Kocsmama

Tegnap egy pesti "pub"-ba mentünk két barátnőmmel, mert két kedves ismerősünk lépett fel. Cappucchinot, ír kávét, sört kortyolgattunk, zenét hallgattunk, tapsoltunk, énekelgettünk, üldögéltünk, beszélgettünk. Kellemes este volt.

Az este meglepetése a "nagymama" volt, aki mellé oda lettünk invitálva, hiszen egyedül üldögélt egy 8 fő számára is kényelmes asztalnál. Mosolygós szemű, apró, kedves mama volt. Élénken szemlélődve szopogatta az egész estére kikért egy pohár söröcskéjét, néha oda-odasúgva valamit nekünk, vagy ránk villantva egy aranyozott vigyort. Ránézésre 65+, egyedül él (a párja meghalt néhány éve, gyereke nem lehetett), itt lakik a kocsmával szemben, minden este lejön, üldögél, meghallgatja akik játszanak, ismeri a törzsvendégeket, még ha nem is értik egészen egymást (jórészt itt élő angolok és skótok járnak erre a helyre).
Kicsit sajnáltam, másrészről viszont csodálom.
Nem a sötét szobában ücsörög egyedül, nem otthon nézi az esti sorvasztót a tévében, hanem beül egy pohár sörrel, figyeli az embereket, zenét hallgat, koccint és rámosolyog azokra, akik talán visszamosolyognak.