Jobb később mint soha... okt. 15.

Nah... most már muszáj leszek egy rövidke beszámolót rittyenteni Anya szülinapjáról, mert még Kisvax leszedi a fejem. :)

Szóóval...

Napközben végig folyt ugye a serteperte... Bevásárlás a tortához, takarítás, tortasütés, romeltakarítás. :) Mikor a torta már a hűtőben pihengetett, akkor jött a konyhadíszítés. Mivel nappalink illetve külön étkezőnk nincs, ezért hát a konyha a köszöntések általános színhelye. Meg hát, hogy tekintettel legyek Anya párjára, gondoltam az ő szobájukat nem "hálózom be" csak a konyhát. Szóóval cellux és szerpentin elő!

Mikor már az ablakon lógott a Happy Birthday felirat és a légteret is eléggé beszerpentinezettnek ítéltem, akkor pihentem egy kicsit.
Bevonultam a szobámba filmet nézni és rajzolgatni.

Mivel reggel Anya azt mondta, hogy melegszendvics sütést terveznek, ezért vacsival nem készültem és mikor a bátyám felvetette, hogy ő akart vacsorát csinálni, mondtam neki, hogy ha már melegszendvicsezésre van ráállva a gyomruk, jó lesz az... Az különben is nagyon fincsi és jó kis társas és türelemjáték míg elkészül. :)

Mikor Anya szólt, hogy indulnak haza, mindent menetkész állapotba készítettem/tünk. Ajándékok az asztalra, torta középre, mécsesek meggyújtva.

Nagyjából egy szusszanásnyi időt azért hagytunk neki, mikor megjött... Érkezzen meg, tegye le a táskáját, cipőt, kabátot. De aztáán... Szem befog, konyhába kivezet. Szem kinyit. Gyertyaelfújás, lámpa felkapcs. Jajdeszép.
Mondta, hogy szilveszter van (a szerpentin miatt) és vigyorgott. Tök jó volt. :) Aztán ajándékbontás, örömködés, bonbonmeggylikőr iszogatás (merthogy a bátyámtól azt (is) kapott). Én meg természetesen kattogtattam a fotómasinával mint a bolond és nagyon élveztem, hogy Anya annyit mosolyog, hogy hűűű. :)
Aztán nekikezdtünk a melegszendvicsgyártásnak. Az elején még úgy tűnt, a fiúk is kiveszik a részük a munkából. Anya párja meg is tette, házi szokás szerint vágott kenyeret (bár koránt sem eleget, úgyhogy nem sokkal később pótoltam ezt a nem is olyan apró hiányosságot :)). Az én egyetlen drága testvérem viszont az elején még ott ténfergett, aztán végül (megintcsak mondhatnám, hogy házi szokás szerint ? :D) leült az asztalhoz és várta a finom falatokat.
A szülinapi gyertyákat helyettesítő mécsesek időközben a radiátorra kerültek és így kellemes kis hangulatvilágítás lett a hideg neonfény mellé.
Nem emlékszem már ki kezdte... vagy anya vagy én, az biztos... lényeg, hogy elhangzott valami dalfoszlány és erre az ünnepelt Okos mondta, hogy hozzak ki zenét (nekem eszembe se jutott :) ). Erre lelkesen berohantam a szobámba, kisebb küzdelmek árán kibányásztam a cd-lejátszómat, a két hangfalamat és mondtam, hogy én hoztam eszközt, ő adjon zenét. Olyan cd-t hozott!! Hűűű...
Akkor szabadult el igazán minden. Naggggyonnagyon jó volt! :) Egy '98-ban általa összeállított mix. Ezer éve nem hallottam azokat a számokat. (Gondolom ő sem) Onnantól kezdve táncolva, énekelve melegszendvicsezés, nyüzsgés a konyhában. Persze csak hárman, mert a párja a "kötelező" ajándékozási szertartás után bemenekült a szobába. :D Néha bevittünk neki valami finomat, néha kijött ő érte, akkor mosolygott és lemondóan ingatta a fejét, milyen bolondok is vagyunk. Ezer éve nem láttam anyát ilyen felszabadultnak. És te jó ég, de milyen rég nem láttam táncolni. (Pedig hű de tud mozogni! :)) Folyamatosan mosolygott, táncolt, Élt. Nem gondoltam, hogy ilyen jól sül majd el a szülinapozás. :)
A melegszendvicsezés után még ketten kint maradtunk a konyhában egy kicsit. Meghallgattunk még néhány számot (előkerült az én egyik régebbi válogatás cd-m is), aztán Anya fölvágta a tortát (ezt persze nem kettesben sunyiban ettük:)). Fincsi lett. Még egy kis tánc, még zene, még nyüzsi és még néhány elkattogtatott fotó, aztán abbahagytuk. Zene kikapcs. A hangulatvilágítást (= mécseseket) tányérokra tettük, aztán bevittük a szobába és pihi. :)