2010. január 20., szerda

Könyves kérdéssor

1. Mi volt életed legrosszabb könyvélménye?

Azt hiszem a legkevésbé tetsző könyv, amit végigolvastam, az Virginia Woolf-tól az Orlando volt. Lehet, hogy ha később elolvasom majd újra, akkor már másképp állok hozzá, viszont mikor olvastam egyszerűen nem tudtam vele azonosulni. Nem tudtam úgy elmerülni benne, hogy kényelmes legyen a világa. Párszor le is akartam tenni, de úgy döntöttem, hogy "csakazértis" végigolvasom (feladtam már pár könyvet, de ezt valamiért nem akartam). A könyv olvasása során többször, és a végén megállapítottam, hogy végül is jó, hogy elolvastam - nna így nem akarok írni!

2. Mi volt az a könyv, ami eddig a legnagyobb hatással volt rád?

Na hát ezt nem tudom. Nem emlékszem olyan könyvre, amitől megpördült volna a világ vagy nagyon másképp gondolkodtam volna. Passz...

3. Olvastál már olyan könyvet, ami komolyan a frászt hozta rád és félelmet keltett benned?

Még nem. De nem is olvastam olyan könyveket, amik ezt akarják elérni.

4. Mit használsz könyvjelzőnek?

Zsebkendőt, összefirkált papírt, szórólapot, vonatjegyet, jegyzetpapírt... mikor mit. :)

5. Mikor szoktál olvasni? Otthon, munkahelyen, reggel, délben, este, alvás előtt...hm?

Tömegközlekedésen.
De pont a napokban találtam ki, hogy újra visszaszokok az olvasásra, mert ez mostanában a bulik és egyebek miatt kimaradt (tömegközlekedésen meg felváltotta az alvás), szóval most igyekszem bevezetni, hogy lefekvéskor, elalvás előtt ahelyett, hogy még fél órát lógnék a neten, inkább olvassak - van pár megkezdett könyvem. :)

6. Mi volt az első könyved, amit olvastál?

Ha jól emlékszem a Misóka című könyv. Most néztem utána, hogy ki írta: Bakó Ágnes. Egy láb nélküli játékmackóról szól. :)
A másik könyv, amit még valamikor nagyon korán olvastam az Nagy Katalintól A világ legrosszabb gyereke. Ezt aztán többször is olvastam. :)

7. Puha kötésű vagy kemény fedeles? (Úgy általában, nem az előző kérdéshez kapcsolódik.)

Hangulat és könyvfüggő. :)

8. Mit olvasol most?

Müller Péter: Gondviselés
George R. R. Martin: Királyok Csatája

9. És hányadik oldalon jársz?

148.
331.

10. Rajta hagyod a "kezed nyomát" a könyvön (belefirkálsz, véletlenül leeszed, leöntöd, egyéb barbárság)?

Nem jellemző. Illetve az már előfordult, hogy pár esőcsepp érte valamely könyvem mikor séta közben is olvastam és eleredt az eső. Viszont nemrég gondolkodtam rajta, hogy milyen hangulatos lenne, ha ceruzával itt-ott beleírnék egy-egy gondolatot, vagy kiemelném ami nagyon tetszett. Később visszaolvasva olyan lehetne, mintha magammal is beszélgetnék. Nem is beszélve azokról akik kölcsönkérik, vagy majd megöröklik a könyveimet - én is szívesen olvasnék olyanokat, amikbe a tulajdonosuk ott hagyta a lelkének egy darabját. Az is az egyik legmosolygósabb emlékeim közé tartozik olvasással kapcsolatban, mikor egy kölcsönkönyvből az ölembe pottyant 3 préselt tulipánszirom. :)

11. Befolyásol a könyv borítója és/vagy címe, hogy elolvasod-e az adott könyvet?

Ha ajánlják, vagy odaadják, hogy olvassam el, akkor nem, de ha nekem kell levenni a polcról, akkor természetesen igen.

12. És az oldalszám?

Nem. Inkább a könyv mérete, hordozhatósága. Illetve hát hogyha nagyon apró betűkkel van szedve és piszokvastag, az némileg visszarettentő, de ha megtetszik a téma, akkor úgyis mindegy. Azért nem mondok le egy könyvről mert hosszú, most is egy 6-700 oldalas drágaságot olvasok. :)

13. Hátralapozol, hogy tudd, mi lesz a vége?

Egy-egy könyvnél volt, hogy az utolsó 1 vagy utolsó 2 mondatot elolvastam de egyáltalán nem jellemző.

14. Volt olyan könyv, amit többször elolvastál?

Hajjaj! :)
Szerintem listavezető Terry Pratchett & Neil Gaiman: Elveszett próféciák, de újraolvastam sok Terry Pratchett könyvet, Margaret Weis és Tracy Hickman sárkánydárda krónikáit, legalább háromszor olvastam a Tüskevárat, Téli bereket, Harry Potter könyveket, Michael Endétől a Momót kétszer. Szóval szoktam.. :)

15. Ért könyvekkel kapcsolatos baleset?

Ööö... Azt hiszem, nem.

16. Eladod-ajándékozod a könyveidet, vagy mániákusan ragaszkodsz hozzájuk, akkor is, ha nem tetszik?

Nemadom!

17. Még a budiba is magaddal viszed az aktuális olvasmányt, vagy csak otthon olvasol, esetleg más meghatározott helyen?

Nem szoktam a budiban könyvet olvasni, de egyébként ha olyanom van, akkor mindenfelé viszem magammal a könyveket. Lásd fentebb - séta közben és tömegközlekedésen olvasni tök normális. Konyhában, munkahelyen, suliban, ágyban, kanapén stb úgyszintén. :)

18. Tényleg, olvasol a mosdóban?

Nem.

19. Vezetsz az olvasmányaidban valamilyen rendszert, felírod-e az elolvasott/megvett/megveendő könyveket (esetleg árukkal együtt), netán olvasónaplót (ha ideírod a blogodat, megverlek)?

Nem. Rend és rendszerképtelen vagyok. :) Egyszer elkezdtem összeírni, hogy melyik könyveket olvastam el, de mint minden rendszerező próbálkozásom ez is elhalálozott. Valahol még talán megvan a gépemen ez az Excel fájl, de már több éve hozzá se nyúltam.

+1.: még valami hendikep?

Szagolgatom a könyveket, mikor megveszem/megkapom őket. :) A jó illat plusszpont, de nem "muszáj". :)



A kérdéssort tovább küldeném: Nymphának (bár tudom, hogy az ő most induló blogja nem ilyen, de akkor is, ha már tőle kaptam, érdekelnének az ő válaszai) és Anyának! :)

Felélesztési kísérlet

Régen azért kezdtem blogot írni, mert akkoriban nagyon hosszú leveleket váltottam a nagyimmal. Úton-útfélen írok neki, mindenre kitérve így aztán hozzászoktam, hogy mindenről írok. Plusz emellé jött, hogy anya is elkezdett blogot írni és rájöttem, milyen jó ilyeneket olvasni. Mostanában azonban borzasztó levelezőpartner vagyok. Több hónap után válaszoltam szegény mamának és egy másik kedves levelezőtársamat is megvárattam (vagy 4 hónapig nem írtam neki), pedig vele emailezek, szóval az még gyorsabb is lehetne. Egy másik srácnak meg még mindig nem válaszoltam pedig nagyon hangulatos leveleket ír. Egyszerűen mostanában elpörgöm magam és nem ülök le levelet írogatni. Mást se...
Most azonban tegnap írtam végre egy válaszlevelet, múlt héten nagyimnak is egy teázóban ülve... próbálok visszaszokni, hogy ne kopjanak el teljesen ezek a kapcsolatok. Ugyanígy talán vissza tudok szokni a blogoláshoz is.
Ehhez jött hozzá, hogy Nympha ma küldött valamit és ezzel ösztönzött, hogy igazán írhatnék most már a blogra... Egyszer már említette, hogy hiányolja, de az csak nem lendített át... most sem ígérek semmit, de azért teszek egy erőtlen próbálkozást.