Másnap reggel föl is keltem, irány a Balaton!
A terv az volt, hogy lemegyek Balatonszemesre meglátogatni egy alkotótársaságot, majd este onnan átmegyek anyáékhoz Balatonszéplakra. Grillezés, házi baracklekvár, kipihent Anya, nyugalom, pihi, beszélgetés. A rákövetkező napon pedig késődélután találkoztam volna még egy ismerősömmel, aki az említett társasághoz ment volna, én pedig haza. Ez volt a terv... az elmélet.
Elmélet és gyakorlat között elméletileg nincs különbség, gyakorlatilag van. Hát ez most is így volt.
Lementem Szemesre a táborba....
A társaságnak kb a felét ismertem (=találkoztam már velük egyszer), de mivel nem egy süni csapat, pillanatok alatt oldott hangulatban figyeltem, mi történik körülöttem, hol tudok besegíteni, becsatlakozni valamibe, beszélgeni. A tábor egyik felében az ebéd készült - palacsinta és különböző isteni töltelékek (fahéjjal, cukorral összerotyogtatott barack; csokis puding; tejes, fűszeres gomba; karamelleskakaóskesernyésfinomnemtudommi), ide csatlakoztam be én is barackot hámozni, fahéjat kaparni (merthogy csak egész fahéj volt, így külön harci művelet volt, hogy ebből megfelelő mennyiségű "őrölt" fahéjat varázsoljunk).
Nemsokára egész szép kis terülj-terülj asztalkám volt gyümölcslevessel és rengeteg palacsintával. Rettenetesen belaktunk. :)
Csendespihenő gyanánt beszélgetés, kártyázás, kinek mihez volt kedve. Én az egyik srác rajzait nézegettem, illetve vele beszélgettem. Utána hozzánk csatlakoztak még páran és "rajzszakkört" tartottunk. Ezer éve nem rajzoltam már olyasmit, amit csak úgy letettek elém, hogy na akkor ezt kéne rajzolni. Vagyis tulajdonképpen most sem azt rajzoltam... A "rajzmester" egy kávéfőzőt, egy bögrét és egy paprikát hozott az asztalra, de nem mindenkinek volt ehhez az összeállításhoz kedve. Végül ketten a kávéfőző-bögre párost rajzolták, egy lány a paprikát, én meg az asztalon heverő napszemüveget. El voltunk vele. Közben persze ment a traccsparti, mindig attól függő intenzitással, hogy éppen ki mennyire koncentrált a saját szenvedményére.
Mikor már mindenkinek elege lett, átmentünk a társaság másik feléhez, és közös megegyezés alapján nekiindultunk, hogy strandoljunk egyet. :) Én persze borzasztó hülye módon nem vittem magammal fürdőruhát, de szerencsémre az egyik lánynak volt a plusz egy fürdőruhája mellé jó szíve is, úgyhogy kölcsönadta az övét. :) Labdákkal, frizbivel fölszerelkezve lementünk a partra és jóóóó sokáig bolondoztunk a vízben. :) Déli parton begyalogoltunk odáig, hogy már senkinek nem ért le a lába, ami a Balatonnál, valjuk be, nagy szó :D
A campingbe visszaérve szembesültem vele (anya telefonált), hogy lassan idő van, el kéne dönteni, hogy mi legyen a továbbiakban. Az elmélet szeint anyáék jöttek volna értem, úgyhogy neki(k) tanácstalankodtam, hogy mi is legyen... Mivel már este 8 volt, kezdett sürgőssé válni, hogy eldöntsem, mit akarok. Anya rábeszélésének és a jó társaságnak a hatására afelé húztam, hogy maradjak. A "táborvezető" nagy örömömre azt mondta, van plusz férőhely, ott tudok aludni. A kérdés eldőlt.
Ettünk egy kis maradék levest (valami felhígított gulyás féle volt). Aztán nekiálltunk készülődni az esti tábortűz- és nyárskészítéshez. Illetve mindeközben volt egy kis borozgatós intermezzo, de abban nem sokan vettek rész, mivel a társaság nagy része közölte, hogy nem alkoholizál.
Mindenesetre hamarosan már a tábortűz körül ültünk ki-ki a nyársát sütögetve. Beszélgettünk, énekeltünk, bolondoztunk, ahogy az lenni szokott. A sütés után/közben az emberek lassan szétszéledtek, attól függően, ki mennyi idő után nyilvánította késznek a nyársát. Én nagyon meglepődtem, hogy csak úgy eltűnnek az emberek. Mikor kenyérért mentem a konyha-részhez, láttam, hogy visszamenekültek a lámpafényhez -gondolom szerették volna látni, mit is esznek. De aztán legnagyobb meglepetésemre nem is jöttek vissza hozzánk. Elmentek aludni... Este 10 körül majdnem mindenki eltűnt. Négyen maradtunk a tűz körül borozgatva, sütögetve, hülyéskedve, beszélgetve.
Éjfél előtt valamivel rám jött a sétálhatnék... hiába, én már csak ilyen éjszakai csavargó vagyok. Kellemes és váratlan fordulatként kivételesen volt valaki, aki szívesen indult neki az éjnek. Lesétáltunk a partra, felvertük a szúnyog-hadsereget, megpihentünk egy padon, hallgattunk egy parton üldögélő, gitározó srácot. Aztán séta tovább a part mentén...
Fölöttünk felhőfoltos égbolt, mellettünk lomha Balaton. Bensőséges, beszélgetős hangulat... Séta, újabb pad, még több séta, láblógatás egy stégről. Nagyon jól éreztem magam... De hát, mint megtudtam tőle, ez csak természetes, hiszen ő egy Padmesélő. :) Ez azt jelenti, hogy így éjjel a parton, aki leül oda valamelyik padra, azt neki kötelessége elszórakoztatni történetekkel, cirmizéssel, masszírozással és még több meséléssel. Jókat mosolyogtam, ahogy szépen lassan körvonalaztuk, vajon milyen is lehet, egy padmesélő élete, mi tartozik a munkakörébe stb. Akárhogy is, Ő, mint az általam ismert első és valószínűleg utolsó Padmesélő, tökéletesen teljesítette a feladatát. :)))
Mindenféléről tud beszélni, ráadásul nagyon tetszik a beszédmódja is, és érdekes, jó történetei vannak. Kíváncsi vagyok arra, mit gondol a világ dolgairól és bár voltak dolgok, amibe nem engedett belátni (nem is baj, mindenkinek legyenek titkai!), elég sok mindent megtudtam. Már csak abból is, ahogyan kifejtette a gondolatait. 3 órát töltöttünk el így talpalva, beszélve, hallgatva, míg visszaértünk a campingbe. Ez után már határozottan úgy éreztem, hogy jó volt hogy ott maradtam és nem mentem át anyáékhoz.
