Pénteken egész kellemes napom volt. Amint az írtam, végre nem kellett fölkelni, szóval saját ritmusban indult a napom.
Délelőtt itthon szöszögtem, dél körül ebédeltem, aztán kettőkor nekiindultam. Négyre be kellett mennem dolgozni, de előtte még esedékes volt az új Terry Pratchett könyv beszerzése két példányban és a nagyimnak írt, elhúzódó levél feladása végre postán. Nagyon kellemes idő volt. Tavasz illat, felhők, de napsütés, kék ég... szóval jó kedvem kerekedett. Föl is hívtam apát, hogy beszélgessünk kicsit. Így is lett... míg elsétáltam a könyvesboltig, addig szóval tartottuk egymás, mesélt arról, hogy mit olvasott most a neten, hogy áll az épp festett mandalával, én meg mondtam neki, hogy milyen jól érzem magam a napsütésben sétálva, meg hasonlók. A könyvesboltban hosszan bogarásztam, mielőtt a célkönyvet kértem volna. Nagyon szeretem a bácsit, aki az ottani eladó. Szinte le sem tudtam vakarni a vigyort az arcomról, mikor megjelent egy barátja, föltettek az egyik polcra egy nagy céltáblát és darts-ozni kezdtek. :D
Persze voltam olyan piszok és belezavartam a játékba egy idő után. Megvettem a könyvem, aztán megkértem, hogy egy másik könyvből had fotózzak ki pár oldalt, mert Nympha barátnőm talált pár üres lapot az ő példányában, de blokk híjján nem tudja már kicseréltetni a könyvet. Megengedte. Fotóztam, elköszöntem.
Vissza a napsütésbe. Felhőtlen jókedvemben fölhívtam Corwin barátomat is egy kis "mi újság veled?" beszélgetésre. :) Séta a postáig, levelet fölad, vissza a kék ég alá. Kint megint... telefon.. fölhívtam a nagyimat (nem azt, akinek a levelet küldtem, hanem a másikat). Vele is beszélgettem kicsit, aztán mikor a metróhoz értem, őt is letettem. Időközben még Medvét is megcsörgettem, de ő nem vette fel, úgyhogy vele később, délután beszéltem, mikor már bent voltam a munkahelyen.
Persze igen korán ott voltam már a Ferenciek terén, úgyhogy ráérősen nézelődtem. Az aluljáróban lévő virágos kirakatát szemléltem meg először. Napok óta tervezgettem, hogy viszek anyának tulipánt, de annyira nem tetszettek. Szépek voltak így sokan egy halomban, de próbáltam kinézni pár szálat, amiket majd összefogva.... de egyik sem szólított meg igazán. Fölmentem hát a felszínre és ott megtaláltam a megoldást. Van a lépcső mellett rögtön egy stand, ahol virágot árulnak.... egy tüneményes kis cserepes nőszirom belopta magát a szívembe. Nem vacakoltam sokáig, magamhoz ragadtam, kifizettem, megcirógattam és az antikvárium felé vettem az irányt.
Kivételesen nem elsősorban a verses részlegnél bogarásztam, bár megszokásból vagy kötelességtudatból ott is végigpörgettem egy-két füzetkét. A kirakatban láttam egy könyvet, arra fájt a fogam... hosszú cserkészés után meg is kaparintottam, végiglapoztam és kis töprengés után kifizettem a 4000 Ft-ot és elégedetten távoztam kezemben a Magyarország legnagyobb fái című csupa-kép könyvecskével.
A munkahelyen lightos napom volt... beszélgettem (meg koccintottam -
vörösbor) egy kissé alkesz lett sráccal, meg beszéltem pár szót két amerikai lánnyal és nagyjából ennyi volt a munka része a dolognak. (
jó, meg persze pár email, foglalás, takarítás stb)
De a következő kellemes meglepetést B. hozta. Ő egy törzsvendégünk. Magyar srác és minden hét pénteken jön. Múltkor jót beszélgettünk, de előtte szinte soha, egy szót se tudtam kihúzni belőle - bár annnnyira nagyon nem is próbálkoztam. Viszont legutóbb kiderült egy csomó minden érdekes róla. Szóval jött vissza a hostelbe délután köszönt, bement a szobába, majd kicsit később jött ki egy teljesen lekókadt tulipánnal, hogy hát a szándék a fontos... ő azt hitte délelőttös vagyok, és milyen dolog az, hogy nem.... szóval éljen a női nem, de hát szegény tulipán megdöglött. Nagyon vigyorogtam... Persze kaptam már életemben tulipánt és nézett az már ki romosan, bár ennyire talán nem, minden esetre biztos voltam benne, hogy össze fogja szedni magát, ha egy kis vizet kap szegény. Úgy is lett. Vágtam a szárából, beletettem egy pohár vízbe, és egy óra múlva már büszkén feszített az asztalon. Mutattam is B-nek, hogy látod, él ő még, csak hát vízbe kellett volna tenni. :)
Aztán beszélgettünk egy-egy tea mellett. Kiderült, hogy ő is sárkánymániás (újabb plussz pont :)), és elég jó kis sárkányokat rajzol unalmasabb óráin a füzeteibe. :)))
Este pedig pont mikor már a "mindjárt nekiindulok" fázisban voltam -
ottmaradt poharak elmosása, záróegyenleg írás, erkélyajtó bezár, fürdőket fölmos, gépet kikapcs stb-, akkor megérkezett Kisherceg. Persze szokás szerint felajánlotta, hogy hazakísér. Hát ez most nem a szokott koreográfia szerint ment végbe. Kitalálta, hogy meghív egy pohár borra.. miért ne... Megcéloztuk a Véndiák nevű helyet, mondván, hogy közel van, mindketten néztük már párszor, de még sosem voltunk bent... karaoke ment odabent. Hát akkor már biztos volt, hogy betérünk. :D 2-2 pohár bor
(Mivel egész délután 2 nápolyi szerű valaminél többet nem ettem, ezért a két pohár borral én teljesen jól el voltam.), 2 közösen
(Savage Garden - Truly, madly, deeply, István a király - Szállj fel szabad madár) és egy egyedüli
(Seal - Kiss from a rose) elénekelt , sok végigkurjongatott, énekelt és ugrált más szám után végül elindultunk hazafelé (fél 4 körül feküdtem le aludni).
Kellemes nap és jóó befejezés - teljes kikapcs.
