Csokrok

Az ígért két virágos történet közül az első...
Csütörtökön suliból hazafelé jövet a Határ úton megint láttam a kedvenc virágárus bácsimat. Már kétszer vettem nála gyönyörű csokrokat. Nagyon aranyos, szimpatikus bácsi egyébként. :)
Beletúrtam a zsebembe, ellenőrizve, hogy van nálam pénz, aztán odaléptem hozzá... Két csokrot tartott a kezében és kérdezte melyiket kérem. Valamit motyogott, hogy gondolja, h csak az egyiket. Mivel láttam, hogy nincs már több, csak ez a kettő, megkérdeztem együtt mennyi. Elhoztam őket.
Nagyon hálás volt érte, mert így végre hazamehetett. Meg mondta, hogy még másnap jön árulni, aztán már csak tavasszal "ha megérem"- tette hozzá..... :-/
Elég szomorú, amikor ilyen idős bácsik meg mamókák ácsorognak az aluljáróban virággal és néha az emberek majd' elsodorják őket.
Mikor elköszöntem, láttam hogy áll még ott egy néni egy tündéri kis csokrocskával, de azt már ott hagytam...
Mivel mindkét csokor bokornyi ugyanolyan virágból állt, gondoltam az egyiket adom csak anyának (két csokortól nem lesz dupla öröm, hiszen ha összefogom nem is látszik, hogy kettő :D), a másikat meg....
Hazafelé egy nagyon kis kitérővel útbaejtettem volna a kollégiumot, ahol a volt magyartanárom dolgozik csütörtök és péntek esténként, hát fölhívtam, hogy bent van-e, gondoltam meglepem egy kis virággal. :) Sajnos nem volt bent (őszi szünet...), de mondtam neki, hogy nem is akartam zavarni, csak vettem virágot és neki akartam adni. Teljesen oda volt meg vissza. :) Jó érzés volt. Szeretek örömet szerezni....
Ha már így nem sikerült odaadni, megígértem, hogy lefotózom és átküldöm neki a képet. Így is lett.
Így aztán hazahoztam mindkét csokrot, kerestem egy vázát, amibe mindketten beleférnek és konyhaasztalra. Bár nem nagyon illik a színvilágba (a narancs-fehér-vörös konyhába ez a rózsaszín virágtömeg), de hát mégiscsak virááág. :)
A bácsi örült, hogy elhoztam, a Tanárnő örült a szándéknak, én örültem, hogy örömet okoztam. Anya nem tudom örült-e. Nem nagyon láttam rajta semmit, bár nem személyesen adtam oda, hanem a konyhaasztalon várta, mikor megjött.
Nem baj... Majd legközelebb... mostanában úgyis sokkal többet láttam mosolyogni mint korábban. :)