Na mindegy, most erről ennyit - szűkített nyavajgás. :)
2009. 01.23.
Anya-Lánya nap:
Friss, zsömleillatú reggellel kezdtünk. Itthon falatoztunk mindenféle finomat, aztán huss -be a városba. Első célpont a Deák téri képeslapbolt volt. Itt meg kell említenem, mert nem emlékszem, hogy erről volt-e már szó, lényeg a lényeg, hogy kissé képeslapmániás vagyok. Nem mondhatnám, hogy "gyűjtő" a szó megszokott értelmében, mert nem rendszerezek, nem tudok nagyon sokat róluk, nem foglalkozom vele sokat... de mindenképpen "begyűjtő" ugyanis rengeteg képes- és üdvözlőlap van az ágyam alatti dobozban, az egyik fiókomban, az asztalomon illetve a szobám falán, mint dekoráció. Szóóval elbogarásztunk egy darabig. :)
Ezt a kis tüneményt ott kaptam:
Ezután császkálás. Sétáltunk az Andrássy úton, fotózgattunk, beszélgettünk. Az Írók Boltjában megmelegedtünk egy kicsit, az volt a pihenés. Könyv-szaglászás, lapozgatás, olvadozás (hogy a hideg után, vagy a könyvek miatt, az változó volt). :) Eredeti tervek szerint antikváriumba is mentünk volna, de ez végül elmaradt, ám a könyvezés nem.
Utána megint kacskaringóztunk a városban, többé-kevésbé egy bolt irányába. Azért többé-kevésbé mert eleinte (hála nekem) nem jó felé mentünk, de aztán telefonos segítségként apa megmentett. :) Az inka boltban, ahová így ellátogattunk, nem estem "szerelembe", úgyhogy nem vettünk semmit, viszont onnan továbbmenve, egy kapualjba betévedve körbenéztünk egy másik ruhaboltban is. Itt nem úsztuk meg ilyen egyszerűen: egy-egy inggel és anyának egy szoknyával a táskában jöttünk ki. :)
Ezután irány ebédelni!
A Szerájba mentünk és naggggyon finomat ettünk. Én búza...mit is? (búzakölest(?)) Búzakása!azt.. (köszi anya)+ rizst+ zöldséges husit. De a legfinomabb az egészben talán a salátának kért joghurtos gomba volt. Anya elég bizalmatlanul méregette, és majdnem hallgattam is rá, de aztán győzött a kíváncsiság és mégiscsak kikértem magamnak egy adagot. Isteni finom volt!
Ebéd után moziba mentünk. Azt hiszem még soha nem voltunk kettesben moziban. Na de most! A Corvinba ültünk be, könnyed filmet, a Valami Amerika 2-t választva. Nagyon élveztük, néhol megkönnyezve a filmet (értsd: potyogott a könnyem, úgy nevettem). Örülök, hogy beültünk, mert már mióta láttam, hogy lesz, meg akartam nézni a filmet, és tetszett is.
Utána utolsó úticélként fölmentünk a várba, hogy felfedezzük a Budavári Labirintust egy olajlámpás "túra" keretében. Az ígéret szerint mindössze egy olajlámpás fénye világította volna meg nekünk az utat. Kissé csalódottak voltunk, mikor bár ketten csak egy olajlámpást kaptunk, a legtöbb helyen talajszinten (bár hangulatos) narancsos fénnyel világított egy-egy lámpa. Rögtön az útvesztő elején egy nagy térkép is volt a falon, ezzel végképp elvéve az eltévedés kalandjának élvezetét. Bár nem voltunk lenyűgözve, azért rossz nem volt. Helyenként tényleg hangulatos volt, de ha sötétben mászkálós valamit szeretnénk, legközelebb inkább a Láthatatlan kiállításra megyünk.
Mire kijöttünk a labirintusból, köd ült az utcákra. Nagyon élveztem a dolgot. Azok közé a perverzek közé tartozom ugyanis, akik szeretik a ködöt, esőt, havat, viharokat. :) Szóval a narancsfényben úszó, ködös, macskaköves utcáktól teljesen odáig voltam. Hideg volt és Anya már fáradt is (na nem mintha én fitt lettem volna és üde), de azért a kérésemre még kisétáltunk a Halászbástyához, és ott fotózgattam egy kicsit.
Szép volt. Jó volt. Köszönöm!
Ennyi. :)
