Felélesztési kísérlet

Régen azért kezdtem blogot írni, mert akkoriban nagyon hosszú leveleket váltottam a nagyimmal. Úton-útfélen írok neki, mindenre kitérve így aztán hozzászoktam, hogy mindenről írok. Plusz emellé jött, hogy anya is elkezdett blogot írni és rájöttem, milyen jó ilyeneket olvasni. Mostanában azonban borzasztó levelezőpartner vagyok. Több hónap után válaszoltam szegény mamának és egy másik kedves levelezőtársamat is megvárattam (vagy 4 hónapig nem írtam neki), pedig vele emailezek, szóval az még gyorsabb is lehetne. Egy másik srácnak meg még mindig nem válaszoltam pedig nagyon hangulatos leveleket ír. Egyszerűen mostanában elpörgöm magam és nem ülök le levelet írogatni. Mást se...
Most azonban tegnap írtam végre egy válaszlevelet, múlt héten nagyimnak is egy teázóban ülve... próbálok visszaszokni, hogy ne kopjanak el teljesen ezek a kapcsolatok. Ugyanígy talán vissza tudok szokni a blogoláshoz is.
Ehhez jött hozzá, hogy Nympha ma küldött valamit és ezzel ösztönzött, hogy igazán írhatnék most már a blogra... Egyszer már említette, hogy hiányolja, de az csak nem lendített át... most sem ígérek semmit, de azért teszek egy erőtlen próbálkozást.