2009. szeptember 8., kedd

Fáradtság kontra serteperte

Ma délelőttre egyébként nagy terveim voltak otthon. Na jó... azt hiszem inkább voltak kósza elképzelések, mint tervek. Mindenesetre sokáigalvást terveztem, aztán nagy lendülettel rendrakást és takarítást.
Ehhez képest 9 után valamivel keltem (mondjuk az elmúlt hat napi 6:50-hez képest ez elég jó). Ezzel a lendülettel fél 11ig szüttyögtem. Számítógépen molyolás, takaróba csavartan üldögélés, hajmosás, szárítás, magazin lapozgatás... Utána kitaláltam, hogy most már illenék reggelizni is. Következett még egy kis szöszmötölés. És akkor valami elképesztő fáradtság tört rám. Zenét hallgattam és elfeküdtem az ágyon - magamra húztam egy takarót és egy idő után már csak szuszogtam... még hallgattam a zenét, de már nem nagyon voltam magamnál. Nyakig húztam a takarót, aztán egy ponton a fejemre... Sokáig feküdtem így - legalábbis annak tűnt. Mindig elhatároztam, hogy ha a következő szám valami gyorsabb lesz, akkor felkelek. Hát nem...
Csábított a gondolat, hogy megadjam magam és aludjak, míg lassan össze nem kell szednem magam ahhoz, hogy munkába induljak. Nem hagytam magam. Lehúztam a fejemről a takarót, majd megbírkóztam a szemembe tóduló rengeteg fény okozta kellemetlenséggel. Felkeltem - 12:30. Takaróba csavartan kislattyogtam a konyhába, hogy vizet forraljak - nem akarok rászokni, de gondoltam most mindenképpen jó lesz egy kávé. Így is lett... Géphez ültem, csináltam egy nescafét, aztán összeszedtem magam. Leszedtem a már száraz ruhákat és kiteregettem - ennyire futotta a délelőtti lendületből, hogy betegyek egy mosást. Aztán nekiálltam, hogy legalább egy részét megcsináljam annak, amit akartam:
Kipucováltam a mosógép öblítő részét mert már nagyon fújjos volt. Ha már nekiestem a mosógépnek, letörölgettem, kapirgáltam, mostam - hol mire volt szükség. Aztán kád- és, mosdókagyló-sikálás, tükör letörlése, mosószereket tartó doboz kimosása (az öblítős részt leszámítva asszem ez volt a fürdőszoba legmocskosabb tárgya). Utána meg felmosás, mert Anya mindig azt mondja, hogy ha már megcsinálom a pucoválást, akkor már fel is kéne mosni... Míg száradtak a dolgok, felporszívóztam az előszobát és a konyhát. Aztán tiszta kilépőt tettem a kád elé, majd elégedetten visszaültem a gép elé.
Kis győzelem. - Megcsináltam egy részét annak, amit akartam.
Persze még így is lehet, hogy meg leszek búbolva - ott felejtettem a mosatlant..... soha semmi nem tökéletes. Na mindegy...

1 megjegyzés:

Lily írta...

Nem örültem a konyhai rumlinak este 8kor hazaérve... ugye ott landolok. Az enyhítő körülményeket később észleltem csak, és ugye a bátyádnál kezdtem, sigh. Búbolás nem lesz, boldogság sincs. A fürdőszobait köszi.. én is mosok még. Csak mikor fogok elpakolni, fogalmam sincs...