Ma végre nem kellett felkelni...
Se munkába nem reggel kellett mennem, se iskola miatt nem volt ébresztő és más egyéb beígért találka miatt sem kellett meghatározott időben kikelnem az ágyból. E luxus tudatában este forgott a fejemben, hogy megint kihúzom kicsit az éjszakát és mondjuk sokáig olvasok vagy nézek filmet, de aztán lemondtam róla. Kilenctől tízig verseket olvasgattam, aztán elnyúltam az ágyban és indult a szundibusz. Az alhatok, ameddig akarok dolognak viszont valami mégiscsak keresztbe tett. A bőröm. Megint teljesen gyulladt-száraz-viszketős az egész nyakam, arcom, karom stb. Ennek megfelelően 2-4 óránként "ébresztett". 10kor lefeküdtem, éjjel kettőkor, hajnal négykor és reggel 7:30kor ébren találtam magam. Szolgaian lenyúltam az ágyam mellé odakészített kenőcsös tégelyekhez, gondosan végigkentem az arcom, szemhéjaim, nyakam, kezem és a könyökhajlatokat, majd fordultam egyet és aludtam tovább. Ugyan sikerült fél tízig lustálkodni az ágyban, ami nagyon jól esett, de azért a második kenegetésnél már nagyon elegem volt a dologból. Persze még mindig jobb, ha éjjel megszólal és riasztó és lekezelem a dolgot, mint ha reggel úgy ébrednék, hogy fölrepedezik a szemhéjamnál a bőr, ahogy rápislogok a reggelre...
5 napja
1 megjegyzés:
És ügyesen enm is vakartad álmodban véresre... szerintem fejlődés. Csak pozitívan kicsicica.
Megjegyzés küldése