Survivor

Már korábban említettem, hogy egy ideje eluralkodott a szobámban a káosz, mivel ugye jellemzően csak haza rohanok és akkor inkább csak hízlalom a rendetlenséget, minthogy csökkenteném. Ezzel egy tőről fakad, hogy szegény növényeim is kissé viharvertek lettek az elmúlt időben. Rendszertelen és időnként ki-kimaradozó locsolás... Mikor észrevettem rajtuk (egy-egy elszáradt levél, kókadás, csontszáraz föld :/ :( ) nagyon elszégyelltem magam. Volt két citromfám, amik már eleve elég rossz állapotban voltak. Ádáz küzdelmet folytattam a pajzstetvek ellen, most viszont végképp alulmaradtam. Szegénykéim mind a ketten elszáradtan ácsorogtak a szekreterem tetején a kis földszigetükben. Az első lendülettel, mikor gyorsan meglocsoltam a kis vert növényseregemet, őket is megöntöztem. Lelkiismeretfurdalás.
Azóta kicsit jobban figyelek a növényeimre (rossz druida vagyok, de azért igyekszem). Aztán beláttam, hogy szegény citromfáknak már mindegy. Kidobni még nem volt szívem őket, de vizet már nem kaptak.
Ma reggel viszont meglepetés várt.
A kisebbik, ami már a tetvek támadása ellen is sokkal erősebben küzdött, (utolsó erejével) hajtást hozott! "Ne dobj ki anyu, segíts!"
Drágaság! :)
A növény nagy részét le fogom vágni... a többit új földbe teszem és megint leszedem róla a még makacsul küzdő tetveket.
Kis hősöm. Ígérem ezentúl jobban vigyázok rád!

Jobb később mint soha... okt. 15.

Nah... most már muszáj leszek egy rövidke beszámolót rittyenteni Anya szülinapjáról, mert még Kisvax leszedi a fejem. :)

Szóóval...

Napközben végig folyt ugye a serteperte... Bevásárlás a tortához, takarítás, tortasütés, romeltakarítás. :) Mikor a torta már a hűtőben pihengetett, akkor jött a konyhadíszítés. Mivel nappalink illetve külön étkezőnk nincs, ezért hát a konyha a köszöntések általános színhelye. Meg hát, hogy tekintettel legyek Anya párjára, gondoltam az ő szobájukat nem "hálózom be" csak a konyhát. Szóóval cellux és szerpentin elő!

Mikor már az ablakon lógott a Happy Birthday felirat és a légteret is eléggé beszerpentinezettnek ítéltem, akkor pihentem egy kicsit.
Bevonultam a szobámba filmet nézni és rajzolgatni.

Mivel reggel Anya azt mondta, hogy melegszendvics sütést terveznek, ezért vacsival nem készültem és mikor a bátyám felvetette, hogy ő akart vacsorát csinálni, mondtam neki, hogy ha már melegszendvicsezésre van ráállva a gyomruk, jó lesz az... Az különben is nagyon fincsi és jó kis társas és türelemjáték míg elkészül. :)

Mikor Anya szólt, hogy indulnak haza, mindent menetkész állapotba készítettem/tünk. Ajándékok az asztalra, torta középre, mécsesek meggyújtva.

Nagyjából egy szusszanásnyi időt azért hagytunk neki, mikor megjött... Érkezzen meg, tegye le a táskáját, cipőt, kabátot. De aztáán... Szem befog, konyhába kivezet. Szem kinyit. Gyertyaelfújás, lámpa felkapcs. Jajdeszép.
Mondta, hogy szilveszter van (a szerpentin miatt) és vigyorgott. Tök jó volt. :) Aztán ajándékbontás, örömködés, bonbonmeggylikőr iszogatás (merthogy a bátyámtól azt (is) kapott). Én meg természetesen kattogtattam a fotómasinával mint a bolond és nagyon élveztem, hogy Anya annyit mosolyog, hogy hűűű. :)
Aztán nekikezdtünk a melegszendvicsgyártásnak. Az elején még úgy tűnt, a fiúk is kiveszik a részük a munkából. Anya párja meg is tette, házi szokás szerint vágott kenyeret (bár koránt sem eleget, úgyhogy nem sokkal később pótoltam ezt a nem is olyan apró hiányosságot :)). Az én egyetlen drága testvérem viszont az elején még ott ténfergett, aztán végül (megintcsak mondhatnám, hogy házi szokás szerint ? :D) leült az asztalhoz és várta a finom falatokat.
A szülinapi gyertyákat helyettesítő mécsesek időközben a radiátorra kerültek és így kellemes kis hangulatvilágítás lett a hideg neonfény mellé.
Nem emlékszem már ki kezdte... vagy anya vagy én, az biztos... lényeg, hogy elhangzott valami dalfoszlány és erre az ünnepelt Okos mondta, hogy hozzak ki zenét (nekem eszembe se jutott :) ). Erre lelkesen berohantam a szobámba, kisebb küzdelmek árán kibányásztam a cd-lejátszómat, a két hangfalamat és mondtam, hogy én hoztam eszközt, ő adjon zenét. Olyan cd-t hozott!! Hűűű...
Akkor szabadult el igazán minden. Naggggyonnagyon jó volt! :) Egy '98-ban általa összeállított mix. Ezer éve nem hallottam azokat a számokat. (Gondolom ő sem) Onnantól kezdve táncolva, énekelve melegszendvicsezés, nyüzsgés a konyhában. Persze csak hárman, mert a párja a "kötelező" ajándékozási szertartás után bemenekült a szobába. :D Néha bevittünk neki valami finomat, néha kijött ő érte, akkor mosolygott és lemondóan ingatta a fejét, milyen bolondok is vagyunk. Ezer éve nem láttam anyát ilyen felszabadultnak. És te jó ég, de milyen rég nem láttam táncolni. (Pedig hű de tud mozogni! :)) Folyamatosan mosolygott, táncolt, Élt. Nem gondoltam, hogy ilyen jól sül majd el a szülinapozás. :)
A melegszendvicsezés után még ketten kint maradtunk a konyhában egy kicsit. Meghallgattunk még néhány számot (előkerült az én egyik régebbi válogatás cd-m is), aztán Anya fölvágta a tortát (ezt persze nem kettesben sunyiban ettük:)). Fincsi lett. Még egy kis tánc, még zene, még nyüzsi és még néhány elkattogtatott fotó, aztán abbahagytuk. Zene kikapcs. A hangulatvilágítást (= mécseseket) tányérokra tettük, aztán bevittük a szobába és pihi. :)

Csendes éj...

Ma megint éjszakás vagyok.
A hosszú vasárnap után reggel suliba mentem. Egész elviselhető napom volt annak ellenére, hogy hát mégiscsak 8 órát üldögéltem bent a suliban. :)
Persze azért kicsit nyűgösködtem (nem tudom meddig bírnak még elviselni a lányok, ha ez a hiszti-korszak folytatódik :D), de csak diszkréten és inkább csak azért, mert még mindig nem lábaltam ki ebből a fránya betegségből. Hazafelé szerintem hőemelkedésem is volt. Nem vagyok 100%-os. Következésképpen, mikor hazamentem legszívesebben bedőltem volna az ágyba magam mellé készítve egy kancsó forró teát és kezembe vettem volna egy könyvet, hogy álomba olvassam magam. Hát ez volt az egyike azoknak a dolgoknak, amiket persze nem lehetett. :)
1,5 - 2 órám volt otthon, míg el kellett hogy induljak, hogy beérjek a 22h-kor kezdődő éjszakás műszakra.
Végre megkóstoltam a lasagne-t, amit Anya tegnap csinált. Nagyon nyammos volt. Itt is csücsül előttem még egy adag, ami már nagyon kacérkodik velem, de még egy ideig ki kéne húzni a finomsággal. A behozott körtés-fahéjas muffint ugyanis már befaltam. :) (Jó dolgom van, mi?;) )
Köszönöm Anya!
Szóval otthon lasagne, zuhany, aztán bedőltem az ágyba. Gondoltam mégiscsak van egy órám, anya is mondta, hogy feküdjek le aludni. Hát lefeküdtem, betakaróztam, de aludni nem sikerült. Viszont jó volt az üresjárat. Csak annyira idegen és bizarr dolognak tűnt, hogy most, mikor épp kezdek ellazulni és alváshoz közelítő állapotba kerülni, akkor fölkapcsoljam a lámpát és nekiinduljak dolgozni. Pfujj, de rossz volt.
De most már itt vagyok és még mindig élek. Legnagyobb örömömre nyugi van. (Elképesztően megkönnyebbültem, hogy most nem bandázott itt a tulaj, mint vasárnap. :D Nem szeretem, ha itt üldögélnek... feszélyez, nem tudom/szeretem azt csinálni, amit szoktam pl.: blogolás ;))
Nem sokan vannak, azoknak is a nagy része elment valahová szórakozni gondolom, mert itt alig van valaki.
Az egyetlen szépséghiba a dologban, hogy elvileg még ígérkezett egy csoport "estefelére". Ha minden igaz, még jönnie kéne egy 6 fős csoportnak + 1 embernek. Szerintem ugyan már nem fognak jönni, de azért mégiscsak készenlétbe kellene lenni.

Most útifűteát kortyolgatok és vigyorgok mint egy bolond. Kaptam két szál rózsát.
Pár perce idejött hozzám egy lány és a kezembe nyomta, ugyanis ők kapták a barátnőjével valakitől ma, de holnap mennek el, úgyhogy én nyertem meg őket. :)
Ha el nem felejtem reggel, akkor viszem őket haza. Bár lehet, hogy nem... ha nem leszek tökfej, akkor reggel menni kéne a bőrgyógyászatra, csak nem tudom mikor rendel a doktornő, szóval előbb telefonálni kell. Na mindegy. Szóval ha bőrgyógyászatra megyek, aztán meg suliba, és közte nem megyek haza, akkor ugye nem haza, hanem körútra viszem őket. :D Bár most már van még egy lány recepciós, az egyiket itt hagyhatnám neki.. na majd reggel meglátjuk lesz-e lendületem rózsákat utaztatni :D

visszaszámolás 2.

Már megjött a srác aki le fog váltani. Jeeej....
ha pontosan kezd, akkor még mindig 40 perc, de most már látni a kiutat!! :)

visszaszámolás

Még mindig hátra van másfél óra...
Már az sem lelkesít, hogy otthon lasagne és körtés muffin vár.
Zuhany, anime-nézés és landolás az ágyban. Minimállét.
Holnap suli, aztán éjszaka megint itt fogok poshadni...
de nem baj... Be happy!

...

Mindenki csendben van... Reménykedve nézelődök, hátha akad valami olvasnivaló, de mindenki, akit olvasok, csendes-pihenőt tart. Pedig most szívesen elvesztem volna egy kicsit valamelyikőtök soraiban. :)
Nincs igazán kedvem írni most, de már nagyon ki vagyok....
Reggel 8:30 óta bent vagyok melóhelyen és még nagyon soká végzek. 16 óra óta különösen lassan telik az idő, nem nagyon akar eljönni a 22h. :-(
Talán még ráveszem magam, hogy írogassak ide egy kicsit... majd meglátjuk... most szenvedős zombiállapot van...

A lényeg...

Most nincs kedvem írni, de tudatom, hogy jól sikerült a nap, főleg a felköszöntős-tortás-táncolós-melegszencsizős rész volt jó... :)

Képek és részletek később. (Ha el nem lógom, mint eddig sok más beszámolót. :P :D)

Szülinapi serteperte

Elhatároztam, hogy Anya szülinapján megpróbálom bepótolni a mostanában elmaradozó itthoni segítséget. Mivel a napokban össze-vissza nyüzsgök (suli, meló, Kedves, barátok), itthon általában csak zombi állapotban vagyok és csak kikapcsolni van kedvem/erőm... Ennek eredményeképpen a szobám is úgy néz ki, ahogy... borzalom. Na mindegy. Szóval mivel itthon mostanság jó, ha a szemetet leviszem, vagy beteszek egy mosást, ezért most úgy szerveztem mindent, hogy a kedd este és a szerda szabad legyen. Következésképp mivel tegnap időben lefeküdtem, ki tudtam aludni magam.
Reggel (magamhoz képest) korán fölkeltem, hogy mikor anya kijött, jól megölelgessem és odaadjam az ajándékát.
Szerencsére a nyavaja visszafogta magát, úgyhogy most többé-kevésbé rendben vagyok, van lendületem sertepertélni.
Az első állomás anyáék szobája volt, mivel scannelnem kellett. Scannelés közben fölporszívóztam. A nyuszi vedlése miatt olyan temérdek szőr tapadt a szőnyegbe, hogy szerintem nemhogy egy másik nyúl, de egy teljes szőnyeg is kijött volna belőle... 4x ürítettem ki a porszívót.
Aztán mivel nagyon viszketett az arcom, ahogy a szobában voltam, kitakarítottam a nyuszi helyét is. Nem nagyon örült neki... gondolom neki mostanra lett komfortos a fészke a sok szénával meg a szőrrel, de mivel anya is allergiás a fűfélékre, ezért gondoltam jobb, ha megcsinálom. (Sok arcmosás, krémezés.. még most is viszketek.)
Most pedig kiköltöztem a konyhába. Receptválasztás és takarítás következik... Takarítást csak módjával, mert a tortasütés után úgyis kezdhetem előlről. :)
De addig még hozzávaló-bevásárlást is kell majd tartani...
Na hozzálátok, aztán majd később tudósítok! ;)

Boldog szülinapot Anya!

Nagyon boldog szülinapot
és még boldogabb hétköznapokat
kívánok neked, Anya!

Nyiff.

Nyüff...
Nyaff? :)
Na jó, most már annyira nem vagyok nyűgös, de csak azért mert hason fekve írogatom ezt a bejegyzést...
Reggel úgy keltem, hogy valami nem stimmelt a torkomban. Főztem teát - reggelire is, meg suliba bevivősre is- bekaptam egy strepstilst és reménykedtem, hogy jobb lesz. A suliban kb a második óráig bírtam, akkor kezdett úrrá lenni rajtam a nyűg... nehéz volt a fejem, zsongott, levertnek, nyűgösnek éreztem magam. Ráadásul a nagy előadóban abszolút nem jár a levegő. Legszivesebben ágyba bújtam volna és szundi estig. De hát nem lehetett. Muszáj volt tartani magam egy darabig - pakoltam a rövidtávú memóriaegységekbe az ázsiai országok elhelyezkedését és fővárosait. :)
A dolgozat előtt közvetlenül eléggé szétesettnek éreztem magam. Aztán egy kis kompenzálós bohóckodással, énekléssel összeszedtem magam, a zh alatt meg ugye a koncentrálás és az agymunka húzott föl ember-szintre. Utána a csajokkal zsizsegtünk a nagy felszabadultságban. Elmentünk a Nyugatihoz az öt emeletes Alexandrába! Még nem is voltam ott ezelőtt... Hú.. hát nem tudom. Mennyország vagy a kísértés tárháza? :D


Mire végigjártuk (csökkentett lelkesedéssel... ketten mentünk és mindkettőnknek volt valami nyűgje, de ház könyvbolondok lévén muszáj volt..), teljesen leamortizálódtam. Fejlógatósan fáradt, nyűglődős, fejfájós...
Remélem holnapra kialszom ezt a nyavaját, mert holnap teljes erőbedobással zsizsegni kell!

Topográfia kéész

Túléltem a napot!
Ha valaki esetleg drukkolt a topográfiához, annak köszönöm! :) Ázsia országait megpróbálták beledöngölni a fejembe a lányok (Hálás köszönet érte!), Európa, Afrika és Amerika országait, fővárosait meg útközben, órák alatt még tökéletesítésig magolgattam. Kb negyven ország-főváros párost kellett összehozni térkép nélkül. Azaz oda volt írva egy ország vagy egy város és be kellett írni a "párját", és kb 20-at kellett vaktérképről. Tényleg elég vaksi volt a térkép, mert a mi csoportunkén (Afrika térkép (Hál' az égnek!) nem voltak bejelölve az országhatárok, holott olyat ígért, amin jelöltek a határok. Valaki szólt is neki. Korrekt tanár. Elnézést kért és mondta, hogy ennek függvényében fogja értékelni. Eléggé magabiztosan sikerült megcsinálni az egészet. Volt pár vacilálós rész, de azért mindenhová írtam valamit végül. Egyet biztos, hogy elrontottam, de 80 pontból egy még azért elég jó lenne. :)
Kíváncsi vagyok, milyen gyorsan hullik ki a fejemből ez az infohalmaz...

Gondolatok a Föld körül...

Ma drukkoljatok egy kicsit!
Topográfia dolgozatot írok "a világ összes országa és fővárosa" témakörben. Ez jó 193 országot és persze ugyanennyi fővárost jelent...
Sose szerettem a topográfiát és tulajdonképpen elég hülye is vagyok belőle úgy nagy átlagban. Persze, ha rátanulok, akkor megy, de igen hamar kihullik a fejemből, hogy mi hol van.
Észak- és Dél-Amerika megy, de a köztük lévő 10-12 szigetország nem nagyon.
Afrikából jó vagyok... Kedvenceim egyike Burundi, melynek Bujumbura a fővárosa. :)
Nyugat-Európa megy, Kelet-Európa nem igazán...
Ázsiát inkább hagyjuk.... Óceániát meg inkább felejtsük el.
Na hát így megyek én ma neki egy topográfia dogának. De sebaj... majd csak 15:20-tól kell okosnak lenni... addig még megtanulom Kelet-Európát meg Ázsia egy részét... Átolvasom egyszer-kétszer a szigetek neveit, fővárosait, aztán meglátjuk. Elvileg Afrikát vagy Latin-Amerikát fogja kérdezni. Remélem, hogy tényleg így lesz...

Adománygyűjtő...

A napokban egyik reggel éjszakás műszakból indultam hazafelé. Már nem emlékszem, hogy mit, de valamit olvastam menet közben. A lépcsőn lemenve feltűnt a szemem sarkából, hogy egy mappával és valami beetető cuccal felszerelkezett férfi ácsorog emberekre vadászva az aluljáró legforgalmasabb pontján. Igyekeztem kikerülni és beletemetkezni abba, amit olvastam. Nem működött... kiszúrt magának. Miután 3x köszönt, nem volt képem nem odafordulni. Nyújtogatott valami színes füzetkét. "Nem, nem kérem." "Kérdezhetek valamit?" *sóhaj* Ha már megálltam, játsszam végig... "Persze." "Dawn-kóros és mozgássérült gyerekeknek gyűjtünk stbstb. Tudna adakozni...?" Mikor mondtam, hogy nem, most nem, látványosan hátat fordított egy "Dögöljön meg a feje!" jókívánság eleresztésével. Kissé megdöbbentem. Sőt... nem is kicsit. De valahogy ösztönösen jött a válasz: "Köszönöm. További szép napot!" :D Aztán továbbálltam. Ezt csináljátok utánam! ;)

Tegnap előtt a Lehel téren vettem egy verses kötetet (igen, már megint :D) az aluljáróban és találtam egy verset, ami eszembe juttatja ezt a szituációt...

Szabó Lajos Béla
Jótanács

Hogyha keselyü rágja kezed lábad
Mosolyogj. Kivánj hozzá jó étvágyat
s a pohárköszöntőt ne feledd sose
Kényes a dögevők önérzete

...

Félsiker. Kivasaltam, hajat mostam, megírtam a tisztázatot, viszont a levélírás elmaradt és a takarítás porszívózássá redukálódott... ez van.
Viszont volt egy nyugis-kikapcsolós napom. :) Filmnézés meg hasonlók... jó volt. :)

Szün

Ma nem csinálok semmit. Legalábbis semmi elmenőset.
A terv persze nem ez volt, Gödöllőn ugyanis hárfafesztivál van és gondoltam ma elmegyek arra, hiszen nagyon szeretem a hárfákat, de azt hiszem inkább kihagyom.
Végre kitakarítom a szobámat, vasalok, elkezdem a régóta csúszó levélírást (szegény Mama mindig sokat vár a válaszomra), hajat mosok, és a zh-ra való gyakorlásképpen tisztázatot írok vállalati pénzügyből.
Na majd meglátjuk mi jön össze... :)

Mindennapi mosoly

Kezdjük a közhelyekkel: mosolyogni jó. :) Az emberek szeretik, ha rájuk mosolyognak.
Egy időben (valamikor 2 éve) játszottam olyat, hogy amikor utaztam számolgattam magam körül, hogy milyen arányban mosolyognak körülöttem az emberek. Utazás közben persze nem sok vigyorgó embert látni, itt Pesten legalábbis biztos nem. Néhány elkeserítő statisztika után abbahagytam ezt az unaloműzőt.
Tavaly azonban kitaláltam magamnak egy kicsit másfajta játékot. Nem egy állandó elfoglaltság, de segít jó pillanatokat lopni a napomba. (és nem csak az enyémbe!)
Az egész úgy kezdődött, hogy mivel a Lehel térnél szállok föl a metróra és elöl jó nekem, ezért előfordult, hogy pont az orrom előtt volt a metró vezetőfülkéje. Kíváncsian nézegettem, kik is azok, akik az egész munkaidejüket ebben a nyomasztó alagútrendszerben töltik.
Egyszer-egyszer előfordult, hogy a vezető "visszanézett" és egy ilyen egymásra mosolygás öröme után eldöntöttem, hogy ha csak tehetem, megörvendeztetem a metróvezetőket egy mosollyal. Nem sok örömteli dolgot láthatnak a vezetőfülkéből, legalább akkor én idióta jókedvű, rájuk vigyorgok néha. Persze van akinek nem tűnik fel, hogy figyelem, így a "játék" elmarad, de érdekesmód, akikkel "felveszem a kapcsolatot", azoknak amikor leszállok, valahogy mindig megtalál megint a tekintetük, újra összemosolygunk, esetleg intünk egymásnak. :)
Ma kezdtem újra ezt a tavaly, iskolaidőszakban elkezdett szokást... :) Jó volt. Két mosollyal több mára. :)

Október :)

Megjött az ősz.
Most már tényleg úgy érzem, hogy ősz van. Nem csak hirtelen ránk szakadt hideg, szutykos, nyálkás idő, hanem gesztenyefényű, avarillatú, ropogós, aranyló, bíbor erezetű ősz...
Szeretem. :)

Kisbeszámoló - hétvége

Kellemes hétvégém volt.
A csütörtöki éjszakázás után. Pénteken délután 3ig aludtam. Azt ugyan nem mondhatnám, hogy teljesen fitt és kipihent lettem, hiszen csak reggel 10kor feküdtem le, de azért mégiscsak jól éreztem magam egy kis alvás után. :)
Telefonoztunk a barátnőimmel, mert úgy volt, hogy estefelé összefutunk egy kis csacsogós-zsizsegős-bulizós programra, de addig még nem pontosítottunk. Mivel délután-estefelé jött föl a barátom Pestre, ezért mondtam a csajoknak, hogy én csak tőle függően megyek. Ha máshoz van kedve, akkor majd legközelebb találkozunk. Persze azért megbeszéltük, hova megyünk, körülbelül mikor, és persze hogy kik lesznek ott.
Hát hogy nekik összejött-e, azt nem tudom, de én nem mentem. Kedves ugyanis kinézett egy koncertet és mivel én úgy indultam neki a napnak, hogy oda megyünk, ahová ő szeretné, ezért az A38-on kötöttünk ki (:)) José Padíllát hallgatva. Nem tudtam, hogy mire megyünk (illetve megmondta, de hát a név nekem nem mondott sokat), úgyhogy csak reméltem, hogy jó lesz. :) Nem volt rossz. Először fura volt... a pasi tulajdonképpen egy dj és bár nem csinált rossz zenét, azért ez mégsem az, amire én felhőtlenül tudnék bulizni. Vagyis lehet, hogy tudnék... de nem nagyon szoktam. Mindenesetre voltak páran, akik nagyon jól érezték magukat és ettől nekem is jobb lett a kedvem. NA nem mintha rossz kedvem lett volna, hiszen a társaságom jó volt. :)
Összességében elég jó kis este volt. Nem nagyon táncoltunk, inkább csak álltunk a tömegben egy kis, kétszemélyes szigetet alkotva. Mondjuk órákig csókolózni olcsóbban is lehetett volna valahol, de hát ez van. :) Neki nagyon tetszett a zene, ahogy láttam, nálam a "nem rossz" kategóriába ment. Mondjuk minél tovább voltunk ott, annál jobbnak tűnt... átvettem a hangulatot. Csak aztán rettentő álmos lettem, úgyhogy fél kettő -kettő körül eljöttünk.

Szombaton apáékhoz mentünk Szentendrére. A terv az volt, hogy a városban császkálunk, de a szutykos, esős idő elmosta ezt a tervet. (Apa volt reggel az ébresztőm.. felhívott, hogy a sétáról le kéne mondani)
Így hát szerencsétlen "lovagomat" bemutatni rögtön a "sárkány barlangjába" vittem, magyarul egyből fölmentünk apáékhoz. :)
Nagyon jól sikerült és gyorsan elröpült a nap. Este fél 8kor indultunk haza. Mindketten álmosak voltunk, de azért még be akartunk rakni valami filmet. Végülis valahogy Pirx kapitány fantasztikus kalandjaiba nyertünk bepillantást. Az első részt még végignéztük. Az elején inkább sokkolódtam, de aztán potyogott a könnyem, úgy nevettünk. Jó volt. A második részen már bealudtunk, és amikor félálomban ez feltűnt, gyorsan felkeltem és kikapcsoltam a gépet.

Reggel végre addig aludtam, ameddig csak tudtam. Kipihent ébredés. Igeeen... ilyen is rég volt. :)
Teázgatás, reggeli ilyesmik. Aztán mondtam, hogy nekem muszáj vasalnom, mert már régóta tologatom és meg akarok lenni vele, mire anyáék hazérnek. Szóval vasaltam. Közben beraktuk a Sunshine című filmet. Végignéztük. Ebéd. Készülődés aztán huss... ő haza, én meg jöttem munkába.

Gyorsan elrepültek a napok, de jó volt. (vagy inkább: dejó volt!) :)

Csütörtöki semmiségek...

De nem húztam sokáig a lóbőrt, mert Anya reggel bekukucskált, hogy meg vagyok-e. :D (ezek szerint éjjel sikerült halkan csukni az ajtókat. - nagyon szoktam igyekezni, hogy ne ébresszem fel őket) Innentől kezdve (az én érzékelésem szerint) két percenként bejött valamiért. Nem emlékszem pontosan mikor mit mondott, csak a "teregess majd ki"- küldetés maradt meg, mert az fontos volt. :) Minden esetre nagy volt a sürgés-forgás, mivelhogy mentek Oktoberfestre. A nyüzsi és később az ébresztőm hatására rávettem magam, hogy kikászálódjak az ágyból. Reggeli, kis pakolászás, vasalás, indult a napom. Irány a suli...

bent semmi különös... Statisztika órán félálom-állapotban jegyzetelés, ebédszünetben csacsogás, vállalati pénzügyek órán számolgatás. Mondjuk ezt az órát megelőzően volt egy kis üde folt. Nagyon bírom ezt a tanárt (előző félévben ő tanította a számvitelt). Mivel a múltkor már nem volt hely a teremben sehol, konkrétan az orra elé ültünk az első padsorba. Most meg már "miért ne?" alapon, bár elsőként léptünk a terembe, megintcsak az első padot céloztuk meg. Múlt héten is énekelgettem, míg még szünet volt. Akkor éppen azért, mert valamivel föl akartam dobni magam a beálmosító stat. óra után. Megjegyezte, hogy de jó kedvem van. :D Ma szintén énekeltem, de most pusztán csak mert ilyen dili vagyok és szeretek énekelgetni. :) Erre ő "Na ez az! Már vártam, hogy mi lesz a mai sláger" :D Megint sikerült telivigyort csalnia az arcomra. Mondtam neki, hogy egy hétre előre leadva lehet kívánságlistát csinálni. :D Kapott az alkalmon... szóval jövő héten elvileg be kéne iktatni egy kis Bikini éneklést. Kár, hogy nem jár érte plussz pont a zh-ban. :))))) Na jó, nem vagyok ennyire haszonleső... már a mosolyért megéri. Szeretem az ilyen kis hülye apró örömöket. :)

szerda 2/2

Ezután hazamentem aludni. Na nem sokat... nem visszük túlzásba. Durván 28 óra ébrenlét után 4 óra alvás következett. Meglepődtem, hogy milyen könnyen sikerült fölkelnem. Még a beállított ébresztő előtt kikeltem az ágyból. Hogy miért is "kellett" kihagynom a hosszú alvást? Mert estére programom volt! :D Az Apacukába mentem felolvasó estre. Persze mondhatjátok, hogy bolond vagyok, miért nem aludtam inkább, de azért voltam éjszakás előző nap, mert elcseréltem a délutános műszakom, hogy el tudjak menni ide. :) Szóval "muszáj" volt. Meg már másodszor hívtak konkrétan ide és nem akartam megint visszautasítani. Hiszen ha sokszor visszautasítok valamit, egy idő után már majd nem hívnak. Szóval összeszedtem magam, megnéztem a honlapjukon, hogy hová is megyek, aztán elindultam. Megtaláltam! Bekukucskáltam, körbenéztem, de senki ismerőst nem láttam, és mivel sosem jártam még itt, viszont a hely tele volt, úgyhogy inkább kint lézengtem. Gondoltam előbb utóbb jön valaki, akit ismerek és akkor majd vele keresünk magunknak helyet. Hogy elüssem az időt, és ne nézzek már ki olyan szerencsétlenül, elkezdtem a telefonomat bizgetni. Erről eszembe jutott, hogy kéne beszélni Kedvessel, úgyhogy föl is hívtam. Előző nap úgyis ő hívott. :) Beszélgettünk egy kicsit, aztán feltűnt a színen "az" ismerős és bementem vele.
Tényleg jó nagy nyüzsi volt bent, de végülis kerítette nekem egy széket. Mivel ő volt az est folyamán a költőt "faggató" moderátor szerepében, ezért ő előre sasszézott. :) A felolvasás nagyon jó volt. Egy verset olvasott a költő, egy verset énekelt egy lány. Nagyon szép hangja volt és jól gitározott. Bár a gitár része inkább csak olyan kellemes aláfestés volt, a hangja vitte a pálmát. Meg hát persze a versek. :)

Később befutottak még, akiket ismertem. A felolvasás végével össze is kupacoltunk egy felszabaduló asztalnál. Mivel ekkor kezdődött az est "faggatózós" része, ezért nem nagyon beszélgettünk, de ezt persze az éjjel során később bepótoltuk. :) Mikor a hivatalos program véget ért, a csoport, akihez csatlakoztam, menni készült. Én még nem akartam hazamenni, meg szerettem volna beszélgetni valakivel, aki még ott volt, de aztán a csapat meghívott, hogy menjek föl hozzájuk. Nem tudtam visszautasítani. Velük se beszélgettem/nem hallottam felőlük semmit már rég óta, szóval velük tartottam. Nem bántam meg. :) Imádom ezeket az embereket.
Éjjel fél 2kor ért véget a vendégeskedés. A kevés alvástól álomködös fejjel és albán pálinkától forró torokkal* siettem a 950-es busz megállójába. (* Nemrég voltak albániában, onnan van a házi! pálinkaféleségük. Először nem nagyon akartam inni, de hát meg kellett kóstolni... Elég jó volt.)
Szerencsémre elég hamar jött a busz, úgyhogy gyorsan hazaértem. Hát nem kellett senkinek bíztatnia, hogy feküdjek le aludni.

Szerda 2/1

Tegnap (10.01.) kellemes napom volt, ha a fáradtságtól eltekintünk. Bár... nem is kell eltekinteni, azzal együtt is jó volt. :)
Az említett éjszakás műszak után reggel hazafelé csoszogva betértem az Európarkba. Eldöntöttem, hogy ha megkapom a fizumat, reggel megyek és kipipálok pár dolgot az ajándék-listámról. Félig sikerült csak, de már ezzel is előrébb vagyok. :) Meg most már tudom, hogy a másik felére vadásznom kell majd. Az Európarkban való megfordulásnak másik eredménye volt, hogy most már nem bírtam ki, megvettem a Harry Potter 7-et. Eddig nem érdekelt, mindenféle erőfeszítés nélkül ott hagytam a boltokban. Mondjuk most sem küszködtem volna, ha nem hozom el, de kézbe vettem, belelapoztam és hát a kezemben maradt. Igaz, nem kezdtem el gőzerővel olvasni, de azért valószínűsíthetően beakadok majd párszor vele. :)
A beszerző körutam után haza indultam, hogy vegyek egy forró zuhanyt és lehetőség szerint megreggelizzek. Így is lett. Az alvás elmaradt (pedig nagyon húzott volna az ágy). Be akartam menni a volt iskolámba meglátogatni a spanyol tanárt. Két lyukas órája volt egymás után, úgyhogy ezt az időszakot céloztam meg. Be is mentem. A villamoson lassanként felébredtem, mikor meg a suli előtt lévő parkba értem, már lelkesen vigyorogtam, mint a vadalma. Egyrészt, mert szeretem azt a parkot, másrészt mert imádom a Senort és egyébként is. Suliba menni úgy, hogy csak beszélgetni fog az ember és nem kell semmiféle szörnyedvény szabályt betartani, órára beülni, dolgozatot írni - kész felüdülés. :)
Kellemesen is telt az az óra, amit bent töltöttem. A szünetben minden volt tanárom vigyorogva köszönt, váltottunk pár szót, de a többséggel nem sokat, mert rohantak értekezletre. Senor nem változott, úgyhogy még mindig imádom. Érdekes, intelligens ember szimpatikus gondolkodással és érdeklődési körrel. A teljességhez tartozik, hogy mindemellett még helyes is. :)
A párja -hogy pontos legyek, most már a felesége- szintén tanít. Ő történelem és irodalom szakos. Bár engem nem tanított, csak egyszer vagy kétszer ültem be önszorgalomból 1-1 irodalom faktra, ő is nagyon szimpatikus ember. Vele most nem beszéltem. Láttam elsuhanni a folyosón, de szerintem észre sem vett. :)
Szóval csevegtem a spanyoltanárral, pár szót a volt ofőmmel illetve a biológia tanárommal. Jó volt. Majd megyek még valamikor szerintem. :)

helyzetjelentés

Múltkor elmaradt a mesélés.... megint. Én már csak ilyen vagyok. Ezért is kezdtem úgy a blogot, hogy ez nem szokott nekem menni. :)
Na de most megint éjszakás műszakban ücsörgök és van egy kis időm, lendületem egyszerre. Persze kiselőadást kéne írnom, topográfiát tanulnom, szennyest leszámolni, fürdőszobát takarítani, levelet írni a nagyimnak meg hasonló jobb-rosszabb dolgok. De ehelyett most nekiálltam idebiggyeszteni valamit. :)
Mostanában ott tartok, hogy azt se tudom milyen nap van. Most is úgy néztem meg... csütörtök. Vagyis most már 17 perce péntek.
Akartam keresni valami hangulatos éjszakai fotót... nem egészen az lett belőle. Ezt találtam:

Cindy Thornthon világa nagyon kedves, meseszerű így első pillantásra. Tetszik. :) Azt hiszem átbogarászom majd a honlapját.