Adománygyűjtő...

A napokban egyik reggel éjszakás műszakból indultam hazafelé. Már nem emlékszem, hogy mit, de valamit olvastam menet közben. A lépcsőn lemenve feltűnt a szemem sarkából, hogy egy mappával és valami beetető cuccal felszerelkezett férfi ácsorog emberekre vadászva az aluljáró legforgalmasabb pontján. Igyekeztem kikerülni és beletemetkezni abba, amit olvastam. Nem működött... kiszúrt magának. Miután 3x köszönt, nem volt képem nem odafordulni. Nyújtogatott valami színes füzetkét. "Nem, nem kérem." "Kérdezhetek valamit?" *sóhaj* Ha már megálltam, játsszam végig... "Persze." "Dawn-kóros és mozgássérült gyerekeknek gyűjtünk stbstb. Tudna adakozni...?" Mikor mondtam, hogy nem, most nem, látványosan hátat fordított egy "Dögöljön meg a feje!" jókívánság eleresztésével. Kissé megdöbbentem. Sőt... nem is kicsit. De valahogy ösztönösen jött a válasz: "Köszönöm. További szép napot!" :D Aztán továbbálltam. Ezt csináljátok utánam! ;)

Tegnap előtt a Lehel téren vettem egy verses kötetet (igen, már megint :D) az aluljáróban és találtam egy verset, ami eszembe juttatja ezt a szituációt...

Szabó Lajos Béla
Jótanács

Hogyha keselyü rágja kezed lábad
Mosolyogj. Kivánj hozzá jó étvágyat
s a pohárköszöntőt ne feledd sose
Kényes a dögevők önérzete