A másik kötetből...

Hedry Mária

Ítélet

A világ szüntelen felejtés

a végtelenbe vetetted meg ágyam
megállok a csillagok mezején
fázom
rettenetes hiányoddal
betakarózom


Nesz

Rojtosodik a világ
Csendben fonogatjuk
És belehalunk.


Veled

Szikla pengeélén csorbul
a tekintet
halak bőrén kifeszül az éj

tengerbe hullott sötétség
csend


Ébredés

Puha fakó hajnalokon
Mikor a tárgyaknak még titkuk van
Még sejtik egymást
Aztán visszamásznak tokjaikba
Hogy hasznosakká szilárduljanak

Apró törött madár a vág
Ágyamra kuporodik
És sírdogál