen harmonizál az, ahogy dalol azzal, ahogy érez, pláne nem azzal, amiről énekel... ez kissé összezavart párszor, de aztán arra jutottam, hogy végülis az ember olyan sok különböző dologból áll össze egésszé... mivel ezeket az egymásnak látszólag ellenmondó dolgokat összekötötte Ő maga, mégiscsak rendben kell, hogy legyen. Ezzel félre is söpörtem a zavaró gondokat és figyeltem a rezdülésekre. Dallamra, énekre, arcjátékra - mikor mire. Élveztem. Szeretek figyelni.

Mikor a zenei szünetekben mesélt illetve kérdésekre válaszolt, azon kezdtem töprengeni, hogy vajon a művészek, alkotók (vagy legalább közönség előtt szereplő/nyilatkozó emberek) vajon törvényszerűen mind a kérdéstől elkanyarodva beszélnek dolgokról, vagy ezt kifejlesztik magukban, mert elvárásnak érzik. Egyszerű kérdésre hosszú filozofikus válasz... néha jó, sokminden kibukik belőle, érdekes dolgok, megfontolandó gondolatok, de néha egyszerűen csak fárasztó. Itt helyenként jól esett, máshol terhelt a hosszú fejtegetés.

Egy gondolat azonban alaposan megragadt a fejemben. A Zenéről, a zenélésről és arról beszélt, hogy ebből már nem nagyon lehet megélni. Azt mondta, hogy mára egy közeg lett a zene (és a zaj), már nem úgy hallgatnak zenét az emberek, mint régen. ... És tényleg - természetes, a mindennap általános része, hiszen rádió, zenecsatorna, a metrón mindenki fülhallgatóval stbstb és valószínűleg mint ilyen természetes dolgot sokszor nehezebb értékelni vagy egyáltalán odafigyelni rá. Ez azóta sokszor eszembe jut, mikor bekapcsolom a zenét, vagy észreveszem magam, hogy föl sem fogom, mit hallgatok, csak legyen valami alap. Néha kikapcsolom. Legyen csend - bár igazi csendem úgysem lehet egy pesti panelban, de mégis. Próbálkozom néha...

Kellemes este volt, bár sajnos csak a legvégén alakult ki igazán jó légkör - tapssal, kis énekelgetéssel, mosollyal, felszabadultsággal.
Örülök, hogy elmentünk.

Hüpp :(

Tegnap este elvesztettem az egyik kedvenc "medálomat".
Én csináltam már több éve - egy barackmag volt lepucolva, ráspollyal kicsit megdolgozva, lesmirglizve, kifúrva, bőrre kötve.
Kiskunfélegyházán kiegészült egy sráctól kapott csontszínű gyönggyel is...
Hüpp, hüpp... :,(

Reggel munkába jövet a Határ úttól a Pöttyös utcáig sétáltam azon az útvonalon, amerre éjjel jöttem haza (meghalt a metró a népligetnél, szóval onnan a határ útig gyalogoltam), körbe néztem a gyrososnál is, de sehol semmi... elég reménytelen, de azért meg kellett próbálnom. (Persze lehet, hogy valahol még ott hever a népligetnél vagy az ecserinél, de nem hiszem... valószínűleg a metrón vagy a villamoson engedett ki a csomó (a csuklómra volt kötve))
Szóval hüpp és még egyszer hüpp...

Kedd - Székesfehérvár

Ezt a bejegyzést eredetileg nem ide írtam, hanem levélben írtam meg valakinek, de gondoltam, ha már egyszer megírtam, akkor nem húzom az időt az újraírással, bemásolom ide, mert itt úgysincs benne semmi személyre szóló, és így legalább nem "húzom vele az időt", de ki se marad az elmesélése. :)
Szóóóval
A mostani „mese” Székesfehérváron játszódik, és hát hogy - hogy nem, már megint Paddy and the Rats koncert köré fonódik. :)
Kedden (2009. 05.05.) suli után rögtön a Déli pályaudvarra indultam egy rééégi-régi ismerősömmel/barátnőmmel. Sikerült egy kicsit rákattantanom őt is erre a zenére - a múltkor jött velünk a Külkeres koncertre, és megbeszéltük, hogy a székesfehérvárira is jön majd velünk. Végülis a többség, aki úgy volt, hogy esetleg lejönne velünk, nem jött, szóval Nagival édeskettesben vágtunk neki. Azért akartam mindenképpen lemenni a fehérvári koncertre, mert a Kodolányi napok keretében volt, szóval gondoltam, ha már a mi sulink "szervezi", nehogymárnee. Így legalább megnéztem hol van az iskola székhelye.
Székesfehérváron is most voltam először - nem mondhatnám, hogy sokat láttam belőle, mert kissé célirányosan haladtunk, de azért valamikor majd azt hiszem körbenézek.
Délután 5 körülre volt ígérve a koncert, de mi már 3kor lent voltunk. Egyrészt azért, mert gondoltuk miért ne, másrészt hogy beleszámoljuk az eltévedést is (ami nem volt :)), harmadrészt azért, mert a programleírás alapján úgy gondoltuk, hogy talán más érdekesség is lesz. Meg hát gondoltuk bekerülünk a diákforgatagba és jól érezzük magunk. Hát nem egészen így lett a dolog. Nem nagyon volt forgatag. Teljesen üres volt az épület. Követtük a kiírásokat, hogy megtaláljuk a pálinkkóstolás és a guiness bar helyszínét - két kis pult egy udvarban. Kint lézengett körülbelül 15 ember... Azért kikunyeráltunk magunknak egy-egy pálinkát (minimál alatti adagot kaptunk, de sebaj, úgysem lerészegedni szerettünk volna, csak ha már lehet kóstolni..), aztán úgy döntöttünk, hogy akkor már inkább kiülünk a tópartra. Ott aztán piknikeztünk egyet -májkrémes szendvicsek és keksz - aztán bolondoztunk, nosztalgiáztunk és hülye dalocskákat énekeltünk. Jóóó volt.
Körülbelül 1 óra múlva visszaténferegtünk, hogy megnézzük, többen vannak-e már, illetve megjött-e esetleg a banda. Hátul az udvarban talán 5 emberrel ha többen lettek... visszamentünk az épületbe, aula még mindig üres... bandukolás ki a főbejárathoz - ott megláttam a basszeros srácot. Lelkesen kiloholtunk, pont akkor érkeztek a fiúk. Ők is csak pislogtak, hogy hát ez így ennyi emberrel érdekes lesz... de hát "úgyse nagyon próbálunk" mondták, most akkor legalább.... azért elkeserítő volt. Míg ők összepakoltak, becuccoltak, beálltak, addig az Erika rajzol a nadrágom másik szárára is mintát (az egyik szárát én firkáltam össze pár napja), meg vettünk még 1-1 sört, pálinkát, aztán bohóckodtunk, rohangáltunk, átkötöttük a lábamon a fáslit. (Én is jó vagyok, fájó bokával, lábbal szökdécselek meg ugrálok). Eredeti tervek szerint most se nagyon ugráltam volna, a lábamat pihentetendő, de hát egyrészt nagyon felpörögtem, tudtam, hogy nem bírnám ki minimál-üzemmódban, másrészt úgy éreztük, hogy az aztán az abszolút mélypont lenne, ha még mi is csak üldögélnénk, míg a srácok játszanak. A koncert elejénél még volt egy 5-8 fő csoport a terem szélénél, ők egyszer összeszedték magukat, táncoltak kicsit, de hamar szétszéledtek. Szóval gyakorlatilag ketten voltunk Nagival (illetve még a pasi, aki fuvarozta a fél csapatot, az ott áldogált). Elég gáz volt. Mi viszont széles jókedvvel végigugráltuk az egész balhét - áttáncoltuk-rohangáltuk az egész termet. Nekem az egész olyan nagy mosoly volt, keserű szájízzel. Mert végülis én jól éreztem magam, de közben végig nagyon zavart, hogy most szerencsétlenek azért lejöttek Miskolcról, hogy egy ennyire szarul megszerevezett valamin gyakorlatilag pofára essenek. Na mindegy. A "sofőrük" felajánlotta, hogy ő megy vissza és elhoz minket Pestre, de mi még vaciláltunk. Elkértem itthon a balatoni nyaralónk kulcsát, hogy ha úgy alakulna, akkor oda menjünk "haza". Többszöri meggondolás után végül arra jutottunk, hogy a frásznak sincs kedve hazamenni, nyomás a Balaton. Kérdeztem a fiúkat, hogy ők most merre mennek - ők is a Balcsi felé vették az irányt, de ők Aligára mentek. Meghívtam őket, hogy ha van kedvük, jöjjenek át nyugodtan hozzánk, (Zamárdi-felső és Balatonszéplak-alsó (azaz Zamárdi és Siófok közt) félúton van a nyaralónk) de mondta a Paddy, hogy valószínűleg nem jönnek - nem a szomszédban van, inni szeretne és ha isznak, nem vezetnek.
Szóval ketten nyomás a vonatállomásra. Vettünk jegyet, pont jött a 20:20as vonat, ám nem volt teljesen 100%, merthogy ahol nekünk kellett volna, ott nem állt meg. Kérdeztük a kalaúzt még mielőtt fölszálltunk, hogy jön-e olyan, ami ott megáll, de nem... szóval fölszálltunk majd kitalálunk valamit alapon. Mikor már a vonaton voltunk, akkor is tanácskoztunk egyet a (nem túl okos de legalább kedves) vasutassal, meg beszállt a végén a beszélgetésbe egy bácsi is. Végülis megegyeztünk, hogy hát akkor majd vagy siófokon vagy zamárdiban leszállunk, aztán meglátjuk. Közben beszéltem anyával telefonon. Ő először mondta, h taxizzunk, aztán mikor másodszor beszéltünk telefonon, mondta, hogy hát igen, az lehet, méregdrága... buszt nézett, de elvileg az már nincs, hát akkor stoppoljunk. Erre a felvetésre teljes döbbenettel visszakérdeztem "Anya ezt te mondtad?". Ezen, mint utólag kiderült nagyon jót szórakozott.
Szóval végülis leszálltunk Siófokon a bácsival együtt, aki megmutatta nekünk, hol kérdezzük meg, hátha még megy egy busz. Ment volna, de csak 1,5 óra múlva. Semmi kedvünk nem volt megvárni, úgyhogy elindultunk. Az eredeti gyalogtúra tervet kiegészítettük azzal, hogy a 4sávos út mellett talpalunk kitartott hüvelykujjal és reménykedő mosollyal.
Sosem stoppoltam még, de hát valamikor ilyet is kell... ahhoz képest, az elején mennyi rázott fejet és döbbent tekintetet láttunk a kocsikban, egész hamar felvettek minket. Mondjuk először az az ember sem akarta, de aztán mégis megállt, mi meg futottunk, hogy juhéjj, felvesznek minket. :)) Egy férfi volt, meg a fia (huszonéves srác). Kérdezte, meddig megyünk, mi megmondtuk, aztán mondta, hogy hát addig nem, de Siófok végéig el tud minket vinni. Beszélgettünk - kissé le volt döbbenve, hogy este, lányok, stoppolás - mondta, hogy nem vagyunk normálisak, ne csináljunk ilyet, veszélyes stb. Elmeséltük neki a koncertet meg ilyenek - nagyon rendes fickó volt. Aztán mondta, hogy "ti ittatok!" ezt persze szemrebbenés nélkül, egyhangúan letagadtuk... valahogy nem tűnt jó ötletnek azt mondani, hogy "persze". Egyrészt azért, mert nem voltunk részegek, józanul pont ilyen idióták vagyunk, ha mi összekerülünk, mert így is hülyének nézett minket szerintem, akkor még a részeg libák cimkét is megkaptuk volna, meg mivel akkor már órák (és egy-egy szendvics + további kekszek és üdítő és rágó) "telt" el az ivás óta, nem nagyon éreztük úgy, h ez fontos lenne. Na mindegy. Mindenesetre a fia nagyon kedves volt, mondta, h "vigyük már haza őket", szóval végülis elvittek minket a nyaralónk utcájába. Mikor átértünk széplakra, akkor esett le nekik, hogy mi nem "haza" jövünk ide, hanem nyaralóba, nem vár otthon senki, akkor méginkább meglepődött az apa. Kérdezte, hogy ott a környéken vannak lakók is, ugye? Erre megint szemrebbenés nélkül mondtam, hogy persze, ott az x-edik háznál tudom hogy igen, és így-meg úgy... Hát ez sem volt éppen igaz (körbe mindenütt nyaralók), de Széplakon, meg a környéken már volt olyan ember, akit "vész" esetén lehetett volna riasztani... Szóval egy sor hálálkodás után kiszálltunk, integettünk, ahogy elhajtottak, aztán odasétáltunk a nyaralóhoz, és széles vigyorral - két mázlista, ha összekerül - bementünk. Ettünk egy szerencsétlen adag vacsorát, ittunk fél-fél pohár bort (ezt is Anyai javaslatra - bár tulajdonképpen ő Jager-t javasolt, hogy ha fáznánk (nincs fűtés), de nem akartunk rövidezni). Aztán rádió bekapcs, elő a kártyát - rabló römi és canasta. Éjfél körül takarodót fújtunk és leoltottuk a lámpát, de még 1,5 órán át beszélgettünk.
Másnap reggel Nagi ébresztett "Réka! Negyed 11 van!!" (részemről: "kit érdekel, tudnék még alduni" -de ezt nem mondtam ki) felkeltünk, zuhany, beágyaz, összepakol, indulás haza. Nem tudtuk mikor megy a vonat, de mikor kiértünk az állomásra, pont mondták, hogy érkezik. *már megint a mázli*
Na hát ez elúszni látszott, mert zavartan konstatáltuk, hogy bár mindkét oldalról jön a vonat, mi bizony rossz oldalon állunk. A vonat, ami nekünk kellett volna, a másik oldalon volt, alig pár szerelvényből állt és a peron másik végén szedte fel-tette le az utasokat. Na hát erről ennyit - néztünk egymásra, majd jön másik. Egy percig még álldogáltunk ott szerencsétlenül, aztán - csak át kéne menni a másik oldalra. A másik oldalról jövő vonat még nagyon messze volt, úgyhogy csak átmentünk előtte. Nekem meg megfordult a fejemben "Te, mi van, ha mégis elérjük?", merthogy a vonat még mindig ácsorgott. Na jó, próbáljuk meg - futás indul. Mindketten utálunk futni, nem is nagyon vagyunk belőle jók, nekem a lábam is fájt persze, és hát a peron a "rövid táv"nál jóval hosszabb volt. Nagi többször megállt, feladta, én viszont nem hagytam magam, hiszen ha meglátja a kint álló kalauz, hogy megállunk sétálni, gondoltam tuti, nem vár meg minket szóval néha majd meghaltam, lassítottam, hátraintegettem a Naginak , de mentem tovább. És Megvárt minket a vonat!!! (dacára annak, hogy " a vonat nem vár" :)) Felszálltunk és levegő után kapkodva, lihegve majd kiugró szívvel nevettünk - ennyi mázlit egy útra. Mondjuk utána az egész vonatúton Székesfehérvárig (ott átszálltunk - pont volt vonat) úgy éreztem, majd szétszakad a lábam, de a Nagi kezelte, szóval mire leszálltunk Pesten, már egész rendben voltam...
Hát ez volt a mostani kaland - sok nevetéssel, beszélgetéssel és nulla lábpihentetéssel.

Majális, avagy Bukfenc a koncertfüggő

Az idei "tipikus" és nem túl jó majálisozás elmaradt. Már nem hoz annyira lázba a dolog, mint régen, mikor kisebb voltam. Akkor még élveztem, hogy kimegyünk, végig sétáljuk az utcát, veszünk valami nyalánkságot, két zsákbamacskát, megnézzük a szerencsétlen pónikat, akik körbe-körbe viszik a gyerekeket, aztán meghallgatunk valami borzadványos zenét és megyünk haza.
Persze általában azért valami hülye indíttatásból mégiscsak kimegyünk majálisozni és azért szenvedésnek nem mondanám. Kellemes kis semmi...
Tegnap is mentem majálisra, de nem a megszokott céltalan koreográfia szerint. Miskolcra mentünk Medvéékkel ("szokás szerint") Paddy and the Rats koncertre :)
Reggel 7:30kor végeztem a munkahelyen (ahol most is vagyok mellesleg) és siettem a Keletibe, hogy elmenjünk a 8 órás vonattal. Szerencsésen el is értem, bár a busz után futottam, ami az amúgy is fájó-sajgó bokámnak-lábamnak nem tett éppen jót, de hát ez van.
Szóval Medvével és G-vel (próbáltam nevet találni neki... lehetne Manó, ha kicsit többet lenne vidám... lehetne Pukkancs, ha kicsit aktívabb lenne... most per pillanat a Mufurc tűnik jó ötletnek, mert amilyen hamar szét tud esni és kis nyűgös-hisztis képpel ácsorogni, az valami elképesztő.. szóval továbbiakban asszem Mufurc) kicsit beszélgettünk a vonaton, megreggeliztünk. Hálás köszönet Mufurcnak (hmm.. nem hangzik jól... próbálok majd valami jobbat találni :D), amiért rám(ránk) is számolt szendviccsel (na meg persze az isteni sütiért is!)
Aztán kis bóbiskolás, de igazából semmi komoly... 2,5 óra döcögés után leértünk Miskolcra.
Megéri belebolondulni egy zenekarba, ha ők nincsenek ki tudja mikor kapom nyakamba az országot... így legalább elkezdem felfedezni Magyarországot. :) Persze Miskolcból magából nem sokat láttam, fölszálltunk egy buszra, a végállomáson meg leszálltunk, szóval gyakorlatilag keresztül mentünk az egész városon mindenféle turistaüzemmód nélkül. Bár én az elején még pislogtam kifelé és nézegettem az épületeket. Templomok, panelházak, boltok, terek, fák... Semmi különös első ránézésre, de azért egyszer körbejárnám (na majd ha jó lesz a lábam és megint arra hív egy koncert :D).
Szóval leszálltunk a Majális parknál, ott pedig birka-üzemmódba kapcsolva követtük a tömeget. Gyalogoltunk fölfelé egy darabig a zöldben.

Én lelkesedtem (erdőerdőerdő!), a lábam nem (emelkedő-gyaloglás-nyiff). Szép lassan elérkeztünk a majális helyszínére... tengtünk-lengtünk egy kicsit, remélve, hogy belebotlunk a bandába. Én megláttam egy srácot, aki úgy nézett ki, mint a basszeros, de gondoltam talán mégsem, szóval sétálgattunk még egy kicsit, míg elértünk az állatkerthez. Itt megálltunk - na most mi legyen? Üljünk le valahol, hívjuk föl a srácokat, tegyünk még pár kört, hátha megtaláljuk őket. Megszavaztuk, hogy legyen séta, aztán ha esélytelen, leülünk. Arra vettem az irányt, amerre a srácot láttam messziről. Meg is láttam, de még akkor is bizonytalan voltam, na de aztán megkérdeztem Mufurcot, hogy jól látok-e, ő éretlenkedett - ki? hol? mi?.. én meg megálltam, ránéztem a srácra, ő visszanézett és mikor elvigyorodott, integettem, ő meg lelkesen visszaintegetett és odainvitált minket akkor "Nyertem!" :D
Két bográcsban már rotyogott valami lé, a fiúk meg szakácskodtak - serte-perte.

Mi ledobáltuk a cuccunkat, leheveredtünk, aztán mivel a segítség-felajánlást visszautasították, tengtünk-lengtünk egy darabig. Én kattintgattam lelkesen, beszélgettünk, hallgattuk és kritizáltuk a mellettünk lévő színpadon éneklő Valentin "fantasztikus" előadását, hevertünk a füvön (meg Medvén) és nem nagyon csináltunk semmit.
Aztán elkészült a csirkés-chilisbab, szóval lelkesen megrohamoztuk a bográcsot, falatoztunk. Én közben beszélgettem egy angol pasassal, aki a gitáros srác ismerőse. Nem mondanám, hogy mélyenszántó eszmecserét folytattunk, igazából nem beszéltünk semmiről... sőt ... leginkább csak ő beszélt, és legtöbbet arról, hogy milyen jól beszélek angolul. Később meghívott egy sörre - köszönet neki érte!
Nemsokkal ezután befutott Paddy is, amitől Mufurcnak rögtön jobb kedve lett (pedig az ebéd már jelentősen javított a hangulatán - gyomorállapotán). Először nem mentünk oda Medvével - Paddy had egyen, Mufurc had zaklassa :D, fotózgattam (ezt talán külön említenem sem kell.. állandóan ezt tettem :)), aztán odainvitáltak minket az asztalhoz, úgyhogy csatlakoztunk. Medvében bekapcsolt a marketing-üzletember, elkezdte ontani az előre összeírt gondolatait, ötleteit a banda szponzorálásával, reklámozásával kapcsolatban. Nekem egy idő után kezdett sok lenni és ha jól láttam Mufurcnál is volt egy olyan pont, amikor már kereste volna a kikapcs gombot.
Közben a színpadon kedves drága jó Lagzi Lajcsi barátunk énekelt a közönség egy részének nagy örömére... Hogy is mondjam.... már mikor először kérdezte, hogy nem énekelhetne-e el még egy dalt, akkor is sikítoztunk volna, hogy köszi de NEEEM. De mikor már az 5-6. dalocskáját nyomta le, akkor már a merényletet terveztük. Főleg, hogy a srácok közül valakinek elvileg sietnie kellett, és több mint 30 perce a színpadon kellett volna lenniük, mikor még Lajcsi bának még mindig nem akaródzott abbahagyni. A szíven döfés kicsúcsosodása az volt, mikor nem ő erőszakoskodta magát vissza, hanem valóban a közönség kiabálása... Meg van ennek is a maga helye, és tulajdonképpen végülis a majális az... csak hát mi meg a koncertre vártunk, szóval mi diszkréten méltatlankodtunk a színpad mögött ezzel is múlatva az időt.
Végre valahára aztán lejött a sztár és a fiúk segítői elkezdték felpakolni a cuccokat, aztán beállás, hangosítás, összepróbálás.. szóval még elszöszögtek egy ideig, mire végre elkezdték, de mi lelkesen vártuk. A színpad piszok magas volt... Mufurccal nekünk gyakorlatilag állmagasságban volt, szóval feltettük rá a karunkat és arra hajtottuk a fejünk, míg vártuk, hogy történjen valami.
Még korán reggel megígértettem Medvével és Mufurccal, hogy nem nagyon hagynak ugrálni, mert így is ki van készülve a lábam, hát még ha most megint ráugrálok rendesen... így se pihentetem. Ezért is vittem sok elemet, hogy majd fotózok (úgyis nappali koncert, fény, mégcsak suhanósak se lesznek talán a képek), és hát ez be is jött. Vonattól vonatig jó 430 képet sikerült ellőnöm. :D
Szóval egy-két ugri volt, de döntően csak höcögtem, tapsoltam, üvöltöttem, énekeltem és fotóztam. Végigugrálva jobb az egész, de hát azt majd később... azért nem legközelebb, mert kötve hiszem, hogy keddig rendbe jönne a lábam, mert pihentetve most se nagyon lesz, viszont koncert lesz Székesfehérváron a sulim főiskolai napján a suli székhelyén, és hát oda már csak kell menni. Meg különben is, ha Miskolcig van lendületem elmenni, akkor már Székesfehérvárra csak eljutok. :)
Nem volt egy hosszú koncert, nem volt fergeteges a hangulat, de jó volt, jó sok kép lett, felvettem Nymphának videóra a Galway girlt, ettünk finomat, zöldben voltunk - mi kell még? :)

Bagoly

12 múlt 10 perccel... én meg itt kakukkolok a számítógép előtt. Ez itten a mostani szezon első éjszakás műszakja részemről.
Már el tudnék menni aludni, de hát nem lehet... egyrészt nincs ágy üresen, másrészt a vendégek még szerte szét kolbászolnak a városban... Majd ha hazajönnek, talán leszedem a matracot föntről, leterítem magamnak a földre és itt szunyálok kicsit, mert reggel megyek rögtön innen vonattal... Irány Miskolc! Megint koncert persze (fájós lábbal - én is jó vagyok, mi?). Majd próbálom kibírni ugrálás nélkül (viszek fényképezőgépet, az majd lefoglal), meg megkérem Medvét, hogy ne hagyjon pattogni. (táncolni, üvölteni ér, ugrálni, sokat talpalni nem)
Eredetileg úgy volt (a honlapon), hogy 12kor lesz a koncert, azért megyünk a reggeli vonattal, most a legújabb hír az, hogy csak 3kor lesz, szóval elvileg ráérnénk később is menni, de most már mindegy. Azt olvastam, hogy a srácok csinálnak valami fincsi ír kaját is azoknak, akik miattuk mennek a majálisra... (meg lesz whisky is) hát mi aztán miattuk megyünk, szóval remélem kapunk finomat. :)
Na jó.. most megyek, próbálok kezdeni valamit magammal. Ha éjjel még unatkozom, lehet, jövök vissza. (Úgy látszik az éjjeli műszak jót tesz a blogolásomnak :D)