7 dolog, amit talán még nem tudtok

Bóbita kért fel a játékra és őszintén szólva elég sokáig húztam-halogattam már. Sokat töprengtem rajtam, mi is lehetne az az apróság/érdekesség, amit itt még nem említettem és érdemes lenne. Még most sem tudok hetet, de majd írás közben lesz belőle valami. :)

1. Szeretek alkotással piszmogni. Verseket írok (bár ez mostanában már nem nagyon igaz... elég rég írtam már... mostanában csak morzsák vannak), rajzolok, néha festegetek vagy ha úgy adódik, számítógépen firkálgatok. Néha nagy lelkesedéssel irkálok/firkálok, máskor hetekig-hónapokig semmi. Most is inkább ilyen "semmi" időszak van... hiányzik.

2. Szeretek fotózni. Akik a Cseppfényt nézegetik, azoknak ez mondjuk nem újdonság. :)
Szívesen foglalkoznék vele komolyabban. Majd akarok is szerezni egyszer egy komolyabb fényképezőgépet. A mostani is jó kis kütyü, de azért majd jó lenne egy nagyobb. Persze addig még meg kéne tanulni hogy egyáltalán hogy működik a dolog, mert mechanikusan abszolúte nem értek a fényképezőgépekhez illetve a fényképezéshez magához, csak szeretek kattintgatni és próbálom felfedezni, hogy mi mindenre képes az én kis masinám. :)

3. Szeretek énekelni... A rádióval, cd-lejátszóval együtt, vagy anélkül. Karaoke-bárban, vagy az utcán sétálva. Zh-k előtt feszültségoldásként, unalmas órák után ébresztésként. Ha ideges vagyok, ha jó kedvem van. Meg úgy egyáltalán. :)

4. Mindig kitalálok valamit, hogy "de jó lenne...", "kéne" aztán kezdőlöket híján soha nem csinálok semmit. Nagyon nehezen fogok neki dolgoknak... valahogy hiányzik az elhatározás, vagy a határozottság... a tett. Tudja a fene. Lehet, hogy egyszerűen csak egy lusta dög vagyok. (ami mellesleg részlegesen igaz :D)

5. Magamért lusta, másokért bezzeg...
Sokkal hamarabb mozdulok meg, ha valaki másnak kell segíteni, mint ha a saját dolgaimat kell rendbe hozni. Legyen ez akár lelki, akár fizikai szinten. Így például gyakran lelkesebben takarítok mondjuk a konyhában, mint a saját szobámban, kis koromban, szívesebben rendet raktam a Dénes cuccai között, mint a sajátomban, és hamarabb nekiállok tanulni, ha valamit el kell magyarázni másnak, mint ha magamért készülök.

6. Nem bírom az önsajnáltatást, a hisztit, az örökké aggódó embereket. Ez nem azt jelenti, hogy ha valakinek valami baja van, kikészülök tőle. Sőt... általánosban is, gimiben is sokat játszottam "lelki szemetes" szerepet... még most is. Szivesen meghallgatom mások problémáit és a tudásomhoz mérten próbálok tanácsot adni nekik, vagy csak támaszt nyújtani, felvidítani... De aki örökösen aggódik minden kis hülyeség miatt, folyton izgul, lényegtelen dolgokon kiborul és csak azért hisztizik, vagy süllyed mélydepresszióba, hogy vele foglalkozzanak, attól kikészülök. Ettől függetlenül vannak ilyen közelebbi ismerőseim, haverjaim, de néha nagyon tudnak idegesíteni. Próbálom kizökkkenteni őket. Nem mellesleg megjegyzem, hogy amikor nyűgös/hisztis vagyok, olyankor magamat is "lelőném"... :)))))

7. Tájékozatlannak érzem magam. Néha zavar, néha nem... Nem olvasok újságot (na jó, a metrót néha végiglapozom, de többnyire csak a Kázmér és Huba érdekel :), meg ha van benne valami érdekesség művészetről/kultúráról/állatokról stb. amin megakad a szemem), nem nézek híreket, nem hallgatok rádiót és az indexet sem olvasgatom. Így a "nagyvilág" hírei nem nagyon jutnak el hozzám. Jó, nyilván a nagyobb dolgok igen, de azért lényegesen kevesebb minden, mint egy átlagember esetében. Néha zavar, mert így jó sok dolog van, amihez abszolúte nem tudok hozzászólni. Viszont nem nagyon van kedvem tenni ellene... a hírek nem nagyon érdekelnek: "robbant, meghalt, sikkasztott, eltűnt, leégett, elterjedt, összeomlott"... meg olyan jól el vagyok az én kis hétköznapi, amúgy is mindenfélével telített életemmel... Kínos- nem kínos, ez van.

Nem továbbítom senki blogolósnak, mert szinte mindenki megkapta/megírta már, akit olvasok.
Nympháét szívesen olvasnám, de ő nem ír blogot. Nympha kedves, ha olvasod és van kedved, leírhatnád azért... kíváncsi lennék, mi minden van, amit még nem tudok. ;)